A sors keze - Yoonmin, Taekook

30

Jungkook szemszöge

- Ez vicces volt. - jelentem ki és befekszem Tae mellé.
- Jimin kicsit tesze-tosza, de aranyos volt az akciója. - válaszolja szerelmem. Nevetgélünk, majd összebújva a elalszunk.

Reggel kicsit fáradtan ébredek fel a csörgő órára. Nincs sok kedvem bemenni suliba, kicsit keveset aludtam. A kezem kinyújtom és az ágyat tapogatom. Meglepetésemre nem találom barátom magam mellett. Először megijedek, de valószínű csak mosdóban van. Lassan kimászok az ágyból és utamat a fürdőszoba felé veszem, de reményeimmel ellentétben, nem találom ott. Taehyungnak hűlt helye, sehol nem találom, ami nagyon furcsa. Idegesen nyúlok mobilomhoz, mellette a kis asztalon megpillantok egy papírt. "El kell intéznem valamit, suliban talizunk. Szeretlek!" ahogy, olvasom az irományát, nagy kő esett le a szívemről. Megnyugszom, majd felidegesítem újból magam. "Szólhatott volna, hogy van programja!" - morgolódtam magamban öltözködés közben. Pár perccel később indulok is a suliba, ahova kicsit mérgesen érek be. Nem akarok szerelmemmel veszekedni, de előre szólhatott volna, hogy dolga van reggel. Teljesen megijesztett. Sok embernek származhat belőle előnye, ha barátom eltávolítja.

Beérve rögtön keresem is szerelmem, de csengetésig nem találom meg, így szomorúan ballagok be a tanteremben. Mi van, ha mégis baja esett? Sóhajtok egyet és leülök a helyemre.
- Mi a gond? - kérdi padtársam suttogva.
- Tae reggel elment elintézni valamit... elvileg óra előtt itt kellett volna taliznunk, de még nem ért be... aggódom kicsit... nem vall rá, hogy késik...
- Szerintem túlaggódód a dolgot. - mosolyog felém. Valószínű tényleg túlreagálom a dolgot...
Majd első szünetben megkeresem... nyugtalanul ülöm végig az első óra hátralévő részét, majd viharzom ki az ajtón, hogy Tae-t megkeressem. Szinte rögtön szembe jön Jimin velem, már kérdeznék rá, merre hagyta a pasim, de megelőz.
- Miért nem jött ma Tae? - kérdezi, én pedig meghökkenek.
- Nincs itt? Azt írta, hogy dolga van, ezért előbb elindult... Nem értem, miért nincs még itt...
- Ez furcsa. - veszi elő mobilját és Taehyungot tárcsázza. - Ki van kapcsolva!
- De miért? Neked sem mondott semmit? Ez nem normális...- idegesen járkálok a folyosón fel-alá.
- Ha valami fontos elintézni valója akadt, majd jön, ha végzett... Ne aggódj feleslegesen! - nyugtatgat Jimin. Remélem igaza van.
Csengőt meghallva mindenki a saját termébe siet, én is így teszek. Sajnos Jiminnek szavai nem nyugtatnak meg, egész nap ideges vagyok, mert sehogy nem érem el. Sőt percről percre egyre jobban. Az utolsó óra után újból összefutok Jiminnel, már ő is idegesnek tűnik. Egyikünk sem érti, miért nem tudjuk elérni Taet.
- Lehet már a koliban van... - szedjük lábainkat, ahogy tudjuk, de a koliba érve szembesülünk azzal, hogy Tae még mindig nincs itt.
- Csak úgy nem tűnhetett el...
-Lehet szüleivel történt valami! - jut eszébe Jiminnek az ötlet. Ezért gyorsan tárcsázom is barátom édesanyját. Elsőre felvette, de a fiával már 2 napja nem beszélt és neki sem említett semmi fontos ügyet.
- Ők sem tudnak semmit... - mondom Jiminnek, aki pár lépéssel előrébb halad.
- Mi tévők legyünk? Hívjunk rendőrt? - néz rám teljesen tehetetlenül.
- Csak egy nap után nyilvánítják eltűntnek... addig nem törődnek vele. - fel s alá járkálok a szobámban és jár az agyam, de semmi magyarázatot nem találok arra, hogy hol keressem szerelmemet. Ekkor megcsörren a mobilom, reményekkel teli veszem kezembe, de a kijelzőn "apa" szerepel. Mérgesen veszem fel.
- Most nem alkalmas! -felemelt hanggal szólok bele a telefonba.
- Hol vagy? Jól vagy? - kérdi feldúltan, furcsa viselkedése, de most nincs időm ezzel foglalkozni.
- Koliban. Igen! - modulok rá, a fene sem akar vele pont most beszélni.
- Ezt akartam hallani! - bontotta öregem a vonalat. Ez furcsa volt, de nem fordítok a hívásnak nagyobb figyelmet, nincs időm erre.
- Ki volt az? - kérdi Jimin.
- Apám, de ő most nem fontos!

