Mercy |sm| ✔️

79.rész

Szeptember 21.
Lementem egyedül az ebédlőbe. Korán volt így csak páran reggeliztek. Elvettem egy tányért és a változatosság kedvéért... ettem szendvicset. Egyedül ültem ott a gondolataimmal. Teljesen kizártam a külvilágot mire egy kéz nyúlt a vállamhoz. Hátra fordultam és Adam ált ott.

-Leülhetek?-kérdezte.Én csak bólogattam majd helyet foglalt mellettem.

Elbeszélgettünk pár dologról mint például a kapcsolatok, a túrné stb. Teljesen elvoltunk majd megjelent az ebédlőben Shawn. Kissé ideges volt bár inkább Adammel foglalkoztam. Mire pont Shawn leült volna mi feláltunk, a tányérokat a gyüjtőbe raktuk és Shawn egyedül maradt az asztalnál. Felmentem a lakrészembe, majd gondoltam felhívom Samet. Szerencsére fel is vette.

📞:
-Hé csajszi!-köszönt.

-Úristen szia!-mosolyodtam el.

-Hogy vagy?-hallottam rekedt hangját.

-Ahh ne is kérdezd. Összevesztem Shawnnal. Nem tudom de eddig minden annyira jó volt. Talán túlságosan összevagyunk zárva.

-Meglehet. De mesélj miért vesztetek össze?-érdeklődött Sam.

-Reggel szerette volna...na érted... és én ellenkeztem. Érre fel ő kiakadt és felemelte a hangját mire én is felemeltem a hangom. Soha nem csináltam így de nem szeretem ha velem kiabálnak. Nem szoktam hozzá-panaszkodtam.

-Hé, a fiúknak kell ez. Ne mondd, hogy amúgy te sem akartad.

-De talán-húztam a szám-de egyszer e miatt orvosnál voltunk.

-Mi?!-akadt ki Samantha.-Terhes vagy?!-akadt ki.

-Nem! Csend baszki. Kaptam gyógyszert és nincs bajom.

-Fhu baszki ne ijesztgess-fújta ki a levegőt Sam majd nyílt a lakás ajtaja.

-Na nekem mennem kell-búcsúzkodtam-Szia!

-Szia! Már nagyon várunk haza!
📞

-Ki volt az?-érdeklődött Shawn.

-Semmi közöd-mormogtam rá majd mogyoróbarna szemei megcsillogtak. Beharaptam a szám mire felmordult és a falnak lökött. Csuklóimat erős kezei lefogták így mozdulni nem tudtam.

-Mit...mit akarsz?-lihegtem majd újra a számba haraptam.

-Nekem nem ellenkezhetsz. És elmondtam, hogy soha ne csináld ezt.

-Mit?-néztem szemeibe.

-Ne harapd a szád-engedett el majd a telefonjáért nyúlt és levetette magát az ágyra.

Ott áltam kb.5 percig a falnak dőlve majd elkapott újra a sírógörcs. Lekuporogtam a földre és halkan sírni kezdtem, nehogy Shawn meghalja.

Persze Shawnnak jó a hallása és hát meghallotta. Felült az ágyban és tekintetét rám vezette.

-Mi a baj?-szólt halkan.

-Semmi-áltam fel majd a mosdóba mentem.

-Nyisd ki-kopogtatott Shawn.

-Tusolok. Hagyj-kiabáltam ki neki.

-Engedj már be!-emelte fel hangját mire gyorsan kinyitottam az ajtót.

Teljesen meztelenül áltam ott és egy törülközőt kerestem.

-Ezt keresed?-nyújtott oda egy törülközőt.

Kikapta a kezemből majd fenekemre csapott mire én felugrottam. Gyorsan magam köré csavartam a törcsit és ránéztem.

-Mondd el mi a baj?-lélegzett fel majd megfogta pici kezeim.

-Sajnálok mindent. Lehet jobb lenne hazamennem.

-Mi? De baba...-kezdett bele Shawn.

-Levittük a koncertet de lehet ha nem bírnám. Túl egymásnak vagyunk kötve és a betegség meg gyógyszer szedés is rátesz egy lapáttal.

-Tényleg ezt akarod édesem?-reszketett. Szavai mintha dideregnének, olyan félve mondta ki.

-I...igen-hajtottam le a fejem.-De az ünnepek után újra megpróbálhatjuk de most hazamennék anyáékhoz. Az ünnepekig.

-Tusolj le és megbeszéljük-sóhajtott majd kiment.

Beáltam a tusoló alá és zokogni kezdtem...de tudtam: így a legjobb,ha hazamegyek.
×××

Miután tusoltam kimentem hozzá. Ő könnyes szemekkel kereste laptopján a repülő jegyeket. Leültem a háta mögé és hátulról szorosan átöleltem. Sírt, és őt nem akartam így látni. Fájdalmas volt.

-Hamar eltelik ez a pár hét. Aztán ott a szülinapom...akkor hazajössz nem? Azután megy egy hónap és jössz haza-pusziltam meg a nyakát.

Nem akartam itt hagyni, de ez így a legjobb.