Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

212. fejezet

A vasárnapot meghagytuk a srácokkal ,,szabadnapnak", mondván az együttesünknek is pihennie kell. Addig az ikrek tovább kísérleteztek mindenféle furcsábbnál furcsább édességekkel, ugyanis mostanában tele vannak ihlettel. Főleg Fred.

Valami megváltozott benne is. És számomra csak jó értelemben. Egyre többet közeledett felém, hosszabban nézett a szemeimbe és még a szokottnál is többet viccelődött velem. Ezt pedig egyszerűen imádtam. Odáig voltam azért, hogy a figyelmében lubickolhatok, gátlások nélkül megérinthetem őt és egyre őszintébb dolgokat mondhatok neki. Sokkal forróbb hangulatban teltek a próbák is, alig kaptam levegőt is szinte, ám egyáltalán nem amiatt, mert a tüdőmet is kiénekeltem magamből. Hanem miatta, a közelsége miatt.

Az illata miatt, ami körbe vett és beborította az agyamat, annyira, hogy gondolkodni sem tudtam már. Mikor megérintett, mindig összerezzentem szinte. És ha érzékenyebb helyeken érintett meg, akkor olyankor egyenesen bukfencet vetett a gyomrom. Elképesztőenfurcsa érzés volt, ám az még furcsább volt, hogy ettől az érzéstől szétvetett a boldogság. Nem tudtam hogyan tudok tovább ennyi érzelmet elviselni, de őszintén kijelenthettem azt, hogy boldog voltam. Igazán boldog, szinte korlátok nélkül. Hisz ott volt nekem Fred. És ennél többre nem is volt szükségem.

Hétfőn a fantasztikus gyógynövénytan óra után, ahol Hannah eszméletlenül remekelt egy furcsa gyógynövényt illetően, amiért Bimbától tíz pontot kapott, majd egy átalgos bűbájtan és két szokásosan furcsa jóslástan óra után végre próbálhattunk a fiúkkal.

Vészesen közel volt már a bál, legalábbis én így éreztem. És még mindig nem volt rá megfelelő ruhám. Ám emiatt még ráértem pánikolni. 

-Na hogy vannak az én kedvenc együttestagajim- libbentem be könnyedén, mosolyogva a próbatermünkbe. 

-Öhm mivel szerintem ránk gondolsz, ezért egész jól vagyunk, kössz- mosolygott rám Fred, miközben a sajátos humorát vitte bele az életbe.

-Uhh, várjatok, bocs, összetévesztettelek titeket- húztam el a számat.- Nem rátok értettem. A másik bandámra, dehát tudjátok hogy megy ez- vontam vállat nemtörődöm mozdulattal.

-Aha, mindjárt megtudod te is- közölte velem George, miközben elkapott, es a bicepsze alá szorította a fejem, egyre közelebb húzva engem a padlóhoz, magával együtt.

Visítva nevettem a hülyeségén, miközben jó párszor rá is csaptam poénból, mire aztán végül elengedett.

-Uh, azért remélem a bálon nem ilyen frizurával szeretnél fellépni- húzta el a száját most Fred, ahogy a fejemre nézett.

-De, persze, akkor is Georgeot kérem majd fel a fodrászomnak, igazad van- simítgattam le összekócolt hajamat, amin George csak szakadt a röhögéstől.

-Jó, de azért már fizetned kell majd. Ez csak ilyen próba haj izé volt, hogy megnézd a tökéletes munkám- magyarázott nekem szakmaian.

-Persze, majd küldök baglyot...- forgattam a szememet és inkább a hangszerek elé léptem.- Na mi lesz már, próbálunk vagy sem?- tapsoltam kettőt, hogy felébresszem a fiúkat, ugyanis ők még mindig kényelmesen üldögéltek egy padon.

-Igazi zsarnok- ingatta a fejét Fred lemondóan, majd sóhajtva leszállt a padról.

-Elnyomásban élünk- dramatizált mellette ikertestvére is.

-Majd akkor lesztek elnyomva, ha ütve is lesztek- lengettem meg feléjük a varázspálcámat.

-Én ezt nem bírom tovább, kérem a felmondási papírom. Kiakarok lépni a névtelen bandánkból- színészkedett tovább Fred, amíg a nyakába akasztotta a gitárját.