Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

207. fejezet

Másnap csak délig tartott a tanítás, hogy a nézőknek, azaz nekünk, legyen elég időnk kimenni az erdőn túlra, a sárkányok kifutójához. Ott volt a nézőterünk, ami egy nagy, bezárt kör volt, középen egy hatalmas térrel.

-Vajon mi lesz az első próbatétel?

A többiek csak ezt tudták kérdezgetni izgatottan, én viszont csak idegesen mosolyogtam feléjük. Cedricnek már nap elején sok sikert kívántam, mellé egy kéz és lábtörést, amit végül vissza szívtam, nehogy tényleg az legyen a vége. Hisz mégiscsak sárkányokról beszélünk... Amiknek létezését még tényleg nem tudtam felfogni.

A nézőteret elfoglaló diákok izgatottan beszélgettek, hogy mégis mi fog töténni. Hallgattam körbe a hangos csevejeket és tippeléseket, hogy vajon milyen feladat lesz az első, amivel a bajnokoknak meg kell küzdeniük. Ám amikor Ludo Bumfolt hangja zengett fel, töbszörösen, mágikusan felerősítve, egyszerre mindenki elhallgatott.

Ő ismertette velünk, hogy a versenyzőknek mi lesz a feladatuk. Így mikor közölte, hogy a sárkányoktól kell megszerezniük a bajnokoknak az aranytojást... A diákok lélegzete egyszerre akadt el. Akkor meg főleg, amikor bevezették a legelső sárkányt. A svéd sróforrút.

És mint kiderült, az első sárkányt Cedric kapta.

Egy sípszó után futott elő valahonnan Cedric, valószínűleg a közelben felállított nagy sátorból, ahol a többi bajnokkal várakozhat. Érkeztét nagy tapsvihar fogadta, ő pedig szerényen mosolyogva fogadta az üdvrivalgást. A sárkánya viszont már nem örült neki ennyire.

Szavakba se tudom önteni azt, ahogy a fiú harcolt a sárkánnyal. Csak küldte felé a különböző átkokat, varázslatokat, ami egyik sem akart használni. Ráadásul egy pillanat erejéig majdnem azt hittük, hogy elkapja a tojást, olyan közel volt hozzá. A sárkány viszont a farkával csapta őt oldalra, ezzel a kezén vérző sebet hasítva.

-Sssz...- szisszentem fel a szám elé kapva a kezem és akaratlanul is Hannah keze után nyúltam. A lány pedig minden teketória nélkül megszorította azt. Hiába voltak nézeteltéréseink, attól még legjobb barátnők voltunk.

-Semmi baj, legyőzi azt a kurva sárkányt- pillantott rám idegesen a lány, ezzel egyben engem és magát is nyugtatva.- Egy sárkány...

És legvégül, tizenöt perc küzdelem után, Cedric megszerezte a tojást. Boldogan emelte fel az arany színű hatalmas tojást, miközben szaladt is a sárkánytól messzebb. Addig a sárkányidomárok elkábították a sárkányt éppen csak annyira, hogy még kitudják onnan vezetni. 

Cedric győzelmét még nagyobb ováció követte, mint ami belépéskor fogadta. Őrületes odáig volt érte a tömeg, egyszerűen csak úgy tomboltak. Én pedig már pattantam is felfelé.

-Hová mész?- kérdezte azonnal Hannah.

-Cedrichez- vágtam rá azonnal.- Megsérült.

-De hát még hátra van a többi há...

-Megsérült.

Csak ennyit mondtam, ezzel a lány fel is fogta, hogy nekem sokkal fontosabb Cedric épsége a pontjainál, vagy a többiek produkciójánál.

Így mindenkin átbotladozva siettem le a nézőtérről, és egészen a gyengélkedő sátorig meg sem álltam, ahol már Cedric ott ült, Madam Pomfrey pedig körülötte szorgoskodott.

-Sárkányok!- sopánkodott az asszony.- Gyerekek közé sárkányokat engedni!

A javasasszony viszont elhallgatott, mikor látta, hogy Cedric a háta mögé néz, pontosabban rám. Én pedig ott álltam, sebesen emelkedő és süllyedő mellkassal, arcomon vad vigyorral.

-Sikerült!- sikítottam fel, mire a fiú azonnal felpattant a betegágyról és felém rohanva a levegőbe kapott.