- Lehet hülye ötlet, de egy felnőttől kellene segítséget kérni...- javasolja Jimin.
- Nem hinném, hogy valamelyik tanárt érdekelné, mi van Tae-vel. - mordulok rá.
- Yoongit biztos! - pufog és szinte szikrákat vet rám.
- És hogy tudna segíteni? - nézek rá kíváncsian.
- Nem tudom, de lehet neki akad valami ötlete... minél többen vagyunk az ügyön, annál valószínű, hogy valaki kitalál vmit...
- Igazad van! Merre van? - kérdem és veszem magamhoz a kabátom.
- Még a tanáriban.- néz rá Jimin a telója órájára.
- Indulás! - adom ki az utasítást és ajtót kicsapva indulok le a lépcsőn, nyomomban Jiminnel.

Csapzott őrültek módjára rohanjuk le a távot a koli és suli között. Mikor a tanári ajtajához érünk nagy levegőt veszek és kopogok. Az idegesítő asszisztens nyitja az ajtót és kérdi mit akarunk. Mindketten még lihegünk a futástól, de Jimin megszólal.
- Min tanár úrhoz jöttünk. - hadarja el.
- Gyertek be! - tárja ki a hölgy az ajtót előttünk és trappolunk be Yoongi asztalához.
- Mi járatban gyerekek?- kérdi Yoongi és látom Jiminnek, hogy ez a kijelentés nem tetszik neki... Nem tudom mit gondolt, majd a tanár úr csókkal fogadja a tanáriban?
- A tanácsára lenne szükségünk a tanár úrtól... - válaszolom és fejemmel intek, hogy a mondandóm másra nem tartozik.
- Rendben fiúk... - áll fel székéből és dobja bele papírjait a táskájába és bezárja fiókját és szekrényét... Istenem! Erre nem érünk rá! Kezdek toporzékolni. Mire a kabátját is elveszi a fogasról és kijön a helységből, szinte 10évet öregszem. Miután kiérünk az udvarra, ami kihalt, mert a diákok vagy délutáni órákon vannak.
- Mi történt? -kérdi tőlem Yoongi. De én hirtelen azt sem tudom hol kezdjem, még keresem a szavakat.
- Taehyung reggel óta felszívódott!- válaszol Jimin helyettem.
- Sehogy nem tudjátok elérni? Nem hagyott semmi üzenetet? - kérdi látszólag aggódva.
- Hát reggel egy cetlit hagyott hátra.- veszem elő zsebemből a papírt és nyomom Yoongi kezébe.
- Egyikőtöknek sem mondta, mi az a fontos dolog? - érdeklődik.
- Nem! Mobilja kikapcsolva, szülei sem tudnak semmit. - vágom rá.
- Rajtatok kívül kivel van még jóban?
- Kb. mindenkivel... - mondja Jimin -  De mostanság szinte csak Kookieval van... - teszi hozzá.
- Értem. Menjünk vissza a koliba, hátha látta valaki reggel távozni...
- Most úgy érzem magam, mint detektív Conan. - nagy hévvel indul meg Jimin, Yoongi forgatja szemeit.
- Ha rá bíznánk, Tae sosem kerül elő. - súgom oda Yoonginak, miután Jimin lehagyott minket.

A koli portás nénijével kezdtük a dolgot.
- Elnézést! - szólítja meg Yoongi a portást. - Reggel látta Kim Taehyungot távozni a kollégium területéről?
- Uram, én nem azért vagyok itt, hogy azt figyeljem ki mikor megy ki, hanem hogy idegen ne jöjjön be! - magyarázza a nő.
- Lehet mégis csak látott valamit... - tolom orra elé a bankjegyet. Erre persze máris segítőkész lett.
- Hát egy diák elég korán távozott reggel. Az ajtóba toporgott, mikor megérkeztem és várta, hogy ajtót nyissak. - mobilom megmutatok egy képet szerelmemről és rögtön felismeri. Még egy kis pénzt veszek elő és adom a banyának.