Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

229. fejezet

A május vége szó szerint átgázolt rajtunk, ezzel az arcunkba vágva, hogy már június eleje van. Mi pedig teljesen készek voltunk.

A tanárok ránk rakták a sok stresszt, hogy tanuljunk, mert másképp jövőre nem fog nekünk sikerülni az RBF-es vizsgáink egyikse se, mellé pedig már agyaljuk is kifelé, hogy mik szeretnénk lenni felnőttként. Mondhatom, csodás érzés volt már most, hogy tizenöt évesen az egész jövőmet el kell döntenem. Nekem pedig halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi akarok lenni. 

A barátaim hiába próbálták titkolni, minden ellenére is láttam, hogy őket is stresszeli a dolog. Így, hogy a vizsgák szó szerint a nyakunkon vannak, plussz már azt is a szánkba rágták, hogy egész nyáron ne is aludjunk, amíg ki nem találjuk mik akarunk lenni, szörnyen rossz állapotokba kerültünk. 

Apró jelekben mutatkozott meg csak ez, hogy a többségünk ideges. Valójában senki nem akarta ezt kimutatni, megmutatni, hogy mennyire tanácstalan. Justinnal fellépett a köröm melletti bőr rágás, ami miatt sokszor véresek voltak az ujjai, de nem mertük neki megemlíteni. Ernie már egy jó ideje csöndesebb, ő teljesen örlődik, mind a vizsgák, mind a jövő évi RBF-ek miatt. Susan feledékenyebb lett, sok mindent szerte hagyott, úgy kellett utána vinnünk egyszer még az iskola táskáját is, mert egyszerűen kirohant Piton órájáról, akkora nyomást helyeztek rá. Zacharias még szurkálódóbb lett, örömmel vetette fel mások hibáit, csakhogy a sajátjaival ne kelljen szembe néznie. Hannah pedig... Neki a haja hulott már. De szó szerint.

Gyönyörű világos szőke haja volt, ami jó pár árnyalattal volt szőkébb az enyémnél, emiatt pedig könnyen megtudtam mondani, hogy a szobánkban a rengeteg haj mind a lányhoz tartozik. Fvésülködésnél több hajat dobott ki a kukába, mint eddig bármikor, illetve a ruhája állandóan tele volt a hosszú hajszálaival. 

Nem mertem annyira rákérdezni a dologra, csupán csak finoman kérdeztem meg tőle egyszer, hogy jól van-e, amikor gondterhelten bámult fésűjére. Természetesen ő azonnal egy mosollyal válaszolt, közölve, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Én pedig egyszerűen csak abbahagytam a dalírást. Értelmetlennek láttam az egészet, elment tőle teljesen a kedvem és még a füzeteimet is a kandallóba vetettem. Meg igazából rengeteg mindent. Amiből elegem lett egyszerűen csak összegyűrtem és a tűzbe hajítottam, mintha ezzel a problémáim is hamuvá éghetnének. Sajnos ez nem így volt, úgyhogy néha még én is az ujjaimat rágtam, ilyenkor viszont hamar zsebre raktam azokat, hogy valami mást pótcselekvést találjanak.

-Na jó- csaptam össze hirtelen a bájitaltan könyvemet és elhajítottam a kanapé mögé.- Nekem ebből elegem van.

-Ahogy nekünk is- nézett fel rám Hannah értetlenül.

-Tudom, de ezt most nem így értem- intem le a lányt és elveszem az elsőstől a könyvem, aki készséggel vissza adta azt a nagy csattanás után.- Kifelé.

-Neked most mégis mi a bajod?- kérdezte értetlenül felpillantva Zacharias.

-Azt mondtam, hogy kifelé!- nézek rá a társaságra.- Kint verőfényesen süt a nap, már érezni a nyarat a levegőben, mi meg itt gubbasztunk a pincében és az utolsó agysejtjeinket is tanulásra kényszerítjük, miközben az enyém már rég leszúrta magát!

-Azt hittem csak az enyém lett öngyilkos- tette hozzá morfondírozva Hannah.

-Meg nemrég küldött nekem egy mugli játékot, amit még a nyáron tanított meg játszani- néztem rá a társaságra izgatottan.- Azt remélte hátha hasznát vesszük és úgy érzem most nagyon itt van az ideje annak, hogy péntek délután ne itt üljünk, hanem kint a parkban.