Mercy |sm| ✔️

84.rész

Szeptember 23.
Shawn hívott. Biztos csak szeretett volna jó napot kívánni nekem. De nem ezt akarta mondani... valami fontosabbat.

📩
Shawn:Majd beszélnünk kell.

Me:Miről?

Shawn:Oh majd felhívlak. Nem szeretném üzenetbe megbeszélni.
📩

Erre nem válaszoltam hanem inkább lenémítottam a telefonom majd bedobtam a táskám mélyére.
×××

A délelőtt hamar eltelt... beszélgettem minden olyan emberrel akik fontosak és a régi iskolámba járnak.

-Na akkor indulhat a délután?-zökkentett ki Sam a gondolataimból.

-Oh persze-raktam az iPadet a táskámba majd elindultunk lefelé az emeletről.

-Hé Maja!-hallottam meg egy rekedt hangot. Mintha ismerős lett volna, bár már nem ismertem meg. Oda pillantottam és persze beugrott, hogy ki is ő...

-Igen?-néztem fel rá. Ki más lenne mint a híres Alan.

Alan a régi sulim legmenőbb sráca. Persze mint minden iskolának, nekünk is volt. Ez esetben:ő. Mindig egy stréber kislánynak gondolt, így soha nem hajtott rám ami nem is volt gond mert nem is az esetem.

-Nem lenne kedved együtt vacsorázni ma este?-fogta meg a vállam.

Chh. Azt hiszi, hogy miután sikeresebb lettem az övé lehetek. Most flegma leszek vele és megmutatom, hogy van olyan lány aki utálja őt.

-Bocs nem. Tudod programom van a legjobb barátnőmmel-karoltam át vállát Samnek-Na meg amúgy is barátom van boccs-néztem rá lenézően majd tovább mentünk.

Hátam mögött még lehetett hallani ahogy a haverjai Alanen röhögnek de nem nagyon foglalkoztam vele,kiléptem az épületből.

-Irány a Starbucks!-fogta meg szorosan a csuklóm Sam majd sietni kezdtünk, hogy elérjük a buszt.

A Starbuckshoz érve a púlthoz futottunk és kikértünk 1-1 kávét. Épp fordultam volna meg mikor két nagy kéz lehunyta a szemem én pedig kissé megijedtem. Végigsimítottam ujjaim a nagy lapát kezeken majd először azt hittem Shawn.

De hogy is lehetne ő? Mikor ő nem most jön haza hanem pár héttel később?

-Ki...ki vagy?-vettem le a kezeket a szememről és Rault láttam meg. Nyakába ugrottam mire ő szorosan megölelt.

Közben Sam elvitte a kávénkat egyik asztalhoz és helyet foglaltunk. Raul a haverjaival volt, ők pedig egy nagyobb asztalhoz ültek. Sam egy fiúval szemezett Raul társaságából való. Egyik pillanatban pedig visszafolytott nevetéssel néztem Samre.

-Mi az?-nézett rám Sam.

-Tetszik a srác mi?-vetettem rá "komoly" pillantást.

-Dehogy is-kortyolt a kávéjába.

-Majd megérdeklődöm a nevét-kacsintottam Samre mire ő boldogan elmosolyodott.
×××

A délután további részében shoppingoltunk, jól éreztük magunkat.

Persze elszaladt az idő és már este 8 volt mikor hazaindultunk. A busszal mentünk és Sam két megállóval előttem leszállt.

Útközben azon gondolkodtam, hogy vajon mit szeretett volna Shawn? Mi az olyan fontos amit telefonba akar elmondani és nem tudja megírni?

Annyi kérdés jutott eszembe majd a busz éles fékje józanított ki a gondolataimból. Leszálltam és elindultam a házam felé amelyből kiszűrödött a fény.

Bekapcsoltam a telefonom és mielőtt bementem volna a házba felhívtam Shawnt.

Amiről beszélt az felhaborító de elképesztő. Nem tudtam, hogyan reagáljam le.

--
Kissé rövid rész lett de majd holnap remélhetőleg lesz hosszabb rész is♡!