Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

269. fejezet

Ha azt hittem volna, hogy a sikeres pályaválasztás minden problémát megold az életemben... Akkor hatalmasat tévedtem, mert ezzel a problémáim negyede sem lett megoldva. És erre mikor jöttem rá? A McGalagonnyal folytatott beszélgetés után öt perccel. Amikoris a sarkon felbukkant előttem Fred Weasley.

-A frászt hozod rám!- szidtam le azonnal, hisz konkrétan kiijesztett az lmodozásomból, ami anyáról és az aurorságról szólt.

-Bocs, bocs- röhögött ártatlanul.- Ezt... Nem így terveztem.

-Gyűlölöm, hogy néha ilyen könnyen és ijesztően pontosan megtalálsz- fújtatok idegesen.- Hogy csinálod?

Erre a varázstrükkjére majdnem öt év alatt sem jöttem rá. Egyszerűen képtelenség, hogy ő és George bármikor megtaláljanak bárhol. 

-Ez megmarad az én kis titkomnak- mosolyodott el huncutul és erről a mosolyról már jól tudtam, hogy tényleg nem fogja elárulni.- Viszont nem véletlenül kerestelek meg...- komolyodott el egy pillanat alatt.

Aj-jaj. Csak ezt ne...

-Fred, ha nem muszáj én még nem...

-De muszáj- szólt közbe határozottan.- George-dzsal nem húzhatjuk tovább...

Szorosan lehunytam a szemem. 

Mit is mondtam arról, hogy ma még nem sírtam el magam? Nos, úgy néz ki mindjárt visszavonhatom ezt.

-Figyelj, Ara- fogja két hatalmas keze közé vékony, törékeny ujjaimat. Azóta se tudtam visszahízni azt, amit nyáron elveszítettem. Majdnem egy éve...- Figyelj rám- emeli fel gyorsan a fejemet az államnál fogva, hogy a szemeibe nézhessek.- Már mindjárt vége amúgy is az iskolának. Jövőre... Már amúgy sem járnánk ide. Ezen kívül pedig nem fog semmi változni. Semmi nem változik meg... közöttünk.

-De mikor láthatlak majd titeket így?- kérdem tőle elcsukló hanggal. Francba, hogy néha ilyen gyenge lelkű vagyok és képtelen vagyok visszatartani az érzéseimet. 

Fred arcán elképesztő bűntudat ült. Aztán egyszercsak...

-Van egy őrült ötletem!- ragadja meg még erősebben a kezeimet. Szemei úgy csillognak, mintha most azonnal megszeretné valósítani azt, amit kitalált.- Gyere velünk!

A kérése és egyben felajánlása a mai napon már századjára is megdöbbentett. 

Az első gondolatom az volt, hogy persze, velük bármikor elmennék bárhová, bármerre, mert ők az életem középpontjai. De... Ha átgondolom a józan eszemmel...

-Nem lehet- ingatom a fejem, miközben a szívem szakad meg, hogy nemet kell mondanom. Ugyan ezt látom Fred arcán is, ahogy lenéz rám.- Be akarom fejezni ezt a két évet...

Freden láttam, hogy megállás nélkül pörög az agya, hogy mégis hogyan találjon erre megoldást. Még nem gondoltunk rá, hogy hogyan akarjuk ezt az elképesztően erős dolgot kettőnk között megtartani, ha már nem fogunk egy fedél alatt lakni és tanúlni. Elképesztő, hogy már ő is felnőtt, már a saját megélhetőségén kell gondolkodnia, munkán, esetleg családon.

-A nyarak- ugrott be hirtelen Frednek.- Idén és jövő nyáron is egész végig tudsz nálunk dolgozni. Odaköltözöl hozzánk, Georgeival az üzlet felett fogunk lakni, nyaranta te is becsövelsz és még fizetést is kapsz!

A hirtelen ötletre akaratlanul is elnevettem magam.

-Hé!- szid le engem már mosollyal az arcán.- Komolyan gondoltam. Megtudnánk oldalni nagyon könnyedén. Ha... ha te is benne vagy- nézett rám habozva.