Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

224. fejezet

Meglepetten pislogtam a fiúra, de ő inkább már felém sem fordult.

-Most fantasztikus fronténekesünk és dobosunk pihen egyet, amíg ti megragadjátok a párotokat, mélyen a szemükbe néztek és lassúztok egyet a saját szerzeményemre.

Tudtam jól, hogy szakmainak kell tűnnöm, mintha ez a műsor része lenne, ezért George-dzsal együtt gyorsan levonultunk a színpadról, amíg egy segítő diák széket vitt Frednek. A fiú addig beállította az állványt a pálcámnak, amit sikeresen lenyúlt, kicsit sem zavartatva magát. 

-Te tudtál erről?- kérdeztem George-ot halkan, hiába nem voltunk már feltűnőek az embereknek, akik egymásba karolva várták a zene kezdetét.

-Egészen eddig... nem- vallotta be őszintén a tarkóját vakargatva.

-Mire készül?- kérdezem a fiút továbbra is gyanakodva, mire csak a vállát vonogatja.

-Hát... Most mondta, hogy előadni a saját dalát...

-De milyen saját dalt?- kérdezem egyre ingerültebben.

-Nem tudom na- szólt rám George határozottan, jelezve, hogy tényleg fogalma sincs az egészről.- Csak... Gyere, szerintem táncoljunk egyet.

-Táncoljunk?- húztam fel egyik szemöldökömet.

-Persze- vont vállat egyszerűen.- Fred mondta, hogy ez egy lassú szám lesz. Ha már együtt jöttünk lényegében akkor egy tánc nekünk is belefér.

Átgondolva a fiú szavait vállat vontam, közelebb léptem hozzá és a nyakába fontam a karjaimat. Ő óvatosan ölelte át a derekamat, de nem mentünk be a tömegbe, inkább oldalt maradtunk. Innen amúgy is tökéletesen ráláthattam Fredre, aki végre elhelyezkedett a székén.

-Ez a dal egy nagyon különleges lánynak íródott az életemben- kezdte a szövegét.

-Ó, hogy az a...- motyogta idegesen George.- Kimehetünk, ha...

-Nem- közöltem azonnal.- Maradjunk...

A fiú aggódva nézett le rám, tudta jól, hogy ez most fájni fog nekem. Én is tudtam. Ezért csak szorosan belekapaszkodtam Georgeba és a mellkasára hajtottam a fejemet. 

-Mikor ő belépett az életembe... Nem tudtam, hogy valaha is ennyit fog nekem jelenteni. A szám címe: A.

Képes volt dalt írni Angelináról. A szívem pedig darabokra hasadt, miközbenaz első pár akkord elhangzott. Nem mertem az irányába nézni, háttal álltam neki, úgy kezdtünk el lassan dülöngélni George-dzsal.

-Take it.
If she gives you her heart don't you break it
Let your arms be a place she feels safe in
She's the best thing that you'll ever have...

George szorosabban körém fonta a karjait, mintha csak tudta volna, hogy erre vágyom, ahogy Fred is énekelte... Csak éppen Angelináról.

-She always has trouble
Falling asleep
And she likes to cuddle
While under the sheets
She loves pop songs
And dancing, and bad trash singing
There's still a few other things...

A szöveg valahogy túl ismerős volt nekem. De talán csak puszta véletlen egybeesés az egész. Hisz Angelinanak is lehetnek elalvási gondjai, nem igaz? Lehet ő sem tud könnyen elaludni és forgolódik állandóan, tele gondolatokkal a fejében. De hogy szeret a takaró alatt összebújni Freddel... A szívem is összeszorult tőle, hogy ők már...

Ráadásul szereti a zenét, a táncot, az éneklést és minden mást... Fájón húzódtam még közelebb Georgehoz, remélve, hogy végül egyszerűen csak beszippant a mellkasa és az este további részében nem kell színpadra lépnem.