A sors keze - Yoonmin, Taekook

33

- Jungkook! - hallom meg Tae hangját. - Ébredj! - érzem kezét a vállamon. Kinyitom szemeim. A szívem ezerrel dobog és a levegőért is csak úgy kapkodom - Csak egy álom volt. - nyugtatgat. Magamhoz térek nehezen. Mosolyodom el. Csak egy álom volt.

- Tae? - kérdek vissza, mert a sötétség miatt nem látok semmit.
- Minden rendben? - kérdi és a hirtelen fény megvakít. Fókuszálni próbálok, és lassan kiveszem szerelmem körvonalait. - Kookie? Jól vagy?
- Asszem... - válaszolom már teljesen nyugodtan. - Csak hülyeséget álmodtam. - mosolyodom el és ölelem meg Taet.
- Mit álmodtál? - érdeklődik.
- Elraboltak, megtaláltunk, de későn értünk oda. Elvágták a nyakad, zombi lettél és megfojtottál. - mesélem el röviden a sztorit.
- Wow. Vicces lehetett. - nevet és csókol meg.
- Nem volt az! - mondom elképedten és dőlök le az ágyban. - Nagyon ijesztő volt a gondolat, hogy elveszítelek!
- Ez olyan cuki! - bújik hozzám. Nem értem, mi ebben a cuki... Remélem még egyszer nem álmodok össze ennyi hülyeséget. És nagyon remélem nem sodrom bajba a szerelmemet soha.

Másnap persze Taehyung Jiminnek is elmeséli a hülye álmomat és most hallgathatom a hülye beszólásait. Mintha én választhatnám meg mit álmodom.

- Unatkozom... - nyúlik ki a menzapadon Jimin.
- Miért zabáltad meg ilyen gyorsan a kajád? - kérdem.
- Mert éhes voltam és finom volt! - feleli.
- Úgy eszel mint egy disznó! - szólok be neki, ő pedig gyilkos szemekkel néz rám.
- Igaza van! - szól közbe Tae. - Mindig úgy habzsolod be mintha megenné valaki előled...
- Nem tanítottak meg otthon hogyan kell? - kérdem gúnyosan.
- Most miért vagytok ilyenek velem? Mit tettem ellenetek? - kérdi lebiggyesztett ajkakkal.
- Mi a helyzet fiúk? - áll mellénk Yoongi.
- Piszkálnak! - válaszolja Jimin. A tanárunk kérdően néz ránk.
- Jimin egy disznó... - nevetve mondom. - csak úgy behabzsolta az ebédet.
- Ez nem újdonság... Amikor ebédelni vittem egy étterembe, mindenki minket nézett, honnan jön az a csámcsogás... - súgja nekünk. Jiminnek a hallottaktól leesett az álla. Ezért már megérte.
- Ezt komolyan mondod?! - kiáltja el magát Jimin. Persze erre mindenki idefordította tekintetét.
- Látod Jimin, nem tudsz viselkedni... - mondja Tae.
- De eddig senki sem szólt egy szót sem... - néz ártatlanul.
- Azt hittük, tudod... és direkt csinálod... - válaszolta szerelmem Jiminnek.
- Én... nem... sajnálom! - szomorodott el Jimin.
- Jimin, kérlek gyere velem a tanáriba! - szólal meg újból Yoongi.
- Máris tanár úr! - ugrik fel Jimin és követi Min urat, mintha a pincsije lenne.

