Mercy |sm| ✔️

145.rész

Augusztus 7.
Egy nap van a szerelmem születésnapjáig és nagyon izgulok, hisz egy óriási nagy meglepetéssel jöttem amiről semmit nem sejt. Minden ismerőssel megbeszéltem, hogy holnap jöjjön hozzánk ahova elviszem majd Shawnt is. Rengeteg embert meghívtam és ott leszünk legalább 50-en. Nagy szerencsémre a szüleim elmennek és a miénk a ház. Egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen lesz a buli és, hogy mindent jól megszerveztem-é.

-Hogy vagy kicsim?-futottam oda Shawnhoz aki épp akkor jött le a színpadról ugyan is itt volt koncertje Los Angelesbe és elkísértem.

-Elfáradtam. Andrew menjünk haza-kiáltott oda a menedzserének aki bólintott.

Shawn hamar átöltözött majd felvette fekete bőrkabátját és elindult a kijárat felé. Én csak csendesen ott álltam, hogy mikor veszi észre:engem elfelejtett. Miután kiment a hátsó ajtón én csak elővettem a telefonom és hívtam a sofőröm, hogy jöjjön értem hisz nem volt velem Peter aki hazavihetett volna. Egyik pillanatba hallottam ahogy az ajtó csapódik és Shawn idegesen néz rám.

-Maja jössz már?-szusszant fel.

-Hazavisz a sofőröm.

-Én szeretnélek. Kérlek gyere-szólt kicsit kedvesebben. Még épp hívásba voltam a sofőrömmel így lemondtam és odafutottam Shawnhoz. Átkarolta vállam és magához húzott.

-Azt hittem ott felejtesz-suttogtam majd beültem a limuzinjába.

-Dehogy is. Csak fáradt vagyok. Egész nap ügyeket intéztem és jól esne egy kis pihenés. Remélem megérted.

-Igen-bólintottam majd hozzábújtam. 

-Aludhatok ma nálatok?-hozta fel az ötletet Shawn mire én lefagytam.

-Öhm...sajnos most apum festi az előszobát de majd ha gondolod máskor-hoztam fel egy random ötletet és tudom, hogy hazudni nem szabad de ezt csak a jó ügy érdekében tettem.

Nemsokára a lakására értünk és fáradtan borult az ágyba Shawn mire én csak rámosolyogtam. Levetettem ruhámat majd csak fehérneműben odafeküdtem mellé. Azt gondoltam még egy kis huncutkodás belefér az estébe hisz akkor soha nem fáradt. Simogatni kezdtem hasát miközben nyakát csókolgattam.

-Maja...

-Hmm?-néztem szemébe.

-Most ne kérlek-nyögte ki.

-Pff, ok-fordultam el tőle majd elvettem egy párnát és betakaróztam.

-Na kicsim-simította meg vállam mire elkaptam onnan karom-ne haragudj.

Nem válaszoltam mire ő csak felsóhajtott és lekapcsolta a villanyt.

❌❌❌

Augusztus 8.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki magához húz majd felmordul. Megfordultam majd észrevettem ahogy Shawn mosolyogva néz engem.

-Mi az?-morogta.

-Semmi, csak figyeltem ahogy alszol.

-Érdekes lehet-vontam meg a vállam.

-Az is-vett ki egy tincset az arcomból majd csókot nyomott a kiszáradt számra.

-Mi a program délelőttre?-ült fel Shawn az ágyból.

-Semmi-száltam ki az ágyból majd a ruháim felkaptam magamra.

-Oh értem, hát az nem sok-vakargatta a fejét. Azt gondoltam, hogy azt hiszi elfelejtettem a szülinapját.

-Jössz velem vásárolni?

-Persze de először elkészülök-ugrott ki az ágyból.

Mindketten bementünk a fürdőbe és amíg ő tusolt addig én fogat mostam. Nem kellett sok amíg elkészültem és végre mikor ő is elkészült, elmentünk a kisboltba.

-Úgy érzem magam mint mikor egy egyszerű hétköznapi lány voltam. Még mikor 14 éves voltam mindig elugrottam a sarki boltba kenyérért és tejért-kuncogtam.

-Én már nem tudom milyen egy átlagos embernek lenni. Úgy értem, hogy minden 10 percbe ne ismerne meg valaki.

-Majd megmutatom-nyomtam a szájára puszit majd hamar vásároltunk és visszamentünk a lakrészbe mielőtt valaki észre vett volna.
•••

Eljött végre a délután és elkezdtem cselekedni ahogy megegyeztük a többiekkel.

-Shawn apuék meghívtak vacsorára úgyhogy öltözz-futottam oda Shawnhoz.

-Rendben. Neked ne hozassak egy ruhát otthonról?-kérdezett rá.

-De igen... jó lenne. Mondd meg a sofőrödnek, hogy anyukámmal küldesse a piros ruhámat-mosolyogtam rá mire Shawn egyből hívni kezdte a sofőrjét.

Nagyok izgultam hisz nem akartam semmit sem elrontani a szülinapján.