Mercy |sm| ✔️

77.rész

Szeptember 20.
Shawnnal a hang irányába néztünk majd egy hölgy nézett ránk.

-Fogyasztanának valamit?

-Én nem. Te baba?-fogtam meg a kezem Shawn.

-Nem-néztem a hölgyre majd ő elment.

Egyik pillanatban megláttam, hogy a túlsó ülésen ült egy kislány és épp játék lovacskákkal játszadozott. Eszembe jutott az én mindenem:Dajka. Jöttek a kérdések a fejemben, vajon él még? Kínozzák? Rendesen etetik? Jól viselik gondját? És a legnagyobb kérdés:miért? Miért kellett eladni?!

Könnyek gyűltek a szememben majd Shawnra néztem aki épp a telefonját nyomkodta. Rám pillantott ám én épp feláltam és elakarta kapni a karom de a mosdóba futottam. Persze nem volt valami nagy az a helység. A tükörbe néztem. Egyszerűen egy ocsmányságot láttam. Hogy lehet egy ilyen csúnyaságba beleszeretni?

-Hé kicsim jól vagy?-kopogtatott Shawn.

-Menj el.

-Baba ne csináld-kopogtatott.

-Kérlek hagyj-néztem idegesen a tükörbe majd rámjött a hányinger.

Nem is hallottam, hogy Shawn ott maradt... a mosdón kívül várt. Kiadtam magamból az összes kaját, majd megmostam arcom, kiöblítettem a szám. Szerencsére volt nálam rágó így megúsztam a dolgot.

Kimentem az ajtón és Shawn várt ott.

-Baba minden rendben?-húzott vissza.

-Ne haragudj-kezdtek folyni a könnyeim. Rámjött a sírógörcs.

-Mi?! Miért? Mi lett?-nézett idegesen rám.

-Minden miatt-roskadtam össze és a földre estem.

-Úristen. Állj fel Maja!-húzta a karom Shawn.

-Sajnálom.

-De mit?-ült le mellém.

-Mindent. Életem legszebb pillanata volt az mikor legelőször énekelhettem veled. Csodálatos volt a legelső randi, a napok amiket együtt tölthettünk. Soha nem volt senki ilyen velem. De nézd kibe szerettél bele: egy ügyetlenbe. Nem vagyok híres és híresség csak hírességgel járhat. Rossz repülőre szálltam fel. Miattam késik a következő koncert.-öntöttem ki a szívem Shawnnak.

-Nem törvény, hogy híresség csak hírességgel járhat. Nem érdekel, ha késik fontos, hogy itt vagy velem.

-Annyira sajnálom-szóltam majd  Shawn felhúzott a földről.

-Gyere baba-ölelt szorosan magához majd leültünk a helyünkre.

-Mondd mit szeretnél majd szülinapodra?-fogta meg a kezem Shawn.

-Se...semmit-néztem rá értetlenül.

-Biztos vágysz valamire-mosolygott majd megcsókolta homlokom.

-Már mindenem megvan. Itt vagy te, a barátaim, a családom. Semmi nem kell-pusziltam meg orrocskáját.
×××

-Hé baba! Gyere leszállunk-ébresztgetett Shawnie.

Éjjel volt. Hulla fáradt voltam, hajnali 3 lehetett. Shawn teljesen fittnek látszott. Vidáman pakolta be cuccainkat a kocsiba. Én csak beültem és szinte elaludtam mikor...

-Manó ne aludj el, közel van a hotel s ott majd a saját lakrészünkbe aludhatsz-halmozott puszikkal Shawn.

-Istenem miért?!-dőltem Shawn combjára.

-Tíz perc és ott vagyunk-suttogta a fülembe ezeket a szavakat.

-Jó oké.

Az a kevés 10 perc csendesen telt. Hamar a hotelhez értünk, felvittük a csomagokat és egyből aludni mentem. Már 04:30 volt mikor befeküdtem az ágyba. Csodálatos. Holnapra hulla leszek.

-Baba-szólt hozzám Shawn.

-Hmm?-nyögtem ki.

-Kajás vagy?

-Hát. Eléggé fáradt vagyok de kaja az mindig jöhet. Mi az?

-Pizza-fordult felém és zabálni kezdett.

-Hagyj nekem is!-futottam oda majd beleharaptam pizza szeletébe.

-Hé!!-durcizott be majd megharapta a fülem.

-Waaa vadállat-nyújtottam a nyelvem rá.

Hirtelen kopogtatást hallottunk.

-Ki lehet ez?-néztem kerek szemekkel Shawnra. Ő csak vállat vont és az ajtó felé vette az irányt.