Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

200. fejezet

A nagyterembe visszatérve a Beauxbatons diákjai mind a Hollóhát asztalnál foglaltak helyet, ami szerintem egyáltalán nem lehetett véletlen. Valószínűleg szimpatikus volt nekik a sok okos és értelmes tekintet, illetve a kék szín, ám az arcukon csak keserűséget lehetett látni.

A Durmstrang diákjai pedig ki gondolta volna, a Mardekár asztalnál érezték a vonzást, így ők oda telepedtek le. Látszólag nekik sokkal jobban tetszett eddig a Roxfort, mint a másik iskolának. A sok bundáját levetett fiú csodálkozva nézte az elvarázsolt mennyezetünket is.

A nagy nyüzsgésben valószínűleg senkinek nem tűnt fel, amikor Frics úr, a Roxfort legkedvesebb gondoka, további két széket hozott, pedig eleve volt már bent kettő, a további két iskola igazgatójának. Senki rá se hederített, hogy vajon ki lehet még a következő két jövevény, a megfigyelésemet pedig inkább megtartottam magamnak, mert a többiek körülöttem épp élénk csevejt folytattak. 

Dumbledore, miután Madam Maxine helyet foglalt a balján, állva maradt, amivel egyértelműen közölte szándékát, miszerint szólni kíván hozzánk.

Az igazgatónk beszéde abból állt, hogy köszöntött minket, különösképp a vendégeinket, jó étvágyat kívánt nekünk, majd az izgalmasabb részt is elmondta, amire már mindenki várt. Hogy a tusa hivatalos megnyitására a lakoma végén kerül sor. Aztán nyomban leült és már beszélgetésbe is elegyedett karkarov professzorral.

-Életemben nem láttam még ilyen magas nőt- pislogott Ernie a tanári asztal felé lopva, néha pedig túl nyíltan is.

-És én még azt hittem én vagyok túl magas már most- tettettem megnyugvást, mintha a hatalmas Madam Maxine létezésének ténye tényleg megnyugtatna.

-Ne aggódj, te még így is égi meszelő vagy, ahogy ő- intett fejével Zacharias az említett igazgató felé.

-Mondod ezt pont te?- pillantottam rá finoman felhúzott szemöldökökkel.- Mert ugye tudod, hogy ebben a hasonló magasságban könnyen betudom törni az orrod?

-Chh- forgatta a szemeit a fiú.

-Ehnézést- lépett mellénk egy beauxbatonos lány, így nem volt alkamam vissza vágni a fiú ,,kedvességére".- Ehkéhretem á bouillabaisse-t?

-Egészségedre- vágta rá Hannah szenvtelen arccal.

A külföldi lány értetlenül pislogott legjobb barátnőmre, ő pedig állta a tekintetét.

-Persze, vidd csak- intett unottan Zacharias a megnevezett étel felé.

-Áh, köszhönöm szhépen!- a lány már fel is kapta a tál ételt.- Bihsztos nem kéhrtek tőbet?

-Ó, egészen biztosan- bólogatott hevesen Justin, talán túl hevesen is.- Ha lenne még többet is adnék!

A lány furcsa pillantásokkal végül inkább gyorsan visszasietett a többi társához, mire a három fiú minden szégyenérzetüket hátra hagyva, egyszerűen a lány után fordultak és szertelenül, ábrándosan bámultak utána.

-Ettől tartottam- sóhajtottam drámain, majd először Hannahra, utána Susanre pillantottam és végül ismét a három velünk szemben ülő fiúra néztem.- Életük első csajozása tök gázul sikeredett. 

-Hát ezt kínos volt végignézni- erősítette meg Hannah is egy bólintással, Susan pedig szórakozottan mosolygott a jeleneten.

-Nem értem miről beszélsz- fordult vissza sértetten Zacharias.- Legalább én értettem mit kért tőlünk. Igazán szeretem Franciaországot!

-Akkor légyszi ne is gyere vissza, ha egyszer elmész oda- forgatta a szemét Hannah, mire a társaságunk hangosan felröhögött, ezzel rengeteg tekintetet felénk vonzva.