Mercy |sm| ✔️

83.rész

Szeptember 23.
Reggel már hatkor keltett az ébresztőm. Fáradtan kivánszorogtam a fürdőbe és kicsit rendbe szedtem magam. Miután megvoltam az öltözködéssel és a mosakodással, lementem a konyhába. Anyu már ott nyüzsgött-forgott.

-Jó reggelt-mosolyogtam rá.

-Szia kincsem. Csináltam pirítóst melléje pedig tűkörtojást. Ne vigyelek el a suliig?-tette le elém a tál reggelit.

-Nem kell-mosolyogtam vissza.-A busszal szeretnék menni, kíváncsi vagyok valamire.

-Rendben van. Na és tegnap este meddig beszéltél Shawnnal?

-Hallottad a beszélgetésünk?-néztem anyura kerek szemekkel.

-Nyitva volt a szobád ajtaja-vont vállat.

-Oh értem. Hát csak fél órát beszéltem mert fáradt voltam. Olyan lassan telik nélküle az idő. Unalmas, olyan mintha egy darabot szakítottak volna ki a szívemből-gyűltek könnyek a szemembe.

-Hamar telnek a napok-bíztatott anyu.

Hamar megreggeliztem és beraktam egy kisebb táskába az iPadet, a telefonom és felvettem Shawn felsőjét, mert kissé szeles volt az idő. A buszmegálló felé menet azon gondolkodtam mi lesz a reakciója Samanthanak ha meglát? Már nagyon kíváncsi vagyok a régi osztálytársakra, a régi tanárokra és persze mindenkire aki a régi sulimban dolgozik/tanul.

Mikor a buszmegállóhoz értem épp akkor ált meg a busz. Hamar felfutottam és a legutolsó előtti űléshez mentem ahol mindig én és Samantha ültünk. Felraktam a felsőm kapucniját a fejemre és Samanthara néztem aki a telefonján bütykölt.

-Leülhetek?-néztem rá ám ő nem láthatott engem mert a ruha eltakarta arcom.

-Persze-bújt újra telefonjába.

Közben levettem kapucnim és rá néztem. Sokáig meredtem rá mire egyik pillanatban ram nézett és halkan felsikoltott.

-Maja!-ölelt meg szorosan és hallottam ahogy sírni kezd.

-Héhé nehogy sírj-ölelgettem meg jó szorosan.

-Hogy hogy itthon?-mosolygott rám.

-Nem fog menni ez nekem-komolyodtam el picit.

-Mi?-nézett rám kérdően.

-Majd mesélek délután. De most megyek veled a suliba!-nevettem fel mire ő csak mosolygott.

Elbeszélgettük azt a 10 percet amit az érkezésig töltöttünk majd leszáltunk a buszról.

-Semmit nem változott-néztem a nagy épületre.

-Hát nem-indult he Sam.

-Felmegyek még az igazgatóiba, apuhoz még csengetés előtt és utána jövök. Vagy elkísérsz?-néztem rá mire ő csak egy 'igen'-el bólintott és felindultunk a dirihez, vagyis apuhoz.

Mindenki köszönt nekem és volt aki még aláírást is kért. Kissé furcsa volt, hisz őket mind ismerem és most úgy néznek rám mint egy hírességre.

Felmentem apuhoz aki megengedte, hogy ma ott lehessek a régi osztálykámmal lehessek. Eközben megvárt Sam és elindultunk az osztályom felé.

-Készen álsz újra látni azt a sok idiótát?-fogta meg Sam a kilincset. Felnevettem majd bólogattam. Sam benyitott mire én tökre lazán beléptem.

-Sziasztok!-mosolyogtam körbe mire mindenki lerohant.

-Maja!-ordibálták többen is egyszerre mikor végre jött a megváltó tanár.

-Mindenki helyre!-emelte fel a hangját a matek tanár.-Oh Maja! Nagyon rég láttalak!-mosolygott rám.

-Édesapám megengedte, hogy ma itt lehessek a suliban. Gond lenne ha elfoglalnék egy helyet?-néztem ra bociszemekkel a tanárra mire ő bólintott. Régebb minden tanárnak én voltam a kedvence.

-Ma pont hiányzik Mate!-kiabálta egy ismerős hang, William hangja volt az.

-Rendben ülj csak le-mutatott az üres helyre.

Elkezdődött az óra én pedig elővettem az iPadet és én is tanulni kezdtem az e heti anyagot amit a tanár adott fel nekem. Egyik pillanatban megrezzent a telefonom.

-Baszki nemár!-suttogtam majd gyorsan kinyomtam a készüléket.