Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

276. fejezet

Kingsley nem maradt mellettem, neki azonnal Sirius helyére kellett pattannia, hogy tovább küzdjön Bellatrix-szal.

Én kábultan néztem magam elé, nem akartam felfogni azt, ami történt. Tonks eszméletlenül feküdt, épp hozzá kúszott oda Mordon. Dumbledore valami különös varázslattal gyűjtötte egybe a halálfalókat. 

Csak annyit észleltem, hogy mellettem Harry dühe perzselő tűzzé válik, ahogy ő maga is. És kérdés nélkül megindul Bellatrix felé, aki felé azt ordította, hogy megöli. Majd mind a ketten eltüntek az egyik ajtó mögött.

A nő megérdemelné. Megérdemelné, hogy utána menjek és darabokra szaggassam. Hogy addig kínozzam, amíg az utolsó lehelletéig sikít, hogy aztán szenvedve haljon meg. 

Ezt érdemelné. De nem tudtam megtenni.

Remegő kezeimre néztem. Ma már túl sokat küzdöttem. Teljesen kifáradtam. Harryben még volt szufla, ő csak menekült, nem kellett attól tartania, hogy megölik. Én viszont az életemért küzdöttem. Hogy ne most, ne így haljak meg. Ne halálfalók kezei által, úgy, hogy még nem is éltem. 

Olyan fáradt voltam, hogy sírni is képtelen voltam. Egyszerűen csak éreztem belül azt a maró fájdalmat, azt az elképesztő ürességet, de nem tudtam mit tegyek vele.

-Arabella- térdelt le elém Lupin.- Arabella, figyelj rám- fogta meg finoman a vállaimat, mire bágyadtan néztem a volt tanárom szemeibe.- Hol vannak a többiek?

Többiek. Többiek? Miféle többiek? Csak Sirius...

-A másik teremben- felelem rekedt hanggal, mire megköszörülöm a torkomat.- A másik teremben vannak. 

-Gyere- segített felállni Lupin, mire megrogytak a lábaim és erősebben kapott a kezembe.- Keressük meg őket. Jól vagy? Bírsz állni?

Össze kellett magam szednem. Igaz, hogy a kudarcot vallott küldetésem végén jártam már, de még nem fejeződött be. Meg kellett keresnem a társaimat, akikkel idáig elküzdöttem magamat, bár feleslegesen tettük. Ráadásul, miattunk sérült meg Tonks és Mordon, illetve közülünk is rengetegen.

Hermionenak igaza volt. Talán valóban öngyilkos hajlamaim vannak.

-Megvagyok- léptem el a férfi mellől, mire megráztam magam, hogy jobban felpezsdítsem a vérem. Már ami maradt bennem. Legalább már nem vérzett a fejem, viszont csupa vér volt az arcom, a ruhám és a kezem is, ahol még friss volt a seb. 

-Gyere te is, Neville- szólt Lupin a fiúnak, aki szófogadóan elindult előre, mutatva az utat.- Jól láttam, hogy amikor beléptünk, három halálfalóval küzdöttél?- kérdezte halkan, ahogy a lépcsőn haladtunk felfelé.

Tudtam, hogy csak elakarja terelni a figyelmemet, ha már Harryt nem sikerült megfékeznie és az elmeroggyant nő után indult. Lehet csak engem is vissza akar tartani. Talán ha szemtől szembe kerülnék Bellatrix-szal, puszta kézzel fojtanám meg.

-Próbáltam- bólintottam fintorogva. 

-Azta- suttogta elképedve Lupin.- Három halálfaló... Egyedül. Hogy voltál képes... Ne, ne most, elképesztő harcokon lehetsz túl, bocsánat. 

Nem bírtam vele közölni, hogy nincs semmi baj. Mert egyrészt hazugság volt, másrészt beszélni se bírtam.

A terembe visszaérve Luna már magánál volt nagyjából, ahogyan Ginny is, Ron még mindig erőtlenül nevetgélt, Hermione pedig ájultan hevert a padlón, mióta csak itt hagytuk.

-Hát velük mi történt?- nézett elképedve a bandánkra Lupin és legelőször Hermionehoz rohant, aki nem mozdult és valószínűleg azt hitte emiatt, hogy halott. Viszont volt pulzusa, a veszteségünk mára csak egy halott...