Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

215. fejezet

Amilyen gyorsan csak lehetett Meggel azonnal nekiálltunk kezelni a helyzet súlyosságát. Én leírtam neki mindent, amit csak tudtam. Hogy minél hamarabb báli ruhát kell szereznem, de nem tudom honnan, hogyan, mikor, vagy egyáltalán milyet.

Ám másnap legnagyobb meglepetésemre Aramis nem csak egy levéllel tért vissza. Hanem jó pár másik bagollyal, akik egy hatalmas, csodaszép dobozt reptettek egészen idáig.

Miután letették a szobámba, döbbenten néztem a baglyomra, akinek lábán ott virított a levelem. Azonnal leszedtem róla, miközben bagolycsemegével jutalmaztam őt. Bármit is hozott nekem...

Drága Arabella!
Tudom, hogy te szeretnél magadnak ruhát választani, és talán Roxmortsban van is rá lehetőséged. De amint elolvastam a leveled, hogy mennyire kétségbe vagy esve és az én tanácsomat kéred... Még aznap felkerekedtem és elnéztem az összes létező ruha üzletbe, ahol báli ruha típusú ruhát sejtettem. A méretedet nyárról hála az égnek megjegyeztem, számoltam pár plussz centivel is, ami a magasságodat illeti. És tudom, hogy talán nem ilyen ruhára vágytál de... Amint megláttam, téged láttalak benne. Ahogy a színpadon minden reflekotrfény rád vetül és szívből énekelsz. Hisz leveled alapján csakis arra tudok következtetni, hogy mindig így adod elő a dalaidat, olyan nagy szeretettel írtál a kis bandátokról. 
Úgyhogy megértem, ha te nem ilyen ruhában képzelted el magad, de szerintem remekül menne a zöld szemeidhez és szép, aranyszőke hajadhoz. Egy igazi bombázó lennél benne, csak úgy kapkodnának utánad a fiúk! 
De hidd el, egyáltalán nem bántasz meg, ha végül másra esik a választásod. Én csupán csak próbálkoztam, hátha jól kitudtalak ismerni már a nyár folyamán. 
Remélem azért tetszeni fog...

Millió puszi Meg!

És apa! 

Meg levele megmosolyogtatott. Még fogalmam sem volt, hogy milyen ruha lapulhat a dobozban, de a lelkesedését már most imádtam. Egyszerűen egy tünemény volt, ahogy igyekezett. Határozottan megszerettem Meget, őt valahogy képtelenség nem szeretni.

Izgatottan telepedtem le a földre a nagy doboz mellé, ami alaposan be volt csomagolva. Így gyorsan neki is álltam kibontani az egészet, hogy minél hamarabb megleshessem a tartalmát. Amitől még a lélegzetem is elállt...

Ott ültem a kibontott doboz melett és egyszerűen csak néztem a tartalmát. Amitől szavakhoz sem jutottam. Minden elképzelésemet fölül múlta a Meg által választott ruha.

Az anyaga nagyon selymes, sikalmlós volt és elképesztően szép vörös színű. Szinte remegő kezekkel emeltem azt ki, hogy jobban szemügyre vehessem. Fönt két vékony pánt tartotta a finom dekoltázsú fölső részt, ami derékig ért, ezzel valószínűleg tökéletesen kiemelve majd a vékony derekamat. A ruha alja pedig hatalmas volt, valószínűleg földig érően hosszú, ám roppant egyszerű. Nem díszítette semmi különlegesség a ruhát, mindössze a háta volt elképesztő. A két kis pánt egészen hátra futott, a lapockáimhoz, amiknél össze ért a ruha hátulja és hatalmas fűzős teret hagyott ki, alul még folytatva a kivágást, majdhogynem a fenékig. 

Azonnal fel kellett próbálnom ezt a csodát.

Mivel egyedül voltam a szobánkban, ezért azonnal levettem a mindennapi ruháimat és magamra öltöttem a fantasztikusan kinéző báli ruhát. A fűzős résszel hátul kicsit babráltam, míg végül mindenhol be lett fűzve és elég szorosan ahhoz, hogy tökéletes álljon rajtam a ruha. És tényleg tökéletesen is állt.

Egyszerűen nem találtam rá szavakat. Mintha szó szerint rám öntötték volna az egészet. A a karjaim, vállaim, és hátam legnagyobb része szabadon maradt, ahogy elől a mellkasom felső része is. Talán aggódnom kellett volna amiatt, hogy fázni fogok benne, de ez túl csodálatos volt, ráadásul amúgy is kimelegszem az éneklésben állandóan. És ahogy léptem benne... A bal lábamnál combig volt egy kivágás, ami mindig megmutatta lábamat egy lépésnél. Egyszerűen gyönyörű volt a földig omló selyem, ami finom eséssel érkezett a földre.