Jimin szemszöge

- Tényleg ennyire szörnyű vagyok? - kérdem kicsit félve a válaszától.
-Nem, de néha vannak olyan megmozdulásaid, amik nem túl előnyösek... de ha odafigyelsz rá, le tudsz szokni róla...
- Segítesz? - kérdem bizakodva.
- Persze!
- Köszi! - ölelem meg, majd rájövök, hogy nem kellett volna pont a folyosó kellős közepén. Szerencsére csak két diák van még itt, akik nem pont ránk koncentrálnak. Tényleg furin viselkedem! Hogy nem vettem ezt eddig észre?! Miért nem szólt senki???
- Tényleg úgy eszek, mint egy disznó?
- Nem, csak gyorsan belapátolod az ételt... és ez nem szokás.
- Értem. - érünk be a tanáriba. - Miért is jöttünk ide? - nézek körül, senki nincs itt rajtunk kívül. Perverzen mosolygom. - Ohh már értem! - és lököm arrébb az asztalán lévő dolgokat és ülök fel rá.
- Nem... Jimin, nem érted! - válaszolja és ül le a székére.
- Ohh. - szállok le az asztaláról. Már megint mellé nyúltam, nevetem el magam. - Akkor miért vagyok itt?
- Hogy ne zavard a többieket evés közben. - neveti el magát, nekem pedig lefagy a mosoly az arcomról.  Mielőtt még csalódottságomnak hangot adtam volna, Yoongi a táskájából egy csokit vesz elő és felém nyújtja. - Ezzel el leszel pár percig!
- Ez már mobbing! - morgom teli szájjal.
- Tudod mit, Jimin?
- Hmm?
- Ne is változz meg, főleg ne mások miatt! - mondja kedvesen mosolyogva és megborzolja a hajam.
- Yoongi, szeretlek! - ugrom ölébe.
- Én is szeretlek, de bárki bejöhet! - felkelek öléből és be is csengetnek. Lassan komótosan indulok meg az osztálytermembe. Most mit kellene tennem? Először azt mondja, hogy változzak meg, utána meg, hogy nem.

- Drága osztály! Van egy jó hírem! A téli szünet előtti pár napban elmegyünk egy 4 nap/3 éjszakás kirándulásra. Hogy hova azt ti döntitek el, úgyis a szüleitek állják... - magyarázza az osztályfőnökünk. - A mai órán ötleteket gyűjtünk és jövő héten pedig megszavazzuk.
- Kik lesznek a kísérő tanárok? - kérdi egyik osztálytársam.
- Rajtam kívül még egy fő jön, de még nem jelentkezett senki rá.
- Min tanár úr! - kiáltja be az egyik plázacicánk. Végre valami okosat mondott. Sokan bólogatnak.
- Megkérdezem majd óra után. De akkor kérem az ötleteket, merre menjünk!
Mindenki bekiabál valamit, "Miami" "LA" "Hawaii" "Ausztrália" - jönnek sorba a válaszok, valaki még Alaszkát is ordibál.
- 4 napra?! - kérdi hangosan Tae, mindenki ránézett legjobb barátomra. - Az oda visszaút elvesz akár egy teljes napot is! Nincs értelme olyan messze utazni most. Majd az év végi 2 hetes kiránduláskor...
- Végre valaki használja az agyát! Köszönöm! Kezdjük újból.
- Japán? - kérdem. - Az csak pár órás út... - néz rám mindenki. Talán hülyeséget mondtam?!
- Igen, ez jó. - mondja a tanárunk és felírja a táblára.
- Thaiföld?
- Fülöp szigetek? - a tanár írogatja fel a táblára az elhangzottakat.
- Tajvan?
- Akkor gyerekek, a következő osztályfőnökire válasszátok ki melyik tetszik a legjobban és megszavazzuk! - fejezi be az órát és indul ki a teremből. 

Rá kell beszélnem Yoongit, hogy jöjjön velünk, mosolygom magamban a gondolattól, hogy együtt mehetnénk kirándulni.
- Jimin? - hallom meg Tae hangját.
- Tessék?- nézek rá.
- Tudom mire gondolsz... DE AZ hülyeség!
- Ennyire egyértelmű, hogy mire gondolok?! De miért hülyeség?
- Együtt laktok Yoongival... miért akarnád, hogy kiránduláskor is ott legyen? Csak a lebukás veszélyét növeled! Gondolkozz csak egy kicsit! - suttogja, miközben a másik terem felé megyünk. - Legalább tölthetünk egy kis időt együtt. - mosolyog rám, igaza van, rég voltunk kettesben akárhol is, mindig velünk volt JK vagy Yoongi.
- Igazad van! - mondom lelkesen.