Mercy |sm| ✔️

57.rész

Szeptember 2.
Behúztam Shawnt a fürdőbe majd a falnak nyomtam. Izmos testét végigsimítottam majd vadul csókolni kezdtem. Kezei a hátamat simogatták majd leért a fenekemhez és erőseb megmarkolta mire egy kisebb nyögés hagyta el a számat.

Levetkőztünk majd beálltunk a tusoló alá. Beállítottam a langyos vizet majd szembefordultam vele és testére engedtem.

-Nem túl forró?-kérdeztem majd beleharaptam a számba.

-Nem.-vette ki a kezemből a tusolófejet és felrakta a helyére.

Figyeltem amit csinál majd két másodpercre mélyen szemembe nézett és felkapott az ölébe. Nekinyomott a hideg falnak és lábaimmal átöleltem derekát.

-Szeretlek.-suttogtam mikor már felkészült ő is és én is.

-Maja!-hallottam meg egy hangot majd Shawn a földre rakott.

-Miért van az, hogy soha sincs nyugtunk?-szöktek könnyek a szemembe majd egy törölközőért nyúltam.

-Hé kicsi!-simította végig az arcom Shawn majd megcsókolt.-Nincs semmi baj.-vetett egy állmosolyt de láttam, hogy ő is nagyon csalódott.

Kinyitottam az ajtót majd Fred állt előttem.

-Sorry. Nálatok van a táskám amiben a laptopom van?-kukkatott be a szobánkba.

-Nincs.-szóltam.

-Ja oki jó éjt!-csukta be az ajtót.

Shawn is egy törölközőt rakott derekára majd odajött mellém. Szorosan átölelt majd egy puszit nyomott ázott hajamra.

-Sajnálom.-léptem egyet majd kimásztam karjai közül.

Leültem az ágy szélére majd sírni kezdtem. Nem bírtam tovább... mindig csalódást okozok Shawnnak.

-Hé baba!-mászott az ágyra Shawn majd hátulról átölelt.-Fordulj ide.

-Sajnálom tényleg.-szipogtam.

-Baba...ne sajnálj semmit. Veled már az boldogság ha itt lehetek veled. Nem kell ez ha nem szeretnéd. Az lesz amit te szeretnél.-puszilta meg a vállam.

-Nagyon szeretlek de mindig valahogy valami vagy valaki megakadályozza ezt.-dörzsöltem vörösre a szemeim.

Shawn felállt bezárta a szoba ajtaját majd odajött mellém az ágyra és csak mosolygott.

-Mostmár senki sem zavarhat. Megígérem.-kezdett el csókolgatni Shawn és gyengéden beletúrt kissé vizes hajamba.

-Kérlek...ne. Most nincs erőm...-folytak továbbra is a könnyeim majd levettem a törölközőt és bebújtam az ágyba.

Shawn még egy kicsit mozgolódott majd bebújt mellém a takaró alá. Fejünket kidugtuk a takaró alul majd csak az hallatszódott, hogy lent a felnőttek kacaganak én meg szipogok.

-Hé manó...fordulj ide.-simította végig Shawn a vállam majd erőt vettem és feléje fordultam.

-Hmm?-szipogtam.

-Kérlek ne sírj. Ez annyira rosszul esik nekem. Kérlek, kérlek.-hallottam meg Shawn aggódó hangját.

Még soha nem láttam őt így...mintha rettegne valamitől vagy nem is tudom. Szorosan hozzábújtam majd ő izmos karjával átölelt.

-Sajnálom.-sírtam tovább.

-Ne. Nem kell rendben? Figyelj mivel nyugtathatnálak meg?-simogatta Shawn a meztelen hátam.

-Igyunk.-mondtam.

-Azt már nem. Normális vagy?-akadt ki Shawn.

-Hát...-szipogtam majd felültem az ágyban. Felálltam és elővettem Shawn egyik pólóját amelyet nekem adott. Gyorsan még egy rövidnadrágot magamra vettem és kisuhantam a szobából.

-Ne merészelj...-hallottam meg Shawn ideges hangját.

Becsuktam az ajtót majd a felnőttekhez mentem. Anyu és keresztanyu már aludni mentek de apu és keresztapu még borozgattak. Már részegek voltak kissé...épp annál a határnál voltak mindketten mikor megengednek mindent így azt is megengedték, hogy velük igyak.

-Kaphatok?-kérdeztem.

Bólintottak majd két pohárba töltöttem kis bort és az emelet felé vettem az irányt. Nem tudom, hogyan gondoltam azt, hogy én és Shawn együtt borozzunk mivel Shawn nem is iszik.

A lépcsőnél valahogy elgondolkodtam valamin...a legelső lépcsőfokba beleakadt a lábam és elestem. Egyik pohár kiesett a kezemből, másik a kezembe maradt és egy szilánk beleállt a kezembe.

Felsikítottam...fájdalmas volt és a látványa hátborzongató.