103.rész

2.2K 139 8
                                    

December 12.
Shawnnal elmentünk a korházba és az orvos azt mondta,hogy ha minden nap kenem egy kenőccsel, amit felírt nekem, akkor 9 nap és úgy járhatok mint a baleset előtt.

-Na gyere kis hercegnő-kapott ölébe Shawn majd beültetett a kocsijába.

-Andrewhez megyünk?-érdeklődtem meg mire egy "igen"-t bólintott Shawn és indultunk is.
×××

Kb.10 perc után egy élénk narancssárga ház előtt áltunk meg. Shawn segített kiszálni majd bementünk a házba.

-Sziasztok!-fogadott kedvesen Andrew.

-Ahoy-fogott Shawn kezet vele.

-Na gyertek!-mosolygott majd követtük.

Egy fehér szobába mentünk amely tele volt gitárral meg más hangszerre és a sarokban egy zongora is volt amely nagyon megtetszett nekem.

-Na lássam a dalszöveget-szólt Andrew én pedig a kezébe nyomtam a dalszöveget és a kottát is.

Kb.10 perc várakozás után Gertler furcsa arckifejezéssel nézett ránk...

-A háttérzene az szerintem tök jó. De a dalszöveg hát öhm,hogy is fogalmazzak...olyan hanyag és mintha valami egyszerű utcaember írta volna-mondta Andrew a kritikáját.

Könnyek gyűltek a szemembe majd a mankóimat markolgattam. Nem akartam tovább itt maradni így inkább elindultam kifele a házból.

-Maja!-futott utánam Shawn.-Hova mész?

-El innen. Hisz látod milyen ha együtt próbálunk dolgozni-mentem tovább.

-De hé! Elmegyünk hozzánk és megcsináljuk ezt a számot-érintette meg óvatosan a vállam a barátom.

-Szerintem meg hanyagoljuk ezt a számot. Inkább elmegyek valahova.

-Hova akarsz menni?-futott elém, hogy ne tudjak kimenni a házból.

-Valahova EGYEDÜL-emeltem ki az "egyedül" szót.

-Ahh...rendben-engedett ki a házból.

A közeli kis hintákhoz mentem ahol mindig gyerekkoromba játszadoztam. Kb.20 percet ülhettem ott mikor észrevettem egy ismerős alakot.

-Raul?-szóltam halkan mire ő felkapta a fejét és rám nézett.

-Maja!-jött oda hozzám.-Hogy vagy? Mi van veled?

-Áhh semmi a verseny után volt egy kis balesetem de rendbejövök-mosolyogtam.

-De van valami más is. Hisz akkor szoktál itt lenni mikor szomorú vagy és bánt valami-ült le a másik hintára Raul. Eléggé jól ismer...

Elmeséltem neki az egész sztorit ő pedig figyelemmel hallgatta. Rengeteget beszélgettünk, sőt annyit,hogy észre sem vettem mikor besötétedett.

-Gyere szívj el egy cigit. Az megnyugtat-nyomott egy szálat a kezembe.

Nagy szemekkel néztem rá hisz én leszoktam a cigarettáról az után miután Jackel szakítottam.

Megtettem és rágyújtottam. Éreztem ahogy a tüdőm nem bírja és köhögni kezdtem.

-Van nálam kis bor-vette elő a táskájából.

-Nem fogok inni-néztem rá.

-Hé relax! Ez elfeletteti a bajaid-kacsintott rám.

-Csak egy picit-vettem el az üveget.

Annyit ittam,hogy éreztem ahogy mozog velem a világ. Kb.fél óra múlva egy fekete kocsi állt meg előttünk.

-Maja!-rohant oda Shawn hozzám.

-Szia Stitches-nevettem fel.

-Mit csináltál vele te seggarc?-ütötte le a hintáról Rault Shawn.

-Hé hisz ő akart inni!-kötekedett Raul Shawnnal.

-Ne verekedjetek-kiáltottam fel mire Shawn egy ütést kapott Raultól és a földre esett.

-Shawn menjünk haza-szóltam mire ő hamar felált és odasietett hozzám.

-Minden rendben?-vett fel az ölébe.

Bólogattam majd beültetett a kocsiba és elhajtottunk.

-Soha többé nem találkozhatsz vele. Megértetted?-nézett rám egy pillanatra.

-Hányingerem van-szóltam halkan majd kidobtam a taccsot a kocsiban.

A többire már nem is emlékeztem, mert elsötétült a dolog...

Mercy |sm| ✔️Where stories live. Discover now