Mercy |sm| ✔️

81.rész

Szeptember 21.
Shawn és Adam komoran pakoltam a kocsiba. Érezhető volt a levegőben a feszültség. Shawn párszor megkönnyezett de látszott, hogy erős próbál maradni. Miután megvoltunk a pakolással, beültünk a kocsiba és elindultunk a reptér felé.

Nem tudtam visszatartani és mikor a sofőr leparkolt, belőlem csak folytak és folytak a könnyek. Lehet ha rossz döntés volt?

Nem, nem tettem rossz döntést, így a jó csak most nehéz, az eleje. Kiszáltunk a kocsiból majd Shawnnal a váróterembe mentünk és idegörlően vártuk a repülőt. Féltem, hogy mi lesz. Annyira félek és nem akarom itt hagyni...de ha egyszerűen ez a jó akkor ez a jó.

-Shawn-kezdem újra könnyezni.

-Nyugalom baba-simogatta a hajamat majd csókot nyomott a fejem búbjára.

-Minden nap beszéljünk-szipogtam.

-Csend baba ne...ne hadoválj-kezdett ő is szipogni majd megláttam egy könnycseppet legurulni arcán.

Ebben a pillanatban beugrott valami. Valami ami megnyugtat, amitől úgy érzem szabad vagyok. A cigaretta. Soha senkinek nem mondtam, hogy Jackel régebb cigiztem és vele szívtam el a legelső szálat is.

-En...engedj el-száltam ki öléből.

-Mit csinálsz Maja?!-nézett rám Shawn majd felállt a székről.

-Cigit keresek-mondtam ki majd kifutottam az épületből.

-Mi? Nehogy!-futott utánam Shawn.

Kifutottam egy kis helységbe ahol cigarettázni szoktak. Pár férfi ált ott majd odaáltam hozzájuk.

-Elnézést valakinek van egy szál cigije?

-Tessék kislány-nyújtott egy szálat egy férfi majd tüzet is adott és beleszívtam.

Éreztem a szabadságot. Kifujtam a füstöt majd újra szívtam mikor egyik pillanatban megjelent Shawn.

-Maja normális vagy?!-ordibált rám.

-Hagyj-kezdtem sírni.

-Nem ez a megoldás, kérlek tedd le azt a cigit-sóhajtott fel.

-Elszívom és akkor lerakom. Te nem kérsz?-néztem rá majd szédülni kezdtem.

Mivel már, hogy jóideje nem szívtam cigarettát ezért most a szervezetem másképp fogta fel a dolgot és szédülni kezdtem. Leraktam végül a hamuzóba a cigit és odamentem Shawnhoz.

-Szédülök-bújtam hozzá.

-Istenem butus gyere be és várjuk a repülőt.

Bementünk a váróterembe és Shawnnal leültünk egy székre.

-Ah tessék rágó-nyomott a kezembe egy rágót Shawn.

-Hmm köffi-mondtam elégedetten. Még mindig szédültem de megnyugvást kaptam Shawn karjai között.

Csendben vártuk a gépet majd egy hang csapta meg a füleink.

-A Kanadai gép 10 perc múlva leszáll. Kérjük akik ezzel a géppel utaznak,készítsék csomagjaikat.

-Ne...nem vártam ezt a pillanatot-öleltem szorosan Shawnt.

-Na gyere-ált fel majd megfogta pici kezem.

-Maja gyere mindjárt felkell szálnunk-szólt Adam.

Na ekkor jött a sírógörcs. Shawn összeráncolt szemöldökkel nézett rám majd idegesen megölelt szorosan.

-Nyugalom baba. Hamarosan megyek haza és akkor újra így ölelhetjük egymást-csókolt meg hosszan.

-Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek-öleltem meg szorosan és újra megcsókoltam.

-Vigyázz magadra kicsim-szipogta Shawn.

Ez volt az a mondtat amitől kirázott a hideg. Folytak a könnyeim és idegesen öleltem szorosan.

-Hé Adam várj!-állítottam meg Adamet aki a csomagaimat pakolta.

-Mi kell?-nézett rám.

-A Shawnie felsőm-vettem ki a bőröndömből a kedvenc felsőm.

-Kis édes-mosolygott rám.

-Már hiányzol-néztem könnyes szemekkel rá.

-Szia baba-adott a számra egy utolsó puszit majd átmentem a "csipogón". Életem legrosszabb pillanata volt, mikor életem értelmétől megkellett válnom. Hiányzik. Már most...
×××

Felszáltunk a gépre én pedig gyorsan posztoltam Twitterre egy utolsó kiírást:"Go home! Miss u @ShawnMendes" .Tudtam, hogy ezzel csak csak a rajongók feszültségét keltem fel.

Szipogva dugtam be a fülhallgatót a fülembe és a Treat you better hallgattam, ezzel is megszűntetve Shawn hiányát.

Ám mégjobban kezdett hiányozni...