Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

237. fejezet

Émelyítő érzés volt megállni a szilárd talajon, ha Mordon nem szorítja meg a karom, valószínűleg előre zuhanok és szépen orra esek.

-Ezt még gyakorolnod kell- morogta a férfi és már el is indúlt döngő léptekkel. 

Megpróbáltam minél hamarabb összekaparni magamat, hogy utána induljak.

-Hol vagyunk?- kérdezem még a hányingerrel küszködve.

-Majd meglátod- közli titokzatosan és a kezembe nyom egy cetlit.- Gyorsan olvasd el és jegyzed meg!

Azonnal elolvastam ami a pergamenen állt.

A Főnix Rendjének főhadiszállása a londoni Grimmauld tér 12. szám alatt található. 

-Mi az a Főni...

-Ne itt- közölte azonnal Mordon. Kikapta a kezemből a pergament, pálcája végén tüzet gyújtott, majd eldobta az égő papírt.- Ha oda értünk. 

Csöndben gyalogoltunk egy jó ideg, ezt a némaságot csak Mordon falábának csattánsa törte meg. Nem mertem többet kérdezni, ezért csak követtem őt, egészen addig, amíg meg nem álltunk jó pár ház előtt.

Azonnal elolvastam a rajtuk álló táblát, miszerint ezek a Grimmauld tér tíz, tizenegy és tizenharmadik háza. Valami nem stimmelt...

-Hol van a tizenkettedik?- kérdeztem értetlenül, hisz elméletileg nekünk az kellett volna.

-Idézd fel magadban, ami a lapon állt!- utasított halkan Mordon.

Engedelmesen fölmondtam magamban a szöveget, mire a tizenegyes és tizenhármas ház között hirtelen a semmiből bukkant fel a tizenkettes számmal jelölt ház. Olyan volt, mintha hirtelen felfújták volna, és arréb lökte volna a két másik házat, hogy tökéletes közéjük illeszkedhessen. Rettegve pillantottam a szomszéd muglikra, de látszólag ők semmit sem vettek észre, tovább mulattak a házukban. 

A kapu előttem viharvert volt a piszkos homlokzat és pár sötét ablak alatt.

-Gyorsan, befelé!- recsegte Mordon, mire azonnal felkapaszkodtam az ódon kőlépcsőn és még mindig meglepődve meredtem az előttem álló kopott, fekete bejárati ajtóra. 

Mordon előhúzta pálcáját, majd rákoppintott vele a tekergő kigyót formázó ezüstkopogtatóra.

Ezután fémes kattanások egész sora hallatszott, és mintha még egy lánc is csördült volna. Végül az ajtó nyikorogva kitárult. 

-Befelé, gyorsan- suttogta Mordon, ami még így is hangosnak hatott.- De csak pár lépést, és ne nyúlj semmihez!

Engedelmesen követtem az utasításokat, majd megálltam a sötét előszobában. Tömény doh, por és rothadás szag volt bent, ami kaparta a tüdőmet. Mordon belépett utánam, és becsukta maga után az ajtót. A kietlen lakatlan ház immár nem csak hogy furcsa volt, de már korom sötét is.

-Maradj nyugton, amíg lámpát nem gyújtok- suttogta nekem Mordon, én pedig tovább játszottam szobros játékomat.

Halk, sziszegő nesz hallatszott, és a következő pillanatban ósdi gázlámpák sora gyulladt ki az előszobában. Pislákoló fényük folyosószerűen hosszú, nyomasztó hangulatú helységet világított meg. A falakat hámló tapéta borította, a padlón foszlássá kopott futószőnyeg nyúlt el, a mennyezetről pókhálós, fényvesztett csillár lógott alá, két oldalt pedig megszürkült, ferdén lógó festmények sorakoztak. Ami azonnal szemet szúrt nekem, hogy a kígyó alak többször is feltűnik ebben a házban eddig. A kopgtató, maga a csillár és a rozoga előszobai asztalkán álló kandeláberek is kígyóalakot mintáztak.