Mercy |sm| ✔️

13.rész

-SHAWN!-kiabáltam a srácra aki hirtelen kiugrott az ágyból.

-Mi van?-riadt fel majd rámnézett.

-Ahj azt hittem meghaltál!-tetettem a hűlyét.

-Ahj de butus vagy.-mondta majd ránézett a telefonjára.-Uh már délután 6 óra van? Ennyit aludtunk?

-Ezek szerint-feküdtem az ágyra.-Maradsz még?

-Nem,sajnálom...Az a gond,hogy kell gyakorolnom...igen hűlyén hangzik, hogy a saját dalaim gyakorolnom kell de nemsokára koncert. Ma reggel tudtam meg,hogy vasárnap koncertem van Alberta-ban [Kanada egyik megyéje].

-Oh értem...akkor nem zavarlak...holnap délután ráérnél?-kérdeztem bizakodva.

-Igen szakítok rád időt. Mindig fogok.-mosolygott majd az ajtó felé sétált én pedig utána futottam és megöleltem. Pont megakartam csókolni mikor egy hang zavarta meg a romantikus pillanatot...

-Shawn!-hallottam meg Jessica nyávogós hangját. Lefutottunk majd ott áldogállt az előszobában.-Mi a francért nem veszed fel azt a telefont? Tudtommal arra találták ki.

-Jól van csillapodj. Mi van?-kérdezte idegesen Shawn.

-Holnap délután 4-től fotózás nálunk.-mondta Jess majd kikerekedtett szemekkel néztem a csajra.

-Nálatok?!-heppentem meg.

-Igen cicám,nálunk.-mondta gúnyosan Jess majd egy lenéző mosolyt vetett rám. Én Shawnra néztem aki megölelt és csak egy "Nyugi"-t suttogott a fülembe.

-Ne haragudj,akkor a holnap programom teljesen be van táblázva...-szomorodott el Shawn.

-Nem baj Életem,majd elmegyek a fotózásra ott majd együtt lehetünk egy picit.-mosolyogtam rá majd Ő bólintott és gyorsan a cipőjébe bújt.

-Mond Mendes hazaviszel?-kérdezte Jess.

-Muszáj lesz-vetett egy unalmas pofàt Jessre majd rám nézett és automatikusan mosolygott. Imádom Shawn Mendes mosolyát.-Puszi Manó!-adott egy csókot majd elviharoztak.

Az estém további része csak abból állt, hogy filmeztem és beszéltem Skype-on Samathaval. Megegyeztük és másnap reggel 7-kor a házunk előtt találkozunk majd eljön az edzésemre. Sam jól tud lovagolni bár nem értem miért nem kezd el eddzésre járni...
Este már kb.10-kor aludtam mert reggel korán keltem. Fél hatkor szólt az ébresztőm. Gyorsan kiszálltam az ágyamból, letusoltam, megreggeliztem, felöltöztem lovagló cuccokba majd pont megérkezett Samantha.

-Hello!-mosolygott majd megölelt.

-Szia! Gyere siessünk! 8-tól 9-ig edzés majd jönnek a táborozó gyerekek. Maradunk segíteni?-kérdeztem majd Sam egyet bólintott. Hamar odaértünk majd gyorsan Dajkához,a lovacskámhoz futottam.

-Szia Mumusom!-kuncogtam majd Sam Szőlőhöz az Ő kedvenc lovához lépkedett.

-Sziasztok!-mosolygott Alex az istállósfiú. Évek óta belém van zúgva de nem tudom levakarni magamról.

-Hello!-mosolyogtam majd Sam is intett egyet.

-Az edző?-kérdeztem Alexet.

-Hamarosan Ő is megérkezhet. Hozom Dajka és Szőlő felszereléseit.-mosolygott majd elszaladt a nyergesbe,ahol a lovas felszereléseink, érmeink és további cuccokat használunk.

-Sziasztok!-mosolygott Elizabeth. Ő is itt tartja a lovát, Cadett-et. Visszaköszöntünk neki majd elügetett.

Végre meghozta Alex a felszereléseket. Hamar megpucoltuk a lovakat mad felnyergeltük. Hamarosan jött az edzőnk, Abel.

-Sziasztok!-mosolygott Abel majd azt az utasítást kaptuk,hogy a füves karámba menjünk.

-Hallod én nem tudok ugratni! És nem is akarok!-idegeskedett Samantha.

-Nyugi Abel tudja mit csinál- mosolyogtam majd megjött Abel is.

-Nos Samantha te nyugodtan vágtázz, ügess körbe a karámban Te pedig Maja...megpróbálod az 150 cm-s akadályt.

Bemelegítettünk először kisebbeket ugrattam mad eljött az amikor a 150 cm-s akadállya találtam szembe magam. Megindultunk Dajkával majd valami megrezzent egy bokorban és Dajka megijedt. Az akadály előtt megtorpant én pedig estem előre...háttal estem a farúdnak amely leesett. Hirtelen azt se tudtam mi van velem...Abel felvett az ölébe és Samantha hozta a két lovat...úgy jöttünk be a lovarda udvarára.

-A pihenőbe viszlek. Ott van az állatorvos Ő biztos tud segíteni-hadarta Abel.

Ja persze állatorvos...mert én egy állat vagyok. De lehet ha tud segíteni hiszen mégis csak orvos... leraktak a pihenőbe egy székre. Gyorsan hívták az állatorvost aki hamar beszaladt és megvizsgált.

-Nincs semmi baj csak nagyon megütötte magát! Vérzik a háta ezt a vérzést elállítom. Tessék itt egy kenőcs ezt igazából a lovak sebeire szokták kenni de ha emberi sebre kened nem lesz bajod.-mondta az állatorvos majd a kezembe nyomta a kenőcsöt.

Az állatorvos bekötötte a hátam és kb. úgy néztem ki mint egy múmia. Megvártam míg az orvos megvizsgálja a lovakat majd Ő hazavitt minket. Mikor beléptem a házba gyorsan felfutottam a szobámba ahol Jack fogadott. Megremegett a lábam de már kimenekülni nem tudtam mert bezárta az ajtót.

-Na cica,most nincs itt a barátod,hogy megmentsen. Mi lesz?-nézett rám erőszakosan majd közelíteni kezdett...