Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

246. fejezet

Vacsoráig eltelt az idő pakolással, hisz elképesztő volt, hogy ebben a házban mennyi helyen szétszóródtak a dolgaim. Legfőbbképp talán Sipor miatt, aki szerintem élvezettel lopkodta tőlem a ruháimat, hogy aztán gonosz módon széthagyja őket.

Még vacsora előtt mindannyian a szalonba keveredtünk, hisz egy nagy nevetéssel vonzott oda bennünket valaki.

Értetlenül léptem be a szobába, mire Ginny nevetve tartotta fel egy alsó neműmet. Sikkantva rohantam oda hozzá, majd kikaptam a kezéből.

-Ez hol volt?!

-A kanapéban- nyerítette megállás nélkül, mire vörös arccal terültem el a kanapén. 

-Megfojtom Siport- motyogtam a puha kárpitba.

Ginny csak nevetett tovább jóízűen, amikor a hármasunk is megérkezett a nevetésre, illetve sikításomra.

-Ti mit csináltok?- kérdezte értetlenül Hermione.

Föl se kellett rájuk néznem, tudtam jól, hogy mindannyian értetlenül néznek ránk. Én a kanapén, arccal lefelé, várva, hogy megfulladjak, Ginny pedig a földön elterülve, a szemét törölgetve a könnyektől. Nos... Érdekes látvány lehetett ez oldalról.

-Arabella...- sípolta Ginny már alig működő tüdővel.- Sipor... Sipor most... egy bugyit lopott Arabellától... ÉS A KANAPÉBA REJTETTE!

A többiek pár másodpercnyi döbbent szünet után szintén felnevettek.

-De hisz Sirius rengetegszer szokott ott ülni...- mondja Hermione még hangosabban nevetve.

Vörös arccal ülök fel a kanapén, gyorsan a zsebembe gyűrve a lopott ruhadarabot.

-Ha a kezem közé kerül Sipor- esküdözök a plafonnak.- Én már csak abban reménykedem, hogy a helyes keresztapánk ezt sosem látta...

-Helyes?!- kérdezi Hermione döbbenten.

-Mert... Ti nem láttatok róla fiatalkori képeket?!- kérem ki azonnal Siriusnak.- Nem láttátok milyen jól néz ki?

-Fúj, Arabella!- borzong meg Ginny.- Hogy lehetne már ő helyes?

-Rólam van szó?

-Vagy esetleg rólam?

Két szokásos pukkanás kíséretében érkeztek meg az ikrek, akik azonnal lecsaptak az aktuális témára.

-Most éppen inkább arról van szó, hogy milyen jól néz ki Sirius Arabella szerint...- motyogja elképeden Hermione.

-Ara...- nézett rám Fred úgy, mintha ürlény lennék.- Ugye nem akarsz Harry fogadott keresztanyja lenni?!

Elgondolkodva néztem magam elé, majd teljesen komoly hangnemben válaszoltam.

-Végülis egy évvel idősebb vagy Harrytől és Sirius csak olyan laza húsz évvel idősebb tőlem...

Az ikrek kérdés nélkül felkaptak egy-egy párnát és megállás nélkül püfölni kezdtek vele.

-NE. MERJ. ILYENEKRE. GONDOLNI!- ütlegelt egy szavanként George. 

Sikítva kuporogtam a kanapén, miközben hagytam, hogy az elképedt ikrek komolyan vegyék a telejsen viccnek szánt mondatomat.

-Kiverjük belőled az apakomplexust!- folytatta Fred is az ütlegelést.

Úgy nevettem és visongtam, mint jó ideje még egyszer sem. A testem már ellenkezett emiatt a heves és új reakció ellen. A tüdőm kezdett minél kevesebb levegőt befogadni, miközben az oldalam már rendesen szúrt a nevetéstől.