Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

227. fejezet

Február huszonnégy. A második próba napja.

Mikor kiderült Cedric feladata... Majdnem közöltem vele, hogy nem, ez egy határozott nem.

Végül valami csoda folytán igazam lett. Víz alá dugta a tojást, és az elhallgatott, ám nem mondott neki semmit. És állítólag rájött, hogy ha víz alá dugja a fejét akkor úgy már hallhatja a dallá alakult sivítást. A dal pedig egyértelműen arról szólt, hogy a víz alatt lesz a következő feladat. Ami először teljes képtelenségnek tűnt.

Viszont Cedric nem véletlenül lett a Roxfort egyik bajnoka. Addig kutakodott, hogy hogyan tudná megoldani a hosszan tartó lélegzést a víz alatt, amíg meg nem találta a buborékfejbűbájt. Így természetesen nekem egyáltalán nem volt meglepetés a próbán, amikor egy buborékkal a fején merült vízbe. Hisz még a dalocskát is kívülről fújtam, annyiszor elénekeltettem Cedrickel, hogy nem-e a hanglejtésben is benne van egy másik üzenet. De nem volt. Ezért lemerülésnél csak vártam, hogy egy órán belül felbukkanjon. Ahogy a többi bajnok is. Ám azt már nem tudtuk, hogy mivel fognak felbukkani. Vagy mit fognak a víz alatt csinálni.

-Nem irígylem őket- vacogott mellettem Hannah a bunda kabátjában és még a takaróját is képes volt magára tekerni.- Befagy a lyukam ebben a hidegben, ők meg úgy lubcikolnak a tóban, mint valami halacskák.

-Ne aggódj- álltam mellette én is fagyoskodva.- Lent már jégcsapok vannak nálam...

-Erre pont nem voltunk kíváncsiak- morogta Zacharias.

-Amúgy meg jó idő van- nézett körbe ártatlanul Justin.- Kezd tavaszodni!

Nálunk egyértelműen Justin volt az, aki immunis volt a hidegre. Mármint, szerintem szó szerint. Ott állt egy szál nadrágban és pólóban tél végén, mondván csodás idő van. Mellette pedig ott álltunk mi Hannahval, akik majd megfagytak öt perc kintléttől.

-Mindig tudtuk, hogy nem vagy normális, ezt ne is hangoztasd- szólt rá Hannah a fiúra és szorosabban maga köré húzta a takaróját.

-Abbott kisasszony.

Mind a hang irányába fordultunk. Nem messze tőlünk McGalagony állt, szúrós szemekkel meredve Hannahra.

-Tessék mondani, tanárnő- biccentett lazán a lány.

-Maga kihozta az iskola tulajdonában álló takaróját a tóhoz?

-Na de tanárnő- kérte ki magának azonnal Hannah.- A diákok egészsége nem fontosabb egy takarónál?

McGalagony elgondolkodva nézett a lányra.

-És... meleg a takarója?

Értetlenül pislogtunk egymásra mind a hatan.

-Öhm... Igen- válaszolta végül Hannah.

-Van még hely maga mellett nekem is?- lépett közelebb dideregve a tanárnő.

Hannah széles mosollyal még szélesebbre tárta a takarója egyik felét, hogy McGalagony professzor gyorsan alá bújjon.

-Csak nyugodtan tanárnő, elférünk mi itt, nehogy megtessék nekem fázni- vigyorgott Hannah és közelebb kucorodott az átváltoztatástan tanárunkhoz, aki örült a melegnek.

-Ó, hála az égnek, azt hittem megfagyok itt a próba végére- nézett aggodalmasan a víz irányába McGalagony.

És igaza volt. Hirtelen ráeszméltünk, hogy valójában miért fagyoskodunk, kivéve Justint. Hisz mindannyian a bajnokoka várunk, hogy felbukkanjanak a vízből. Az idő pedig kegyetlenül lassan telt.