Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

268. fejezet

-Jó napot!- léptem be Bimba irodájába, amikor kikiáltott, hogy nyugodtan menjek csak be.

Belépve azonnal szembesültem Umbridge-dzsal, aki mindenki tanácsadásán örömmel vett részt. A tanárok már kevésbé örültek neki ennyire. Mi, diákok még kevésbé.

Mind a ketten köszöntöttek engem, Bimba egy megnyugtató és bíztató mosollyal, hogy semmi gond nincs, üljek csak le. Csakhogy ebben a szobában is a plafonról is virágok csüngtek, úgyhogy a székem fölött pont ott lógott pár inda, ami elég érdekes benyomást keltett a szobában.

-Nos, Dankworth kisasszony, mint tudja, az a dolgunk, hogy megbeszéljük az esetleges pályaválasztási elképzeléseit- fogott bele a mondókájába Bimba.- Ezen túlmeően segíteni fogok magának eldönteni, hogy mely tárgyakat atnulja tovább a hatodik és hetedik évben. Gondolkozott már róla, hogy mivel szeretne foglalkozni, miután végzett a Roxfortban?

-Tény és való, hogy godolkodtam rajta, csak épp nem jutottam semmire- vágtam rá szokásos egyszerűségemmel, mire Umbridge pennája azonnal sercegni kezdett a papírján.

-Semmire nem jutott?- kérdezte Bimba döbbenten, mint aki tőlem ennél sokkal többet várt volna.

-Nem kaptam meg az isteni ihletet, tanárnő- feleltem neki továbbra is könnyed stílusban, amiről jól tudtam, hogy Umbridge ki nem állhatja. A pennája pedig még jobban sercegett emiatt.

-Akkor... Gondolom nem bánod, ha személy szerint a neked összeválogatott szakmákat megosztanám veled- mosolygott rám bíztatóan Bimba.

-Csak nyugodtan tanárnő, ezért jöttem- néztem rá szórakozottan, mire Bimba a lapjai közé merült. Umbridge pedig megállás nélkül csak írt és írt.

-Első sorban az előadóművészre és a zenészre gondoltam- kezdte izgatottan Bimba.- Hisz annyira tehetséges diákunk vagy, hogy kár lenne ezt a ragyogást elpazarolni!

Én persze lelkesen bólogattam erre, bár magamban azonnal kizártam az ötletet. Az éneklés nálam csak egy hobbi, és örökre az is marad. Képtelen lennék állandóan dalszövegeket írni, nincs hozzá elég fantáziám. 

-Tovább- folytatta még mindig lelkesen Bimba-, a sportolót tettem második helyre.

Mosolyogva bólogattam erre is, magamban pedig röhögve húztam le a listáról. Én, mint sportoló?! Ez pont olyan lenne, mintha apáról most derülne ki, hogy amúgy ő igazából egy aranyvérű varázsló. Egyiknek sem volt semmi esélye.

-Végül harmadik helyre a könyvtárost írtam, mert tudom, mennyire nagyon oda vagy a könyvekért és a Roxfort könyvtárában is mennyi időt eltöltesz- mosolygott rám teljesen izgatottan Bimba, miközben várta, hogy bármelyik ötletére azt mondjam ,,ezaz, végre fejbe vágott az isteni szikra". 

De nem, nem történt ilyen. Egyiknél sem éreztem azt, hogy ez valójában nekem szólna.

-Ezek mind nagyon jó foglalkozások, professzor- mosolyogtam Bimbára megnyerően, hogy ne érezze magát rosszul amiatt, mert egyáltalán nem tudott nekem ezzel segíteni.- Olyan jók, hogy választani se tudok közülük!

Umbridge cinikusan elnevette magát és tovább körmölt. úgy látszott zavarja, hogy egyik szakmába sem tud beleszólni, mert egyik sem olyan kihívó, mint amilyenre ő számított. Szerintem feltett szándéka volt, hogy balhét robbantson ki még a szakmám miatt is, de így, hogy én magam sem tudtam mit akarok, ő csak ezt tudta felhszanálni ellenem.

-Szerintem beszéljük meg mind a hármat, hogy milyen RAVASZ-ok kellenek ezekhez és a héten még eldöntöm, hogy végül melyiket szeretném választani- néztem továbbra is mosolyogva Bimbára, Umbridget teljesen kizárva, nehogy aztán ő bántsa meg a kedves és segítőkész házvezetőmet. Mert akkor biztos, hogy helyben ledugom a torkán a pennáját.