Szeptember 17.
Mindjárt éjfélt ütött az óra de Shawn idegesen túrkált a zsebeiben. Elvesztette a kulcsot, szuper. Ott áltam hulla fáradtan az ajtó előtt, és bár tudom én keveset énekeltem azért mégis az idegeskedésben is ki lehet fáradni.Nekidőltem az ajtónak majd végigcsúsztattam hátam rajta és guggolva értem a földre. Shawn idegesen turkált a kabátja zsebében, a nadrágja zsebében de sehol semmi. Én egy nagyot ásítottam majd mikor felakartam álni ellöktem magam a földről és éreztem valamit a szőnyeg alatt. Benyúltam és hát persze:ott a kulcs
-Mendes-szóltam majd rám nézett.-Ezt keresed?-lóbáltam egyik ujjamon a 156-os számú kulcsot.
-Ahj egész végig nálad volt?-fogta a fejét.
-Nem. Ott volt a szőnyeg alatt, örülj, hogy megtaláltam-nyitottam ki a lakást majd egyből vetközésnek indultam és mentem tusolni.
Egy szál pólóban ugrottam az ágyba, vagyis inkább Shawniera aki épp Twitterezett.
"Thank you Philippins!"-posztolta ki Shawn mire egyből ezeregy lájk jött rá. Én is megnéztem telefonom és ahogy nézegettem éretesítéseim rengetegen jelöltek meg képeken. Koncertes képek voltak.
Nem nagyon nézegettem, mert hullafáradt voltam így inkább elmentem aludni, mert holnap utazunk tovább.
Hallottam ahogy Shawn is tesz- vesz még majd szoros karjaival átölelt.
-Annyira ügyes voltál ma picim.
-Az egészet végig idegeskedtem. Ám volt egy pillanat mikor vissza emlékeztem a legelejére.
-A legelejére-húzott szorosan magához majd csillogó szemeibe néztem.
-Mikor legelőször találkoztunk. Ma egy pillanatban pont úgy éreztem magam. Mintha ugyanúgy mosolyogtál volna rám, mintha ugyanúgy csillant volna meg a szemed, mintha minden olyan lett volna mint legelőször.
-Jajj kis aranyos-nyomott a hajamba egy puszit majd egy "Jóéjt"-el búcsúztunk el. Vagyis csak míg aludtunk.
❌❌❌
Szeptember 18.
-Baba ébresztő!-ugrott rám Shawn mire egy köpni-nyelni nem tudtam. Egy 80 kilós "állat" feküdt rajtam.-Baszki-húztam a fejemre a párnát.
-Gyerünk baba gyorsaaan!-húzott ki az ágyból mire én csak kikaptam a legelső cuccokat a bőröndömből és bementem a mosdóba.
-Hozok fel kaját!-kiáltott Shawn mire én egyet morogtam és próbáltam rendbeszedni magam.
Már épp a fogamat mostam mire rámjött a hányinger. Megmostam az arcom hátha jobb lesz ám nem lettem jobban. Tudtam, hogy ez a gyógyszer hatása.
Épp bejött a lakásba Shawn mikor én kiadtam magamból azt a tegnapi kevés kaját. Ő odafutott mellém és megfogta hajam és miután kiadtam magamból minden lehúztam a wc-t. A földre feküdtem és sírni kezdtem. Már meguntam ezt, hogy hányok ide-oda.
-Visszamenjünk az orvoshoz még mielőtt indulnánk?-idegeskedett Shawn.
-Nem kell-szipogtam majd újra megmostam a fogam.
-Gyere nézd hoztam narancslét meg van még itt pirítós. Hoztam melléje kis vajat amit rákenhetsz ha gondolod. Ez nem terheli a gyomrod.
-Kincs-nyomtam puszit a szájára és elvettem tőle a tálat.
Az ágyon ettem miközben Shawn a telefonomat leste. Mostanában nem nagyon beszélgettem senkivel mert még időm sem volt. Legutoljára Sammel, Cammel és még pár Magcon taggal beszéltem.
-Írt neked Raul-mondta keserű hangon Shawn.
-Oh mit?-érdeklődtem közben pedig legurítottam torkomon egy korty narancslevet.
-Szia! Láttalak a TV-ben és nagyon jól teljesítettél Shawnnal. Nagyon ügyes voltál. Alig várom lássalak!❤-olvasta fel Shawn az üzenetet.
-Áh nem fontos. Tudod, hogy csak barát.
-Írt még valamit-nyelt egy nagyot mire én idegesen meredtem rá.
-Mi...mit?-néztem rá ijedten.
ČTEŠ
Mercy |sm| ✔️
RomanceEgy átlagos napnak indult mikor megtudtam, hogy Shawn Mendes szülővárosában koncertezik. Azon a koncerten megváltozott az egész életem, minden fenekestűl felfordult de nem bánom. Mostmár a szürke hétköznapokból izgalmas és kalandos napok lettek. Ám...