Mercy |sm| ✔️

99.rész

December 9.
-Shawn basszameg!-néztem a barátomra akinek a fejéből folyta a vér.

-Minden rendben-ült fel mire rám nézett.-Úr isten!

-Mi az?-néztem ijedten rá.

-Az orrodból ömlik a vér!-kapott fel az ölébe és felmentünk a lakrészünkbe.

Akkora sokk alatt voltam,hogy észre sem vettem ahogy folyik a vér az orromból.
Shawn egészen a lakrészig vitt majd letett az ágyra és akkor éreztem,hogy a térdem fáj.

-Gyere nézz fel-vette el Shawn a kis elsősegélyes dobozt és leitatta a vért az arcomról. Én is óvatosan leitattam homlokáról de ideges voltam,hisz mi van ha betörte a fejét?

-Shawn-néztem aggódva rá.

-Mondd mi a baj? Hol fáj?-puszilta meg arcom.

-Neked fáj valamid? Menjünk inkább orvoshoz kérlek-simítottam végig a kezem az arcán.

-Rendben de téged is meg kell vizsgálni-nyomott egy rövid csókot.

Épp felakartam álni és a telefonomért nyúlni mikor meginogtam és elestem.

-Au!!-kiáltottam fel mert nagyon fájt a térdem.

-Na jó hívok mentőt-kapott a telefonjáért Shawn és már tárcsázta is a számot.

A mentősök kb. 15 perc alatt itt voltak és elszállítottak engem. Megkértem a mentősöket,hogy Shawn is jöhessen velem. Shawn még szólt Cameronéknak és a többieknek,hogy elvisznek kivizsgálni és majd jöjjenek a korházba.

-Shawn énekelj nekem-néztem rá.

Ő csak ült az ágy szélén és énekelt nekem közben pedig mosolygott. Láttam a szemében az ijedtséget, az aggodalmat... majd elaludtam.
•••

Arra ébredtem fel,hogy egy szobába visznek kivizsgálásra. Shawnt is máshol megvizsgálták majd végre átestem a kezeléseken. Kiderült,hogy megrándult egy izmom így két hétig nem szabad járnom csak mankókkal.

-Shawn merre van?-léptem ki a korteremből ahol már a Magcon várt ránk.

-Istenem Maja mi lett veled?-ugrott nekem Samantha.

-Hé óvatosan. Megrándult az egyik izmom a lábamban de azon kívül semmi bajom-nyugtatgattam a többieket.

-Shawnnak nincs semmi baja-adott helyet Cam maga mellett.

-Hol van?-néztem rá.

-Ott jön-mutatott az irányába majd feláltam és bicegni kezdtem felé.

-Shawn!-dőltem neki mellkasának.

-Kincsem! Minden rendben?-nézett csillogó szemekkel rám.

-Áhh igen teljesen jól vagyok csak két hétig még rajtam kell legyen. Neked valami komolyabb bajod?

-Nincs csak kissé megütöttem a fejem. Na gyere menjünk haza-nyomott puszit a fejem búbjára majd vissza mentünk a hotelbe.

Már este 9 volt. Nagyba ment a buli a földszinti kisebb buliba. Mi felmentünk a szobába ahova az egész Magcon jött és beszélgettünk.

Rengeteg vicc és hűlyeség elhangozz a szobában és valami szuper volt. Kár,hogy nem ilyen minden este.

-Na gyerekek irány aludni! A kis betegemnek aludnia kell-hessegette ki Shawn a lakrészből a többieket.

-Jó éjt!-integettek majd elmentek.

-Ah de jó egy kis csend-feküdtem nyugodtan az ágyamba.

-Aludj mert holnap indulunk haza-nyomott puszit homlokomra.

-Ahj ez a sok utazósdi-dünnyögtem.

-Nyugalom. Ha hazamegyünk lesz egy meglepetésem számodra!-takargatott be.

-Tényleg? És mi lenne az?-fordultam hozzá érdeklődve.

-Titok baba-nyomott puszit a számra.

-Rendben hát remélem kibírom-kuncogtam.

-Muszáj kibírnod mert hanem nem bírom ki nélküled az életet-biggyesztette le a száját majd lekapcsolta az éjjeli villanyt.

-Soha ne hagyj el-nyomtam egy hosszú csókot ajkaira majd az álomvilágomba léptem...