Mercy |sm| ✔️

120.rész

Először is nagyon megszeretném köszönni a 100K megtekintést ami a könyvemre jött össze😭❤ csodálatos, valami elképesztő számomra. Akartam volna most egy kérdezz-feleleket de azt inkább a könyv legvégére hagyom❤ most szeretnék egy "Shawn Szemszöge" részt is írni❤ mégegyszer köszönöm❣️
💯💯💯

Január 4.
-Shawn szemszöge-
Épp leszáltam a repülőről mikor Cameron odaszólt hozzám.

-Hé Shawn! Mi a Magcon házhoz megyünk egy másik limuzinnal. Te nyugodtan menj haza-mosolygott Cameron de semmi nem segített rajtam. Mindenkit megöleltem és elbúcsúztam tőlük majd hazaindultam.

Beültem a limuzinomba ahol egy nagy meglepetés fogadott. A volánnál az a sofőr ült akit ki nem állhatok. Klark.
Nem is fogallkoztam vele, amíg a vizes kulacsomért nem nyúltam.

-Hé hé Mendes! Ebben a limuzinban alkoholt nem fogyasztunk-háborodott fel.

-Ez csak víz-kortyoltam bele.

Az út hazafele csendes volt, Klark nem kötött belém és én se belé. Egész úton Maján járt az eszem. Hogyan mondjam el, hogy nem én feküdtem a lánnyal hanem Gilinsky? A történet úgy alakult, hogy Gilinsky és az a lány a mi szobánkba csinálták amíg mi még leng buliztunk. Aztán Gilinsky még lejött inni és a lány elaludt. Mivel nem tudtam mit csinálni, elaludtam mellette. A többire nem is emlékszem... de azt tudom, hogy egy ujjal sem értem hozzá.
Gondolataimból a telefonom csengése bolondított ki.
📞
-Szia anya-szóltam a telefonba.

-Szia Shawn. Na megérkeztetek már?-hallottam meg édesanyám selymes hangját.

-Persze. 15 perc és otthon vagyok-tettem le a mobilom.
📞

-Megint valami bulit szervezel? Mindig mikor bulit szerveztél régebb, nem lett jó a vége-nevetett fel.

-Állj meg!-parancsoltam rá mire megforgatta a szemét én pedig kipattantam a kocsiból.

Odafutottam egy emberhez aki vak volt.

-Hé. Segíthetek neked? Elvihetlek? -mosolyogtam rá. Tudom, hogy ezt ő nem látja de ez már reflex.

-Jajj nagyon kedves lennél-szólt a férfi.-A központba szeretnék eljutni.

-Gyere elviszlek-segítettem be a kocsiba.

-Ez ki?-prüszkölt Klark.

-A központba szeretne eljutni szóval az irány megváltozik-magyaráztam neki mire ő csak a visszapillantóból méregetett.

-Azt mondták vigyelek haza. Nem vagyok taxis-hajtott tovább.

-Azt mondtam fordulj meg és menj a központ felé-emeltem fennébb a hangom.

-Mendes! Én hazaviszlek aztán hívj neki taxit. Ez felháborító!-akadt ki.

-Nyugodj meg és menj a központba-ordibáltam rá.

-Még az kell. Alig várom hazamenjek-fordult hátra de még mindig nyomta a gázt.

-Piros!!!-ordibáltam, hogy fékezzen hisz mindjárt áhaladunk a piros lámpán.

-Mi?-fordult előre mire már átmentünk a piros lámpán és egy órási csattanást hallottunk majd elsötétült minden...

❌❌❌

Január 7.
-Shawn? Shawn jól vagy?-hallottam meg valaki édes hangját. Kinyitottam a szemem és Aaliyah ült ott mellettem.

-Hol vagyok?-riadtam fel.

-Nyugalom! Karambolóztál és beverted a fejed amiatt 3 napig kómában voltál-mesélte anyu.

-A többiek?-néztem anyura aki csak aggódóan méregetett.

-Klarknak eltört a bal keze és lába. Josh pedig megúzta pár zúzódással-mesélte anyu. Szóval Josh a neve a vak fiúnak...

-És rajtatok kívül volt valaki idebent?-tettem fel egy idióta kérdést. Tudták, hogy kire célzok. Nagyon is jól tudták.

-Maja? Nem. Nem járt be. Vagyis amikor mi itt voltunk akkor nem volt itt senki-magyarázta Aaliyah.

-Családi problémái akadtak-tapogatta meg anyu a fejemen lévő kötést.

-Milyen családi problémák? Mi történt?-néztem aggódva anyura.

-Megkerültek az igazi szülei és most maga alatt van-szólt Aaliyah.

-Ezt te hogy tudod ilyen jól?-kérdeztem a húgomtól.

-Átmentem hozzá és beszéltem vele-vont vállat.

-Mi? Ez most komoly? Mesélj! Mi van vele?-csillantak fel a szemeim mire belépett egy orvos.

-Elnézést! Kérem fáradjanak ki! Megkell vizsgáljam a beteget-utasította az orvos anyuékat majd kimentek.

A vizsgálaton hamar átestem majd bejelentették, hogy haza is mehetek. Persze otthon kell pihennem még egy napot de azután már újra mehet tovább az élet.

Épp a kocsiba. Beültem mikor végre Aaliyah is megjelent és beült mellém.

-Hmm finom ez a kávé. Kérsz?-kortyolt bele majd rám nézett.

-Nem inkább mesélj! Mi van vele?-szusszantam fel.

-Nagyon maga alatt van. Minden most fordult rosszra és nem tudja, hogy mi legyen. Hiányzol neki de mégis nagyon dühös rád. Ezek a családi problémák pedig valami nagyon szörnyűek. Amikor hazaért egy házaspár fogadta és kiderült, hogy az igazi neve Lucy, nem pedig Maja. Gondolhatod, mennyire össze lehet zavarodva szegény-hajtotta le a fejét.

Lucy? Mi ez a név? A Maja különleges és gyönyörű! Nem a Lucy a hozzá illő név! Jézusom, szegény min mehet most keresztül... muszáj vele találkoznom.

-Beszélnem kell vele!-akartam kiszállni a kocsiból.

-Nincs itthon. El utazott.

-Hova?

-Dallasba. Ott élnek a szülei és mivel szeretnék megismerni Lucyt. Vagyis Maját ezért velük tölt egy hetet.

-Már elutazott?-néztem picit aggódva a húgomra.

-Ma reggel.

Muszáj vele valahogy beszélnem. És tudom is hogy hogyan!