Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

273. fejezet

Tágas, kerek terembe értünk, ahol a padlótól a mennyezetig minden fekete volt. A sötét falba tökéletesen egyforma, kilincs nélküli ajtók sorakoztak, közöttük pedig többkarú fali gyertyatartókban kék lángú gyertyák égtek. A sima márványlapokon tükröződő hideg , reszkető fényük azt a benyomást keltette, mintha a padló sötét víztükör lenne.

-Valaki csukja be az ajtót!- dörmögte Harry.

Azonnal megbántuk az utasítást, amikor Neville becsukta az ajtót és a folyosóről beszóród fákylafény nélkül a teremben olyan sötét lett, hogy néhány másodpercig semmit sem láttunk, csak a remegő kék lángokat és a kísérteties visszfényüket a padlón.

-És most?- nézek a tucatnyi ajtóra, nem tudva, hogy hogyan tovább.

Valószínűleg Harry is ezen gondolkozott, amikor dübörgés hangzott fel és a gyertyák elmozdultak balra. A kerek fal forogni kezdett.

Hermione ijedten elkapta Harry karját, a lány valószínűleg attól tartott, hogy a talpunk alatt lévő föld is forogni kezd, de ez végül nem következett be. A fal annyira felgyorsult, hogy a kék lángok néhány másodpercre összefüggő, vízszintes csíkká olvadtak össze. Aztán a dübörgés hirtelen elhallgatott, a fal pedig lelassult és végül megállt.

-Ez meg mi volt?- suttogta szorongva Ron.

-Ez arra volt jó, hogy ne tudjuk melyik ajtón jöttünk be- felelek azonnal, hála a gyors agyforgásomnak.

Mordon mindenre próbált megtanítani, ami pedig nem jött össze személyesen, azt a könyveiben találhattam meg. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy ez is egy olyan trükk, amit az egyik könyvében olvastam. Magamban elképesztően leszidtam a fejemet, hogy nem volt képes hamarabb gondolkodni, még mielőtt becsuktuk volna az ajtót.

-Hogy fogunk visszatalálni a folyosóra?- aggodalmaskodott Neville.

-Az egyenlőre nem fontos- felelte Harry, miközben jobban megmarkolta a pálcáját.- Azon ráérünk akkor gondolkodni, ha már megtaláltuk Siriust.

-Mindenesetre ne kezdj el utána kiabálni- figyelmeztette Hermione a fiút, és pillantása engem is megtalált.

-Akkor hát merre megyünk tovább, Harry?- kérdezte gyorsan Ron, mielőtt letorkolhattam volna a lányt, hogy azért ennyire nem vagyok együgyü.

-Nem tu...- kezdte Harry, aztán nyelt egyet.- Álmomban a folyosóról nyíló ajtó egy sötét terembe vezetett, ebbe itt. Innen pedig átmentem egy olyan szobába, amelyikben furcsa fények voltak. Nyissunk be egypár ajtón!- tette hozzá sietve.- Megismerem a szobát, ha látom. Gyertek!

Azonnal odalépett a szemközti ajtóhoz, és a bal tenyerét ráfektette a hűvös, sima lapra. Jobbjával előreszegezte a pálcáját, hogy késlekedés nélkül használni tudja, és lökött egyet az ajtóm. Az ajtó minden ellenállás nélkül kinyílt.

Mögötte téglalap alakú helyiség tárult fel. Középen egy nagy csillár lógott le, és a teremben nem volt több pár asztalnál, valamint egy zöld folyadékkal teli hatalmas üvegtartély, amiben gyöngyházfényű, gömbölyded valamik úszkáltak.

-Mik ezek?- suttogta Ron.

-Nem tudom- felelte Harry.

-Halak?- találgatott Ginny.

-Akkor jó furcsa és ronda halak- vágtam rá egyből.

-Vízfaló óriásférgek!- szólt izgatottan Luna.- Apa mondta, hogy a minisztériumban tenyésztenek...

-Nem- vágott a szavába drámai hangon Hermione és közelebb merészkedett a tartályhoz.- Ezek agyak.

-Agyak?- kérdeztük páran elszörnyedve.