Veled minden tűzijáték...2/2[Fred Weasley ff.]

201. fejezet

Dumbledore beszéde után az egész nagyterem felbojdult, mindenki lármás beszélgetésbe kezdett a hallottakról. Én akaratlanul is gyorsan átpillantottam a Griffendél asztala felé, ahol ikrek komoran pillantottak egymásra. 

Viszont Fred tartása azonnal megfeszült, és úgy kapta felém a fejét, mintha csak átkiáltottam volna a termen. Némán nézett rám, ahogy én ő rá, át az egész diák seregen. Egy aprót biccentettem az ajtó felé, mire ő kimérten bólintott. Tudtam, hogy valami már megint nincs rendben.

-Menjetek nyugodtan, majd később megyek- szóltam a barátaim után, akik már épp feltápászkodtak az asztaltól, indulásra készen, miközben én még mindig egy helyben ültem.

-Hadd találjam ki- fordult felém azonnal Hannah.- Azért nem jössz velünk, mert ismét egy vörös hajúval töltöd az estét. Vagy kettővel- nézett rám egy cinkos vigyorral.

-Hannah!- szóltam rá a lányra bosszúsan, ám az arcom nem ettől vörösödött el...

-Persze, persze, majd várunk!- intett felém könnyelműen aztán és a többiek után sétált könnyed léptekkel.

Én a helyemen ültem továbbra is és az asztalra szegeztem a tekintetemet. Nem akartam tudni, hogy mire gondolt Hannah és azt sem akartam tudni, hogy én miért lettem ettől ennyire vörös. Mégis. Valahogy belül bennem egy halk hang torka szakadtából ordította a választ...

A terem lassan kezdett kiürülni, hisz megannyi diák sietett a hálókörlete felé. A végére viszont már én is felpattantam, az ikrek pedig követték a példámat. Összetalálkozva velük azonnal letámadtam őket, fittyet sem hánytam a tömegre.

-Mi a baj?

-Egy csöndesebb helyen.

Csak ennyit mondott Fred, mire Georgedzsal együtt közre fogtak engem, úgy siettünk hárman egy tényleg kihaltabb folyosóra. Ott viszont már megállítottam a fiúkat azzal, hogy hirtelen szembefordultam velük, ami miatt Fred majdnem belém ütközött.

-Választ kérek!

Az ikrek idegesen néztek újra össze, tudtam jól, hogy a néma kommunikációjukkal beszélgetnek éppen.

-Mindegy, ezt most hagyjuk- felelte aztán George.

-Igazán nem lehet midnegy, ha ennyire fölhúztátok magatokat!

-Csak Bumfolt...- fujtatott idegesen Fred, mire még értetlenebbül néztem rájuk. Hisz a világkupa döntőn teljesen jól elvoltak! Még fogadtak is.

-Mi van vele?- faggattam őket tovább türelmetlenül.

-Hagyjuk- legyintett ismét George.

-Gyűlölöm, amikor ezt csináljátok velem, mert tudom, hogy roppant fontos dologról van szó, ami nagyon bánt titeket, és valószínűleg még irtó sokáig fogtok ezen lovagolni- néztem felváltva a két zöldes-barnás szempárba, amik most szinte bűnbánóan tekintettek le rám.- Úgyhogy kivele!

-Bumfolt meglopott bennünket- vallotta be erre végül George.

Döbbenten álltam, és csak pislogni tudtam. Hogy mit csinált Bumfolt?!

-Tessék?- alig bírtam kinyögni ezt az egy szót is.

-A világkupán- magyarázta aztán Fred.- Amikor fogadtunk vele... Leprikón arannyal fizetett ki minket. 

-Nem mondjátok komolyan- kaptam a szám elé a kezemet. 

Hisz a leprikón arany kész átverés volt. Egy idő után eltűnt, nem volt igaz pénz... Csupán varázslat.