Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

283. fejezet

A szokásos évnyitó vacsorán nem volt semmi különös, ugyan olyan finom étkek vártak minket, mint mindig is. Dumbledore természetesen nem húzta a szót vacsora előtt, a fontos dolgokat mindig akkora hagyja, mikor már egyikünk gyomra sem korog az éhségtől.

Idén is belettek osztva a házakba az elsősök, akiknek hangosan tapsoltunk és ujjongtunk, amitől egyből jobban és otthonosabban érezték magukat. Hannah és Ernie kötelességtudóan azonnal bemutatkozott nekik, mondván vacsora után eligazítják őket. Persze ez nekünk is a kedvenc részünk volt, mert hivatalosan bár csak két prefektus volt, valójában mindannyian kötelességünknek éreztük, hogy beavassuk az elsős csemetéket. Legfőbbképp Justin. Ő odáig volt a feladatért.

De még mielőtt terror alá vonhattunk volna az ifjú zsenipalántákat, először következett Dumbledore szokásos évnyitó beszéde, immár a hosszabb verzió.

-A legszebb estét kívánom nektek!- szólalt meg széles mosollyal az igazgató és kitárta karját, mintha minden jelenlévőt átakarna ölelni.

-Mi történt a kezével?- kérdezte azonnal döbbenten Hannah, aki a leggyorsabban jutott szóhoz hatunk közül.

De hát nem ő volt az egyetlen, aki észrevette ezt. Hanem szinte az egész terem. Dumbledore jobb keze ugyanis fekete és aszott volt, amire azonnal suttogáshullám volt a reakció. Az igazgató tudta, miért, de csak mosolygott és piros-arany talárjának ujjával elfedte sérült kezét.

-Emiatt ne aggódjatok- mondta könnyedén.- Nos... új diákjainkat isten hozta, a régieket isten hozta vissza! A varázstudásgyűjtés egy újabb, izgalmas éve áll előttetek...

-Olyan, mintha rohadna a keze- szólt pánikolva Justin, akit nem igazán érdekelt jelen esetben Dumbledore beszéde. Mondjuk ezzel nem volt egyedül.

-Szerintetek fertőző?- kérdezte még nagyobb pánikkal Ernie.

-Inkább olyan, mintha már elhalt volna a keze- elevenítem fel gyorsan magam előtt a fekete kezet és az agyam kegyetlenül gyorsan pörög.- Vannak gyógyíthatatlan sérülések, ez biztosan az, különben már rég meggyógyíttatta volna Madam Pomfrey-jel, elment volna a Szent Mungóba, vagy egyedül oldja meg. Ilyet csak régi átkok, átokmegtörések, annak a kísérletei tudnak okozni, vagy mérgek, amikre nincs ellenszer, de... ez átoktőrésnek nézett ki.

-Ilyenkor örülök, hogy van egy rohadt zsenink a csapatban- ingatta a fejét Hannah hitetlenkedve.- Te ezt hol és mikor tanultad?

-Maradjunk annyiban- felelek ködösen-, hogy idén nyáron sem ültem ölbetett kezekkel...

-... és Frics úr, iskolánk gondnoka megkért, hogy közöljem veletek: tiltott tárgynak minősül a Weasley Varázsvicc Vállalat boltjában vásárolt mindennemű tréfaeszköz. Akik jelentkezni kívánnak házuk kviddicscsapatába, adják le nevüket a házvezető tanáruknál. Ne habozzanak így tenni azok sem, akik kedvet éreznek a kviddicsmérkőzések kommentálásához. 

-Ó, basszus, így, hogy Lee elballagott, már nem lesz ugyan olyan- szólalt meg csalódottan Hannah, amivel kórusban tudtunk egyet érteni. Lee Jordan volt a mi legendás kommentelőnk. Előre tudtuk, hogy nála jobb úgysem fog akadni.

-Szeretettel köszöntöm a tanári karban régi kollégámat, Lumpsluck professzor urat...- az említett férfi felállt.-... aki meghívásunknak eleget téve ismét bájitaltant fog tanítani nálunk.

A társaságunk döbbenten fagyott le.

-Bájitaltant?!- néztünk egymásra totális zavarodottsággal.

De hisz akkor ki...

-Piton professzor úr ezzel egyidejűleg- folytatta Dumbledore, a morajlás fölé emelve hangját, hogy túlkiabáljon minket- átveszi a sötét varázslatok kivédése tantárgy oktatását.