Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

247. fejezet

Az este további részében ismét olyan szótlan voltam, mint egy hónappal korábban, amikor ide kerültem.

Nem azt mondom, hogy most már órákon át bírok beszélni, de úgy érzem sokat fejlődtem és már-már képes vagyok emberi jellegű beszélgetéseket lebonyolítani. Ma viszont újra úgy éreztem, hogy ez semmi képp nem fog menni.

Hermione és Ginny nem is zaklattak engem emiatt, egyszerűen csak elfogadták, hogy van valami bajom és békén hagytak. Senkinek nem mondtam el, hogy mi történt a szalonban, hisz Mrs. Weasley megkért rá egyrészt, másrészt pedig senkit nem akartam ezzel terhelni. Ez csak azokra tartozott, akik jelen voltak, több szívet nem teszünk ezzel tönkre. 

Hermione és Ginny hamar álomba merültek, ezt leginkább onnan tudtam, hogy Ginny írtó hangosan szuszogott, mellé még néha horkantott is. De legalább hármónk közül valaki jól alszik.

Másik szobatársam egy jó ideig forgolódott az ágyában. Valami nagyon nyomhatta a lelkét, viszont ha nem szeretett volna velem beszélni róla, én nem kérdeztem rá magamtól. Végül ő is egy helyben maradt és nem mocorgott tovább. 

Én nyitott szemmel bámultam a fölöttem lévő ágy léceit és rugóit. Egyáltalán nem tudtam lehunyni a szemem, hisz akkor olyan rémképek törtek rám, amiktől legszívesebben sírva fakadtam volna.

De a sírás ideje már elmúlt, győzködtem magamat. Többé nem akartam éjszakákat átzokogni egy olyan ember miatt, akit elveszítettem. Vagy akit még nem veszítettem el...

Az éjszaka közepén halkan elfordult a kilincsünk én halkan kinyitódott az ajtónk. Azonnal felültem az ágyamban és egyenesen az ajtóra szegeztem a pálcámat. Reszketegen szedtem a levegőt, alig mertem levegőt venni. 

-Ara!- suttogta valaki az ajtóban állva. Csak sötét alakját láttam a világítás híján.

-Fred?!

Ahogy jobban odahunyorogtam és próbáltam az ajtóra koncentrélni, végül kirajzolódott előttem Fred alakja és nagyjából az arca is.

-Mivan?- kérdezem tőle idegesen.

-Aludhatok veled?- kérdezte suttogva.

-Dehogy- vágtam rá azonnal. A pálcámat visszadugtam a párnám alá és már készültem az jobb oldalamra fordulni, hogy hátat fordítsak a fiúnak.

-Viszont nekem még van egy ígéreted, amit be kell váltanod.

A hirtelen válaszra megálltam a mozdulataim közben és döbbenten psilogtam a fiúra. Fogalmam sem volt mennyit láthat belőlem, de reménykedtem, hogy nem látja arcom értetlenségét.

-Tavaly nyáron- kezdte a fiú. Még mindig az ajtóban toporgott. Nem jött be a szobába.- Fogadtunk.

Az emlék hirtelen hasít bele az emlékezetembe és erősen fejbe is kólint. Szédülök tőle.

-Megnyertem a tüzelő gyűjtő versenyt és nyereményem.

Egy éjszaka. Idézem fel magamban. Egy éjszaka, amikor velem alszik. És ezt bármikor beváltahtja.

Tehetetlenül dörzsölöm az arcom, miközben próbálom kitalálni, hogy mi legyen.

Természetesen nem aludhat velem. Ez egy egy személyes ágy, nem férnénk el ketten, legalábbis elég közel lennénk egymáshoz... Ez az opció ki van zárva. Viszont mégiscsak be akartam tartani a szavamat, ha már egyszer megnyerte a fogadást és egészen egy évet várt arra, hogy felhasználhassa a nyereményét.

És akkor beugrott a kép a szemem elé, amit pár órával ezelőtt láttam. Talán ez vezérelt igazán arra, hogy azt a választ adjam neki, amit.