Mercy |sm| ✔️

129.rész

Február 16.
-Shawn Szemszöge-

Ma jött el az a nap mikor indulok folytatni a világtúrnémat. Amit a tegnap láttam egy kicsit megrázott. Láttam Őt, Maját. Abban reménykedem nem az volt az utolsó amikor találkozunk. Mikor megláttam nagyon rosszul festett. Arca sápadt volt, teste remegett, hangja rekedt volt, alig szólalt. Szája kiszáradt és szemei karikásak, vörösek. Szörnyű volt a látvány.

A reggelem kissé új volt számomra. Már megszoktam, hogy egyből magamhoz húzom, hogy ne menjen mellőlem, ám mikor ma is ezt tettem volna csak a lepedőt szorítottam magamhoz amelynek "Maja illata" volt. Még abban a tévhitben éltem, hogy ott vár lent a konyhában. Mindig az egyik pulcsimba főzte a kávét és a meleg reggelit az asztalra tette majd úgy várt.

-Maja!-dörzsöltem meg a szemem majd leérve senkit nem találtam.- Oh hát persze...-szusszantam fel majd a kávéfőzőhöz vánszorogtam és lefőztem egy kávét.

-Szia-köszönt Aaliyah majd előszedte a pirítós gépet.

-Oh szia-mosolyogtam rá.

-Beszélnünk kell-ült le velem szembe.

-Na?

-Miért csináltad? Mit tett veled, hogy ezt érdemelte? Mikor a világtúrnén voltál novemberben szinte mindig eljött ide. Végignézte az összes közös képetek majd rendbeszedte a szobád. Akármennyire nem járt be senki oda, mindig kitakarított. Tudod mennyire szeretett téged? Mennyire szeret téged?-faggatott Aaliyah.

-Én is szeretem őt. Fogjátok már fel, hogy ez volt a legjobb. Én nem bírom a távkapcsolatot! És ő nem bírja a családja nélkül. Ez nem ment volna- kortyoltam a kávémba majd ő kiszedte a pirítóst és leült velem szembe.

-És amikor pár hétre elmentél a túrnéra? Akkor bírtátok, hisz mégis csak nem szakítottatok.

-Az más Aaliyah! Az csak pár hét de ez jópár hónap. Majd kap jobbat nálam... -magyaráztam neki.

-Neki te voltál a mindene-állt fel a székről majd felszaladt a lépcsőn.

Én is felálltam majd lehoztam a csomagjaim. A búcsúzkodás hamar ment majd a szüleim felajánlották, hogy elkísérnek de visszautasítottam. Egyedül akartam lenni.
xxx

-Na Mendes indulhatunk?-köszöntött a pilóta aki a magánrepülőmet fogja vezetni.

-Persze-sóhajtottam majd felszálltam a repülőre.

Európába utazom és a következő 4 hetet ott fogom tölteni. Messze Kanadától, messze tőle, messze a barátaimtól, a családomtól. Nehéz nélküle. Mindig mikor vele ültem a repülőn akkor egyfolytában nevetett. Mindig az ő édes nevetése, hangja hallatszódott a repülőn. Most meg? Most meg csak csendesen ülök és a telefonom nyomkodom, a közösségi oldalát nézegetve. Legutolsó posztjában csak ennyit írt:"Vége". Az ilyentől kiráz a hideg. Visszanéztem még az augusztusi posztjait ami tele volt a mi fényképeinkkel és videókkal amelyeket viccből csinált rólam. Annyira hiányzik! Mit tettem?

-Mit tettem?!-ütöttem bele a székbe amelyen ültem.

-Shawn minden rendben?-jött ide a testőröm.

-Persze. Majd ha elhadjuk Európát és végeztem az ottani túrnékkal akkor visszajövök. Vissza kell mennem-határoztam el.

-Mégis miért?-ült le mellém Gertler.

-Vissza kell mennem Majához.

Reméltem, hogy nem csinál semmi hülyeséget és egy hónap múlva boldogan mehetek vissza hozzá. Nem akarom ezt. Miért csináltam? Egyfolytában rajta járt a fejem.

-Na Shawn gyere csináljunk valamit! Ne gondolj rá egyfolytában-bökött hátba Gertler.

-Mit?-néztem rá.

-Nézzük meg, hogy hol lesz Európában a legelső majd a következő és következő koncerted.

-Oké...-vontam vállat.

-Nos a legelső az Párizsban lesz-nézte a telefonját.

-Párizs?-kaptam fel a fejem.

-Igen.

Majd beugrott, ott voltam vele és a szüleivel legelőször pár napot. Ott tettük meg a következő lépést a kapcsolatunkban. Andrew csak magyarázta a helyszíneket majd visszaugrottam a párizsi koncerthez.

-Melyik hotelben fogunk megszálni?

-A Gold Roses-be foglaltam helyet. Miért?

-Uhm...-nyeltem egy nagyot.-Ott száltunk meg Majáékkal is.

-Foglaljak máshol helyet?

-Nem, nem kell. Az ott tökéletes-bólintottam majd próbáltam kisebb-nagyobb sikerrel de Andrewre koncentrálni.