Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

248. fejezet

Az iskolába induló reggelünk olyan kuszánm zajlott le, ahogy máskor is.

Mindenki kapkodott, kereste még a dolgait, illetve egymást. Végül nagy nehezen mindannyian elkészültünk és sikeresen meg is érkeztünk a King's Crossra, bár a testőrgárda nem maradhatott el. Na meg Sirius keresztapám sem, aki egy fekete kutya képében kutyagolt mellettünk végig, annak ellenére, hogy nem lett volna szabad kilépnie a házából. De hát ki tud ráparancsolni a nem bejelentett animágus férfira, akinek soha nem volt szent egy szabály sem?

Röviden köszöntem el a kísérő gárdánktól, a legvégére hagytam a tanáromat.

-Sokat tanultál egy hónap alatt- recsegi nekem.- Talán még soha nem is volt ilyen tanítványom, aki ennyi idő alatt ennyi mindent megtanúlt volna. Remélem továbbra is folytatod a gyakorlást, mert még mindig lehet mit tanulni.

Némán bólintottam neki.

-De büszke vagyok rád.

Mordon első igazi dícsérete. Erre úgy felkaptam a fejem, hogy még a nyakam is belerándult. 

-Tessék?- kérdezem vissza alig kapva levegőt. Nem akartam hinni a füleimnek.

-Büszke vagyok rád, gyerek- szorítja meg a bal vállamat. Kicsivel alacsonyabb mint én, úgyhogy fel kell rám néznie. Néah még a varázsszeme is rám fókuszál beszéd közben.- Remélem, hogy sosem fogod elfelejteni azt, amit tőlem tanultál. A sok varázsigét, a nyomozásokat, a praktikákat, hogyan szedhetsz ki az emberekből mindent. Csak remélni tudom, hogy elég jó tanárod voltam ahhoz, hogy rájöjj, sosem bízhatsz meg senkiben. Néha talán még bennem sem. A szeretet az egyik legerősebb, de leggyengébb dolog is a világon- hirtelen mind a két szeme csak rám figyelt.- Sose mutasd ki az emberek felé, hogy kiket szeretsz. Rajtuk keresztül tudnak a legkönnyebben bántani téged. 

Mordon szavaitől éreztem, hogy könnyek szúrják a szememet. Hiába az utolsó mondata, a sok-sok goromba szó a kicsivel több mint egy hónap alatt, az a sok szidás, kudrac, kiabálás... Sikerült őt megszeretnem. 

Hirtelen átöleltem a tanáromat. 

Mordon meglepett hangot hallatott, de végül óvatosan megpaskolta hátamat sebhelyes kezeivel.

-Ön volt a legjobb tanárom egész életemben- suttogtam neki. Akaratlanul is kicsordult egy könnycseppem.- Sosem fogom elfelejteni azt, amit tanúltam. Remélem továbbra is büszke tud majd lenni rám, ha a tanításaival tehetek a világért. Köszönök mindent, Mordon professzor. 

Mordon némán nyugtatta kezét a hátamon. Lehet, hogy meglepték a szavaim, úgy, ahogy engem is az övéi.

Az egy hónap alatt nem csak kiabálni tudott velem, miközben folyamatosan kijavított engem. 

Ott volt nekem, amikor először elsírtam magam előtte. Akkor még túl nehezen nyomott engem Cedric halálának súlya és nem voltam képes elviselni Mordon kioktató szavait. Rémszem ekkor mellém lépettés és halkan vigasztalt szavaival. Hogy a szeretteim elvesztéséből tudok leginkább erőt meríteni. Használjam ezt motívációként és sose feledjem el azokat, akikért könnyeket hullattam.

Lehet, hogy kívülről a legijesztőbb embernek néz ki a férfi, de belül ez a sok sebhely már beforrt benne, bölcs emberré tette. Ezzel a bölcsességgel formált engem is nap mint nap, felkészített az életre, hogy mit várhatok még attól. És ezért sosem tudok majd neki eléggé hálás lenni.

-Ugye tudja, hogy az én asztalomnál már mindig lesz egy hely önnek, ha bármikor úgy gondolná, hogy szeretne valahová tartozni?- kérdezem tőle halkan.