-Diggory, most kötöttem be a kezét!- szidta le azonnal Madam Pomfrey.- Nem hiszem el, hogy nem lehet megbecsülni a munkámat, legalább egy fél perc erejéig sem!

Cedric viszont nem törődött a nő intő szavaival, csak boldogan letett a földre végül.

-Sikerült...- suttogta aztán ő is.

-Ó, jézusom, csak most tűnik fel az arcod- ilyen közelről vettem csak igazán észre, hogy a fél arca egy narancsárga krémmel van bekenve.- Hát itt mi tötént?!

-Megégette, a szerencsétlen- vágta rá Madam Pomfrey azonnal.

-Ezt mi miért nem láttuk?- kaptam a szám elé a kezemet.

-Mert túl gyors voltam- közölte mosolyt erőltetve az arcára, bár látszott neki, hogy igazán fáj az égése. Nem is csodálom, hiába minden Madam Pomfrey által rákent csodaszer.

-Inkább csak idióta vagy- néztem rá mosolyogva.

-Most nem tehetek róla, hogy a sárkány az égetett szép fiúkat kedveli.

Tréfáját hallva hangosan felnevettem. Aztán csak telt az idő és telt az idő, miközben Madam Pomfrey gyakran megnézte Cedric kötését, illetve az arcát is. Egész szépen helyre jött már, viszont minden alkalommal fel kent rá még egy adag narancssárga krémet, hogy teljes mértékben vissza hozza Cedric régi pompájában ragyogó arcát.

Végül viszont Harry is befutott McGalagony kíséretében, ezzel elmondva, hogy ő volt az utolsó, Madam Pomfrey pedig az ő sérüléseit is rendbe szedte. Közben pedig természetsen a veszélyes versenyt szidta, hogy miért volt erre szükség egyáltalán.

Ám én csak örülni tudtam ennek a versenynek végülis. Hisz Cedricnek itt volt a lehetősége, hogy megmutassa a benne rejlő tehetséget, amivel sikerült végül kicseleznie a sárkányt. Várakozás közben, mikor az aranytojást vizsgálgattam a két kezem között, hisz elég nagy és súlyos példány volt, beszámolt arról, hogy Harry a verseny előtt figyelmeztette bajtársiasságból a sárkányokra. Mert mint kiderült, Fleur és Viktor is tudott a próbatételről, egyedül Cedric volt az, akinek senki nem mondta volna el ezt a tiktot. Ő pedig nem említette Harrynek, hogy tőlem már tudja ezt, csupán megköszönte neki. Én pedig hálás voltam Harrynek és a lelkiismeretének, hogy ha rajta múlik, akkor nem hagyta volna Cedricet hátrányból indulni magukhoz képest. 

Miután pedig Madam Pomfrey Harry sérüléseit is lekezelte, a bajnokoknak vissza kellett vonulniuk abba a sátorba, ahol korábban egy zsákból húzták ki a sárkányuk kicsinyített, miniatűr mását. Ezt a kis sárkányt most Cedric felém nyújtotta.

-Kérlek, tartsd meg nekem addig, amíg én is vissza nem érek. Elég nekem a tojást gondozni mostmár- mosolygott rám vidáman.

-Rendben tyúkanyó, vigyázok a kis picinyedre- ezzel a kezembe is pottyantotta az elvarázsolt kis sárkányt. Roppant bájos volt, hisz teljesen élethű volt, még úgy is viselkedett.-Ha rossz leszel megmondalak anyunak!- fenyegettem meg egyik mutatóujjammal a sárkányt, ami most felém kapott.- Hé! Cedric, neveld meg a gyereked!

A fiú nevetve sétált ki velem a sátorból, majd a másiknál elváltunk. Mosolyogva tartottam a kezemben a pici sárkányt és alig tudtam felfogni, hogy sikerült Cedric első próbája. Egyszerűen elképesztően boldog voltam ettől, és szentül hittem, hogy a többi próbája is ugyan ilyen jól fog sikerülni. Hisz tehetséges, ügyes, káprázatos, mégis szerény.

Úgyhogy a diáktömegben sétálgatva, az apró sárkányt simogatva csakis a csodálatos jövőt láttam, benne pedig a legjobb barátomat, Cedricet, mint Trimágus Tusa nyertest. Hisz megérdemli ezt az élettől. Mindent megérdemelne. Ugyanis ez a tiszta szívű fiú túl jó erre a szörnyű világra.