Mercy |sm| ✔️

82.rész

Szeptember 22.
Másnap már a reptéren voltunk Adammel. Sápadt voltam a sok sírástól. Lepakoltuk a sok csomagot majd taxit hívtunk. Adam segített a csomagjaim kipakolásában majd ő is hazament. Sajnos nem számított ő sem erre, hogy ilyen hamar, 2 hét után hazajövünk. Magam után húztam a nagy bőröndöt egészen az ajtóig. Már este volt mikor a házunk konyhai ablakán kiszivárgott a fény. Kopogtattam, anyuék nem is tudták, hogy hazajövök így nagyon izgultam, hogy mi lesz a reakciójuk.

Egyszer csak anyu nyitott ajtót.

-Úristen,Maja!-ölelt meg szorosan.-Hogy hogy hazajöttél?-nézett szemeimbe majd újra megölelt.

-Hát...inkább bent elmesélem-kukkantottam anyu háta mögé ahol apu várta, hogy végre megölelhessen.

Miután behordtuk a csomagjaim leültem én is vacsorázni és elmeséltem mindent.

-Nos...egyszer rossz gépre szálltam fel és kikötöttem Németországban. Szerencsére ott lakik Shawn egyik haverja így amíg Shawn értem nem jött ott laktam. Eléggé kiakadt, már akkor gondolkodtam, hogy hazajövök.

-Hogy kerültél más gépre?-nézett kerek szemekkel rám apu.

-Azt hittem egy srácnak, hogy Shawn. De nem lényeg...-faltam egy darabot a kajámból.

-Meséld tovább-mosolygott rám anyu.

-Nos akkor összevesztünk Shawnnal majd elmondtam neki, hogy az lesz a legjobb ha hazajövök. Így nem kell aggódjon azért, hogy mikor rontok el valamit.

-Jajj kicsim-fogta meg anyu a kezem.-Ő akarta, hogy vele menj és ő tudta, hogy ennek mi a következménye.

Befejeztem a vacsorát majd segítettem anyunak elmosogatni és felmentem a szobámba...

Beérve, megcsapott a finon levendula illata, megláttam a sarokban a gitárom, a Shawnos posztereim, az ágyikóm és minden ugyanúgy volt mint két hete.

-Majd holnap kipakolok veled rendben?-hallottam meg anyu hangját a hátam mögül.

-Oh rendben az szuper lenne!-mosolyogtam rá.-Semmi nem változott.

-Hát nem. Mióta nem vagy itthon, csak azért mentem be, hogy a ruháid elrakjam. Minden ugyanúgy van-mosolygott anyu.

-Vajon most mit csinálhat Ő?-ültem le az ágyamra.

-Shawn? Biztos rajtad gondolkodik, hogy te vajon mit csinálsz-nevetett fel anyu.

-Hiányzik. Annyira nehéz volt elválni tőle. De most legalább jól fog koncertezni és nem leszek a lába alatt. Azért várom, hogy hazajöjjön-áltam fel ágyamról  majd az íróasztalomhoz mentem és elvettem a bekeretezett képünket amelyen közösen vagyunk Shawnnal.

-Azt a képet minden nap megtörölgettem-mosolygot rám anyu.

-Alig várom hazajöjjön. Már van számára egy meglepetésem-ugrándoztam örömömben.

-Na s mi az?

-Titok-kuncogtam.

-Na jó hagylak pihenni.

-Holnap bemegyek Samanthahoz a suliba meglátogatni! És délután még talán Cameronékhoz.

-Rendben ha akarod reggel elviszlek a sulidhoz. Na jóéjt-ment ki a szobából.

Épp félálomba voltam mikor hívtak FaceTime-on. Shawn. Úristen!

📞
-Szia hercegnő!-szólt bele.

-Szia-néztem fáradtan a kamerába.

-Na hogy vagy? Milyen otthon?

-Most nemrég értem haza max.2 órája és most félálomban voltam tudod itt fél tizenegy van-világosítottam fel a butust.

-Oh tényleg. Itt hét ágra süt a nap-nevetett fel.

-Hiányzol-könnyeztem meg. Olyan aranyos nevetése van videóban.

-Hé hé ne sírj kicsim-nyugtatgatott a telefonon keresztül.-Mély levegő és kifúj. Hamarosan úgyis megyek haza.

-Csak négy hét-bíztatgatott.

-Alig várom hazagyere. Van egy meglepetésem-kuncogtam.

-Nekem is van de még mekkora meglepetés-kacsintott rám.
📞

Sajnos nem beszéltünk sok ideig, mert én másnap korán kelek, hogy beérjek a régi iskolámba így elbúcsúztunk egymástól (hozzáteszem eléggé nehezen) és elmentem aludni hisz holnap találkozom a régi osztálytársaimmal!