Mercy |sm| ✔️

26.rész

Augusztus 11.
Egy rajongó futott Shawn-hoz és megölelte. Tétlenül néztem és próbáltam mosolyogni, azt tettetve, hogy minden teljesen rendben van.

-Kérhetek egy autogrammot?-nézett a lány Shawn-ra aki rábólintott.

A lány hamar elviharzott majd végre kettesben lehettem Shawn-al.
-Énekelünk?-szorította meg picit a kezem Shawn. Rábólintottam és elkezdtük az "Air" számát énekelni.

Mikor elénekeltük a számot Shawn csak mosolygott és hosszasan megcsókolt.

-Csodálatos hangod van. Nem is értem miért nem énekelsz többet...-nézett rám Shawn majd ezek a szavak után újra megcsókolt.

Hosszasan beszélgettünk az élet nagy "gondjain" és közbe azon vettem észre magam, hogy én tényleg az igazi Shawn Mendessel vagyok kapcsolatba...hihetetlen dolog, hogy egy olyan fiú akit a fél világ imád...engem szeret.

-Öhm...-szólaltam meg .-Mi lesz, ha egyszer vége lenne?

-Pici butusom, nem lesz vége. Szeretlek és fontosabb vagy mindennél. És ha eltudod fogadni a rajongókat meg azt, hogy rengeteg koncertem van akkor egy kis gond sem lesz.-simította meg a fejem Shawn majd nyomott egy puszit.

-Szeretlek Mendes.-dőltem a vállára majd csak bámultuk a parkban járkáló embereket.

Végre délután 5 volt és kiöltöztünk valami elegánsabb ruhába majd elindultunk. Taxival mentünk apu ismerőséhez. Beléptünk a 3 emeletes házba ahol egy úr fogadott.

-Peter! Oh öreg barátom!-szólt az úr picit franciás hangsúllyal majd megölelte apám.

-Szia. Na bemutatom a családom. A feleségem és a lányom...meg a lányom barátja.-mutatott be apu minket az úrnak.

-Jimmy Robinson.-mondta az úr.-Fáradjatok fel az első emeletre. Épp a feleségem főzi a vacsorát.

Felmentünk a ház első emeletére és megláttam Mrs.Robinson-t. Odaköszöntünk neki majd a nappaliba kísértek és leültünk TV-t nézni. Csendesen telt a filmnézés... Shawn mellkasára hajtottam a fejem és csak váltogattuk a csatornát. Sehol semmi érdekes dolog. A szüleim jól elbeszélgettek Robinson-ékkal. Egyszer csak az egyik szobából egy 165 cm körüli lány lépett ki. Nagy szemekkel nézett ránk majd megszólalt.

-Shawn Mendes? Uh ez tényleg Mendes!-hallottam meg a lányt majd Shawn-nak ugrott. Bepréselődtem konkrétan Shawn és a csaj közé.

-Bemutatom a Smith családot! Beszélgessetek csak.-szólt Robinson úr majd beültek egy szobába beszélgetni.

Shawn ölébe ültem majd a lány beült mellénk a kanapéra. Minket méregetett én meg csak Shawn-al hűlyéskedtem.

-Sétálunk egyet az utcán?-mosolyogtam Shawn-ra aki csak mosolygott és szorosan magához húzott.

-Anyu elmentünk sétálni!-hallottam a csaj hangját majd csak húzta a cipőjét és mi mentünk utána.

-Most komolyan velünk jön?-suttogta Shawn én pedig csak kuncogtam.

-A régi tanya felé menjünk.-mondta a lány majd elindult az utca vége felé.

Az utca hosszú volt és már sötétedett. A hely picit ijesztő volt mert az utca végén egy óriási mező volt a végében pedig egy ház. Vagyis inkább egy tanya.

-Kincsem tényleg jó ötlet oda menni?-nézett rám Shawn.

-Nyugi már gyerekek... gyertek.-mondta a lány majd én követtem.

Shawn is jött mert hát húztam magam után. Ha Shawn velem van akkor miért kéne féljek?
   Amikor odaértünk a kerítéshez átmásztam majd előre futottam a pajta ajtajához. Picit megtorpantam.

-Ez mi volt?!-néztem körbe majd megakadt Shawn-on a tekintetem.-Kicsim mi van veled? Shawn!-futottam hozzá.

-Basszus Mendes!-futottunk Shawn-hoz.