Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

259. fejezet

-Eltiltás...- suttogom magam elé.

-Örülj, hogy rád nem vonatkozik!- csattan fel idegesen Hannah. Fel-alá kezd előttem járkálni.

-Annyi volt a szerencsénk, hogy időben eltűntünk- morogta Zacharias.- Ha ott maradunk... Arabella, felfogtad, hogy majdnem kapitány nélkül maradtunk?!

-A Griffendél így is megszívta, hogy eltiltották Harryt, Fredet és Georgeot a kviddicstől örökre!- kiabált velem Hannah.- Nincs fogójuk és terelőjük. 

-Mi mit kezdtünk volna friss csapatként kapitány nélkül?- kiabál velem Zacharias is.- Bele sem gondoltál, hogy Umbridge téged is eltilthat tőle? Magunkra maradtunk volna csak amiatt, mert nem bírsz magadon uralkodni!

-Elég!- kiáltok nekik vissza. 

Mind a ketten megdermednek. Hannah nem járkál többet a fiúk szobájában. Nem volt más lehetőségünk, a lány folyosóra fiú nem léphet be, varázslat akadályozza meg. Növényi indák barikádozzák el hirtelen előtte az ajtót, ha a folyosónkra akar lépni. Értelmetlen varázslat, mert mi lányok szabadon beléphetünk a fiúk folyosójára. Hogy ezt mégis ki találta ki...

-Elég!- mondom nekik újra, sokkal fáradtabban.

Tisztában voltam ezekkel a tényekkel. Már rájöttem, hogy engem is uygan úgy eltilthattak volna, vagy még büntetőmunkát is kapok mellé. És életemben most egyszer, a szerencse mellém állt. Umbridge engem nem tudott elkapni, nem látta, hogy ott vagyok, csak a három fiúról tudott. Fredék pedig semmi pénzért nem köptek volna neki.

-És mi lesz legközelebb, ha ugyan ez történik?- kérdezi Zacharias. A hangja már normális, egyáltalán nem kiabált velem.

-Nem tudom- fogom a két kezemmel a fejemet.- Nem tudom...

Fáradt voltam, csak ezt tudtam.

És ahogy teltek az újabb hetek, tele DS edzéssel és mellé még nekünk is edzenünk kellett a kviddics csapatommal, mert november végén a mi meccsünk következett. A Hollóhát ellen. Én pedig egyre fáradtabb lettem.

Nagyon nehéz volt a csapattal bánni, egy kicsit sem könnyítették meg a dolgomat. A két terelőnk, Hopkins és Jones valóban gyengét ütöttek, hiába volt a sok gyakorlás, hiába parancsoltam rájuk a több ezdést. A fogónk a vicces személyisége miatt néha szétszórt is volt, olyankor lehetetlen volt ráerőltetni az edzést. A hajtóink közül Zacharias szörnyen makacs volt és sokszor nem volt hajlandó azt csinálni, amit mondtam neki. Cadwallader néha fel sem fogta, hogy mit mondok neki...

Csupán egy személlyel nem volt gond. Az őrzőnkkel. Leanne edzéseken is mindig odafigyelt, mindig igyekezett és sosem rendetlenkedett, ahogy a többiek. Ő szépen csöndben követte minden utasításomat és tökéletes védéseket mutatott már próbákon is.

Úgyhogy rettegtem, hogy mi lesz így a Hollóhát ellen. Megkaptam hat olyan embert, akik még sosem voltak egy meccsen úgy, mint játékosok. Hiába gyakoroltunk szeptember óta, az összhang nem volt tökéletes. És ezért is csak önmagamat tudtam hibáztatni.

A DS edzéseken igyekeztem mindenki számára azt a látszatot nyújtani, hogy tökéletesen jól vagyok. Annyira próbáltam őket is erre sarkallni, hogy néha napján megfeledkeztem pár étkezésről. Egyszerűen csak kiment a fejemből, hogy egész nap nem ettem semmit, annyira bele voltam merülve a tanulásba is, ami már teljesen elnyelt.

-Hoztam neked vacsorát...

Kábultan néztem föl az asztalomtól. Rajta rengeteg könyv, olyan, ami iskolai volt és olyan is, amit Mordon adott. Pergamenek mindenhol, pennák lehetetlen helyeken. Mikor Hannaht megpillantottam az ajtóban, teljesen össze voltam zavarodva. Mint mostanában nagyon sokszor.