Mercy |sm| ✔️

141.rész

Június 23.
Éjjel arra ébredtem, hogy Shawn kiugrik az ágyból és a fürdőbe rohan. Idegesen ugrottam ki én is és utána futottam. Sajnos nem mehettem be mivel bezárta a mosdóm ajtaját.

-Kincsem, minden rendben?-kopogtattam idegesen.

-Most hagyj kérlek...-hallottam egy fáradt, rekedt hangot.

Lefutottam az emeletről és a gyógyszerei között kerestem a megfelelő tablettát. Csináltam neki egy kis teát és felvittem neki. Még mindig nem nyitotta ki a mosdó ajtaját.

-Kicsim kérlek gyere ki-szusszantam fel mire kinyílt az ajtó és kilépett. Sápadt volt, szemei karikásak és nagyon fáradt.-Gyere vedd be ezt, és itt a tea is.

Szépen bevette a gyógyszert és megitta a teát. Befeküdtünk az ágyba én pedig egy bíztató mosollyal tekintettem rá, hogy minden rendben lesz.

-Aludj jól-nyomtam puszit a szájára majd átöleltem és aludtunk reggelig...

❌❌❌

Június 27.
Ez volt az a nap amikor hazautazok Kanadába. Izgatottan pakoltam be a bőröndömbe és elmentem a lovardába, elbúcsúztam Dajkától. Persze nem maradtak el a szüleim és Félix sem. Még egy utolsót elmentem egyedül a közeli kávézóba ahol legtöbbször a dalszövegeimet írom, akár olvasok.

-Szia Regina-mosolyogtam a kiszolgálónőre aki odatipegett mellém.-A szokásost.

-Rendben-bólintott majd el is viharzott.

Aznap kivételesen nem dalokat írtam, nem olvastam hanem a programjaimat terveztem amit a 6 nap alatt csinálni fogok, mivel vasárnap este jövök haza.

Éjjel érkezek meg Kanadába ahol Samathaék fognak várni. A szerdát vele töltöm. Csütörtökre Andrew és Peter beszervezett egy közös koncertet Shawnal amire elfogytak a jegyek 2 nap alatt. Azt várom a legjobban, mivel rég énekeltem Shawnnal színpadon. A péntekemet remélhetőleg a Magconnal töltöm míg a szombatomat a lovardába. A vasárnap pedig egy búcsúzkodós nap lesz mivel már délután indulok haza.
•••

Már sötétedett mikor apu kivitt a reptérre. Nem kellett sok amíg megtaláltam Petert aki Andrewel beszélgetett, Shawn pedig a rajongóival képeket készített.

-Helóka, kaphatok egy képet?-áltam a rajongók közé akik engem is lerohantak míg Shawn csak felnevetett. Egészen addig osztogattuk az autogrammokat amíg meg nem érkezett a repülőgép.

-Maja, Shawn ideje menni-szólt Andrew majd mi aláírtuk az utolsó ruhadarabokat, telefonokat, füzeteket és felszálltunk a repülőre.

-Te nem itt ülsz-színészkedtem mire ő nagyképűen rám nézett.

-Hát Peter helyet cserélt velem-szólt mire én hátra néztem és nagyon jól elvolt Andrewel.

-Na mindegy-elővettem a fülesem, a telefonom majd elkezdtem hallgatni a zenét. Eltelt maximum 5 perc mikor Shawn nekidőlt a vállamnak.-Ne már!

-Mi van?-adta ki azt az idegesítő nyávogós hangját amivel mindig engem akar utánozni.

-Fejezd be. Aludj a te helyeden.

-Jajj de hercegnő, ne legyen ilyen durcás-bigyesztette le a száját mire következő pillanatban rohant is a mosdóba. 5 perc után visszatért.

-Megint?

-Mi megint?-ült le.

-Rókáztál?

-Nem csak erős hányingerem lett. Most pedig a fejem is fáj-vette elő a táskáját majd bevette a gyógyszereit.

-Ahj, megengedem, hogy ráfeküdj a vállamra de akkor pihenj és ne mozgolódj-adtam meg magam.

-Szeretlek-ölelt át majd nekem dőlt én pedig csak a zenét hallgattam amely engem is álomba ringatott.
•••

-Felkelni gerlicéim itt vagyunk!-ébresztgettek a menedzsereink.

-Én egyből kipattantam és lesiettem az óriási gepről.

-Végre Kanada! Annyira hiányoztál!-kiabáltam mire többen is megnéztek. Peter mikor leszállt csak komoran elment mellettem, nem akart felvállalni.

-Köszi Peter-vettem el a csomagom mire ő csak megborzolta a hajam és felnevetett.

-Na de hol vannak Samék?-váltott át komolyba Peter.