Mercy |sm| ✔️

128.rész

Február 15.
Hajnalban értem haza. Kissé részegen, kisírt szemekkel, kiszáradt ajakkal. Mély levegőket kapkodva léptem be a házba amikor még mindenki aludt. Felmentem az emeltre, ledobtam magamról minden öltözékem majd beleültem a kádba. Abban a pillanatban minden eszembe jutott. Eszembe jutott a legelső találkozás, a randi, a párizsi utazás, a közös koncertek, a veszekedések, a karácsonyunk, minden éjszaka amely oly' romantikusra alakult, az utazások...

Minél hamarabb megmosakodtam és felöltöztem majd bekapcsoltam a gépem. Egy mappa volt azon a gépen, amelyben minden emlékünk benne volt. A videókra mentem amelyben találtam egy olyat amelyet eddig nem is láttam... a videóban épp a repülőben ültem, aludtam amint épp Shawn hajolt oda majd a leesett plüss unikornisom nyomta a kezembe majd egy puszit nyomott a homlokomra majd csak felnevetett és egy szót szólt:" tökéletes".

Újra sírás fogott el... rengeteg képet kaptam: a rajongókkal a képeink, koncertképek, a romantikus pillanatok, a kis videók amiket egymásról csináltunk idegesítés képpen, a szülinapomon készült képek...

-Maja mit csinálsz te itt hajnali 5-kor?-nyitott be apu.

-Oh semmit-szipogtam egyet majd letöröltem a könnyeim.

-Mit nézek azon a vackon?-jött közelebb majd leült mellém.

-Oh hát csak ezeket-mutattam a képernyőre ahol a sok kép volt.

-Összevesztetek?

-Annál is rosszabb-fakadt ki belőlem a sírás.

-Jajj kincsem-ölelt magához szorosan.-De mi történt?

-Nem tudom, minden tökéletes volt. Nem tudom mit tettem, egyszerűen azt mondta tartsunk szünetet-csuklott el a hangom majd szorosan megöleltem aput.

-Semmi gond-nyomott puszit a homlokomra.-Figyelj...

-Hmm?

-Ha akarod holnap összeszedjük az összes cuccát ami nálad volt és visszaviszed neki. Elkísérlek ha gondolod.

-Köszönöm, ez jó lenne-töröltem el könnyeim majd bebújtam az ágyba.

Apu összecsukta a laptopot, lerakta az íróasztalra majd egy utolsó puszival távozott a szobából. Nem kellett sok, hogy elaludjak mivel a rengeteg sírástól elfáradhat az ember.

❌❌❌

Reggel olyan kb.9 felé keltem fel. Borús idő volt, pont a hangulatomhoz megfelelő. Bementem a mosdóba és úgy néztem ki mint egy romhalmaz. A hajammal kezdtem valamit majd vörös, vérmes szemekkel lementem apuhoz.

-Na akkor kezdhetjük a pakolást?-jött oda mosolyogva majd egyet bólintottam majd felmentem a szobámba és nekikezdtünk a pakolásnak. Apu egy kis dobozt hozott be majd beleraktam jópár pulcsit amit ő adott kölcsön vagy amit én loptam el tőle titokban, szórakozásból.

-Ez minden?-kezdett neki összecsomagolni.

-Ne várj!-állítottam meg majd beleraktam a kedvenc közös képünk amelyet be is kereteztettem még anno.

-Oké akkor indulhatunk?

-Azt hiszem-néztem körbe a szobában a fejemet vakargatva majd lementünk az emeletről.

-Fhuu...-rezzentem össze.

-Most fázol vagy ideges vagy?-indította be apu a kocsit majd elindult.

-Második-néztem magam elé.

Az úton szerencsére apu nem nyaggatott semmivel így ez nekem is egy kis megnyugvást adott. Ám amikor a házuk előtt leparkoltunk, bennem megállt egy percre az ütő és a kis gombóc újra a torkomban hevert.

-Gyerünk-veregette meg a vállam apu majd kiszálltunk és a dobozzal a kezemben a bejárati ajtóhoz mentem.

-Csengess kérlek-fordultam apuhoz aki cselekedett és megnyomta a csengőt.

Fél perc múlva Shawn édesanyja állt az ajtóban majd kedvesen fogadott minket.

-Oh hello-nyitotta ki az ajtót.

-Ne haragudj nem akarunk zavarni csak pár cuccot hoztam-mosolyogtam rá.

-Oh rendben. Gyertek be. Shawn épp az emeleten van-mutatott fel majd megindultam felfelé.

Ideges voltam, a gombóc egyszerűen nem akart eltűnni a torkomból. Felérve az emeletre megálltam a szobája ajtaja előtt majd leraktam a dobozt az ajtó elé és egyet koppintottam. Siettem, hogy leérjek a lépcsőn mire meghallottam a hangját...

-Maja várj!-szólt utánam mire megfordultam.-Kérlek várj.

-Visszahoztam a cuccaid, gondoltam még kellenek neked-mutattam a dobozra.

-Köszönöm. De veled minden rendben?-emelte fel a fejem majd a vöröses szemeimbe nézett.

-Persze, minden rendben-mosolyogtam rá majd elkaptam a fejem és elindultam lefelé a lépcsőn.

-Maja!-szólt még utoljára majd a lépcsősor közepéről visszapillantottam rá.

-Hmm?

-Sajnálom, hogy így alakult-harapta be a száját majd elsuhant a szobájaba a dobozzal.

-Mehetünk?-nézett eám bíztatóan apu.

-Persze. Viszlát-köszöntem el a Mendes családtól majd hazaindultunk.

___

Gyerekek most kivételt teszek és írok még egy részt Shawn szemszögéből.🤗