Mercy |sm| ✔️

21.rész

Augusztus 7.
Gyorsan kikeltem az ágyból majd lefutottam a lépcsőn és szerencsére megtaláltam Shawn-t. Anyukámmal beszélgetett.

-Gyere Maja, gyorsan egyél,öltözz és mosakodj! Mindjárt indulunk a reptérre!-mondta anyu majd folytatta a beszélgetését Shawn-al.

Egész készülődés közben azon gondolkodtam, hogy vajon mit beszélhet anyu a barátommal?
     Hamar elkészültem, kajáltam és beűltem a kocsiba. Apu és Shawn bepakolták a cuccokat majd elindultunk a reptér felé. A reptérhez megérkezve leellenőrizték a csomagjainkat majd vártunk a gépre. Kb.1 órát vártunk míg megérkezett a gépünk majd felszálltunk arra. "Kérem kössék be magukat a felszálládig! Jó utat kívánunk!" Hallottam a bemondó hangját.

-Shawn! Fogd a kezem kérlek!-nyújtottam a kezem Shawn-nak.

-Mi a baj? Félsz?-kérdezte majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Nem..-motyogtam.

Izgalmas lesz ez a kb.11 órás utazás... Shawn-nal egész végig  filmeztünk, zenét hallgattunk, aludtunk aztán megint ugyan ezt csináltuk. Mikor végre leszálltunk újra érhette a lábam a földet.

-Átutaztuk az óceánt!-fogtam a fejem. Számomra ez annyira új dolog.

-Heh butus!-borzolta meg a hajam Shawn.

-Jól van Te megszokhattad!-morciztam.

Kiszedtük a csomagainkat majd egy taxit hívtunk. Egy óriási hotelbe szálltunk meg. Shawn-al külön lakrészbe szálltunk meg és anyuék is. A két lakrész egymás mellett volt. Egy hét Párizsban, egy lakrészbe Shawn Mendessel. Ennél jobbat senki sem kívánhat magának!
      Felérve a lakrészbe, leraktuk csomagainkat és kültünk Shawn-al a teraszra. Pont az Eifel-torony felé volt a terasz beépítve így estefelé láthattuk annak gyönyörű fényét. Már este 10 óra lehetett mikor bejöttünk a teraszról és végre pihenhettünk. Írtam Messengeren Samnek, hogy megérkeztünk és, hogy külön lakrészt kaptunk csak Shawn meg én.

-Uh egy óriási franciaágy és csak az enyém!-ugrottam a közepébe majd Shawn megállt az ágy szélén.

-És én hol alszom?-biggyesztette le a száját Shawn.

-Padló!-bújtam be a takaró alá majd éreztem, hogy befekszik Ő is a takaró alá és puszikkal hinti be az egész arcom.

-Szeretlek!-mondtam majd észrevettem, hogy bealudt. Annyira szeretem a fáradt álmos fejét...

Augusztus 8.
Reggel 8-kor már elkészültem és az ágy szélén ugráltam, hogy Shawn keljen fel. 10 perc után végre kiszált az ágyból és elment készülődni.

-Hova sietünk?-kérdezte.

-Reggelizni! Azután pedig az Eifel-torony tetejébe! Mai progi!-kuncogtam.

-Uh oké.-mondta fáradtan majd odamentem és megcsókoltam.

Reggelire svédasztal volt. Amit tudtam összeszettem egy tálcára majd leültem anyuék mellé enni.

-Nem lesz világvége még egy ideig...azt gondolom-nevetett apu és a sok kajára nézett.

-Mindig fel kell készülni!-oktattam aput majd elkeztünk kajálni.

Mikor már mindenki befejezte a reggelit visszamentünk a szobáinkba és összeszedtem egy kis hátitáskába a fontosabb cuccokat. Taxival mentünk az Eifel toronyhoz majd mikor elkezdtünk felfelé lépkedni a lépcsőn hirtelen megálltam...

-Mi a baj Manó?-fogta meg a kezem Shawn.

-Félek, hogy leesek. Olyan magas-néztem fel.

-Itt vagyok és vigyázom rád!-csókolt meg és megszorította a kezem.

Felértünk a legtetejére és valami elképesztő gyönyörű volt a kilátás. Látni lehetett egész Párizst! Mikor belőttünk 1001 képet akkor liftel mentünk le. Már délután 1 felé lehetett mikor elmentünk egy étterembe ebédelni.

-Délután még hova szeretnétek menni?-kérdeztem aputól.

-Notre Dame aztán esti sétálgatások...-mondta apu.

Mikor a helyszínre értünk ránéztem a Notre Dame-re amely sokkal magasabb volt mint amekkorának gondoltam. Körbenéztük az egészet és a turistavezető minden egyes információt elmondott a bent lévő dolgokról, az épüléséről meg minden cuccról. Mikor végre kiléphettem onnan már délután 5 óra volt. Metróval mentünk vissza a hotelhez és lepihenhettünk egy órát. Estefelé a legszebb Párizs! A fények hangulatosak és minden utcán kis árusok állnak ezeregy dolgot árulva. Mikor felértünk a szobánkba Shawn mondta, hogy várjak egy keveset majd kb.10 perc múlva bemehettem a lakrészünkbe. Amikor beléptem óriási meglepetés fogadott...