Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

226. fejezet

Sosem gondoltam volna, hogy az idő szó szerint képes repülni. De talán csak túlságosan egybefolytak a napjaim és észre se vettem, hogy két hónap pillanatok alatt elrepült az életemből.

Így, hogy többé nem próbáltam Freddel és George-dzsal, amit egyébként őszintén sajnáltam, sokkal több szabad időm lett. Konkrétan minden estém felszabadúlt, így rátudtam térni a saját képzésemre. Ugyanis Mordon nem igazán ért rá, a két hónap alatt csak két gyors órát tudott nekem tartani, így inkább egyedül kezdtem el alaposabban gyakorolni. 

Az esték alatt volt rengeteg időm a vizsgákra is készülni, ami viccen kívül, de rohamosan közeledtek. Úgyhogy a vizsga anyaggal egyáltalán nem voltam elmaradva, sőt, fényévekkel jobban álltam vele, mint a többi diák. Mellé pedig több délutánomat is a könyvtárban töltöttem, ahol aztán a legtöbb varázslatokról szóló könyvet egyiket a másik után bújtam át. A hasznosabb varázsigéket kijegyzeteltem, mindent, amit tudni akartam róluk, és ha olyan estém is akadt, akkor egy üres teremben gyakoroltam is őket.

Nos, először borzalmasan bénán sikerült minden varázslatom, nem is csodálkoztam rajta. Nagyon tudtam ilyen szempontból irigyelni másokat, hogy néha már másodjára megy nekik a varázslat, nekem viszont néha csak sokadjára sikerült. Hatalmas hiányosságomnak éreztem ezt, természetesen tudtam, hogy így nem lehetek sikeres boszorkány a jövőben. Úgyhogy szorgalmasan gyakorolgattam a varázsigéket, mígnem lassacskán már nekem is sikerült hamarabb is összehozni egy új varázsigét. Szörnyen elfáradtam benne, hogy ennyit kellett gyakorolnom, de határozottan éreztem a változást, hogy megéri. 

Sajnos az évfolyamelső cím nem csak úgy odapottyan az ölébe az embernek, én pedig rengeteget teperek érte. Ugyanis a bájitaltan is egyre nehezebb lesz számomra, néha még az is előfordult, hogy nem értek valamit. És emiatt irigyeltem Hannah-t, hogy ő majdhogynem félvállról vette az egészet és még így is tudta. Ez pedig iszonyatosan bosszantotta Pitont, természetesen ahol csak tudta meg akarta buktatni legjobb barátnőmet, ám nem sokszor sikerült rajta fognia. Tehát én még külön időt is szentelhettem a képzésemre, hogy felhozzam a szintemet Hannah szintjére. Neki kétség kívül a gyógynövénytan ment a legjobban, mellé pedig még a bájitaltant is jól vágta...

Ám a sok gyakorlásom egyáltalán nem veszett kárba. Hisz így bűbájtanon gyorsabban megtudtam tanulni a varázsigéket, mint a többi diák. És mellé hogy még a bájitaltant is alaposabban tanultam, egyértelműen könnyebben ment. A mások számára új füvek vagy szimpla hozzávalók, amik újak voltak, azokról én nagyrészt már hallottam és tudtam is, hogy mire kell őket használni. Piton nem nézte ezt oylan jó szemmel, de néha azért elmorogta, hogy legalább egy diákjának van valami sütnivalója. Szegény Hannah-t sosem említette.

Aminek pedig még a tanulásnál is jobban örültem, az maga Cedric volt. Hisz sikerült kibékülnünk. 

Rájöttünk, hogy mindenki tévedhet, nem vagyunk tökéleetsek, ez tény és való, de mi így szeretjük egymást. És meg kell mondjam, a fiú elég lelkes tanuló társ volt néha számomra, pár magányosabb estémen. Mindig is tudta, hogy a könyvtár számomra egy nagyon kedves hely, ahol persze a könyvtárosnő mindig kedves... Szóval maradjunk az én könyvtár iránti szeretetemnél. Emiatt Cedric hajlandó volt beáldozni a hírnevét és néha beülni velem a poros könyvek közé, ráadásul úgy tűnt, hogy ezt egyáltalán nem bánja. Néha ha már neki sem volt kedve a saját vizsgáira készülni akkor egyzserűen csak addig hülyéskedett, amíg már én magam sem tudtam a tanulnivalómra koncentrálni. 

-Ne piszkálj már naaa, így nem tudom elolvasni a ragyabüdilé elkészítését- löktem meg a fiút, aki éppen megállás nélkül bökdösött, hogy nézzem meg a rajzát, amin egy újabb pálcika ember van. Kétségtelenül művészi egy ember.