Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

256. fejezet

A roxmortsi hétvége persze hamar eljött. És a találkozót okosan kellett rendeznünk.

Nem mehettünk mindannyian egyszerre, úgyhogy mire megérkezett az én kis csapatom, addigra már a Szárnyas Vadkanban várt ránk Harry és két állandó kísérője, Neville, Dean, Lavender, a Patil ikrek, Cho, meg egy vihogós lány, aki tuti, hogy a barátnője volt, Luna Lovegood, a griffendél csapat három lány játékosa- Katie, Alicia és Angelina-, mellé ott volt Colin Creevey és öccse. A fiút sosem fogom elfelejteni, hisz tőle kaptam a Cedrices képet, ami most az éjjeliszekrényem felső fiókjában pihen.

Mindenkinet számba vettem, bele számolva magunkat is, az én kis ötösömet, hogy eddig hány ember jött el. És még koránt sem volt vége a listának.

Utánunk érkezett három hollóhátas fiú, akik nevét csak Susan miatt tudom. Mikor egy hollóhátas fiúval ment el a bálba a ház többi tagja úgy gondolta, hogy valószínűleg nem véletlenül válaszott a fiú közülünk táncpartnert. Úgyhogy néha köszöntek nekünk a folyosón, illetve többen be is mutatkoztak név szerint. Csak innen volt meg a mostani három is, Anthony Goldstein, Michael Corner és Terry Boot. Ezután Ginny érkezett meg, a sort pedig természetesen ki más zárta volna, mint Fred, George és Lee. Mindannyian csodabazárbeli árukkal megtömött, nagy papírtáskákkal érkeztek.

-Csak nem hamarabb jön a Mikulás?- kérdezem Fredet, amint megpillantom.

-Adok én neked akkora ajándékot, amilyet még nem láttál- vágta rá kihívóan, miközben bemutatott nekem az ajtóból.

-Seggfej- suttogom magam elé nevetve.

-Miért érzem úgy, hogy valami megváltozott köztetek?- kérdezte halkan Hannah.

A kezemben tartott vajsörös üveg hála az égnek nem borult ki a kérdés hallatán. És még nagyobb szerencse, hogy a kérdés pillanatában nem ittam.

-Ezt hogy érted?- kérdezek vissza óvatosan, még óvatosabban kortolyva bele italomba. A Szárnyas Vadkanban nem volt annyira finom a vajsör, de végülis megbocsátható bűn volt ez.

-Valami... más- próbálja megmagyarázni Hannah.- Eleve az, hogy tavaly óta kibékültetek végre. Gyűlöltem látni miatta a savanyú képedet. De most... Ő őszintén boldoggá tesz.

Hannah vallomása meglepett. Mégjobban az, hogy így látja. Vagy hogy ez egyáltalán látszik oldalról. Látszik rajtam, hogy valójában mennyit jelent nekem a fiú...

-Úgyhogy nem tudom mi változott, de örülök neki- folytatja a lány, egy halvány mosollyal az arcán.- Örülök neki, hogy mellette tudsz őszintén mosolyogni. Már nagyon hiányzott ez a mosoly. És nem csak nekem.

-Jó napot!- köszönt fennhangon Fred, ahogy neki dőlt a pultnak.- Huszonhat vajsört kérnénk szépen!

A kocsmáros férfi dühösen dobta el a rongyát, mintha iszonyú fontos dologban zavarta volna meg a fiú. De előszedett a pult alól huszonöt poros üveget.

-Most pedig adakozzatok!- nyújtotta át a söröket Fred.- Ennyi pénzem nincs, csóróság van.

Nevetve vettem elő több ezüstöt is, hogy mikor a fiú mellém ér átadhassam neki, fedezve több ember italát is.

-Á, nem-nem- közölte Fred, majd a kezembe nyomott egy újabb üveg vajsört, az üreset pedig kivette belőle.- Ilyen szép hölgytől csak akkor várok fizetséget, ha meg is szolgáltam érte- simít végig az állam alatt.

-Csak vedd el, te idióta- nevetek tényleg őszintén. Érintése nyomán még bizseregtem. 

-Jó, de ezért még számolunk- emeli fel fenyegetően az ujját.