A sors keze - Yoonmin, Taekook

21

Taehyung szemszöge
/parti utáni szombat reggel/

Szedem össze maradék cuccaimat, hogy induljunk Jungkookkal hozzám az őszi szünet idejére. Annyira örülök, hogy pár napot otthon tölthetek szüleimmel és bemutathatom pasimat is. Remélem elfogadók lesznek Jungkookal szemben. Még sosem vittem haza senkit, nem tudom mire számíthatok.
- Drágám, indulni kellene, mert lekéssük a vonatot!- mondja Kookie, miközben már ő indulásra készen áll a szoba közepén.
- Jövök, jövök. - kezembe venném a saját táskám, de életem értelme kiveszi a kezemből.- Elbírom én is, Édes! De köszi.- mondom és nyitom ki az ajtót előtte.

Már a vonaton ülünk, én olvasgatok, Kookie pedig a telóját nyomkodja.
- Lehet, hogy Jiminékkel is összefutunk.- mondja egyszer csak, én pedig csak nézek rá.- A tanár úr is Daeguban lakik.
- Én ezt nem is tudtam.- elképedtem. - Kicsi a világ!
- De nem kellene szerintem zavarni őket... - kacsint rám perverz mosollyal.
- Nem hinném, hogy olyasmit csinálnának, amit meg tudnánk zavarni.
- Azt csak te hiszed! - mondja és nem törődve semmivel megcsókol. Kezdem elengedni magam mellett az emberek megjegyzéseit. A szúrós tekinteteket már meg sem érzem, a lényeg, hogy boldog vagyok. Ha másoknak nem tetszik, ne nézzenek ránk.

Szüleim tudják, hogy meleg vagyok, de azért izgulok, milyen benyomást tesz rájuk Kookiem illetve fordítva.

Kiderült, feleslegesen aggódtam, mert hamar elnyerte párom anyum tetszését illetve apámat megnevettette.

A szobámban franciaágy van, ami most nagyon kellemes, a koliban hiába toltuk össze az ágyakat, nem tudtuk úgy összebújni, hogy a két ágy között lévő pár centi hézag ne zavart volna. A kényelmes ágyon Kookie már alsóban feküdt. Elindulok felé, én is megszabadulok a felesleges ruháimtól és én az összeset feleslegesnek érzem.
- Gyönyörű vagy, Tae!- néz rám mosolyogva. A szemeivel szinte felfal.
- Akkora szerencsém van veled! - mondom és csípőjére ülök. Ő még boxerban van, így azon keresztül kezdem izgatni. Nyög egyet és érzem alattam kezd éledni tagja.
- Elveszed az eszem!- morogja, majd magához húz és szenvedélyes csókváltásba kezdünk. Fél kézzel lehámozza magáról az alsóját, majd némi nyállal bekeni tagját én pedig lassan beleülök.  Ütemesen mozgok rajta, ami hamar meghozza hatását, pár perccel később mindketten elélvezünk. Ez egy gyors numera volt... De néha ez is kell. Letisztogatás után aludni térünk.

Szünethez képest korán kelünk, reggeli után családommal nekivágunk a városnak. Szüleim úgy gondolták, együtt mutassuk meg Daegut Jungkooknak. Jobban örültem volna, ha ketteseben tehetem volna ezt meg, de csak nem lesz kellemetlen Kookiemnak. Teszünk egy jó kis túrát a városban, számomra unalmas, mert én mindent ezerszer láttam már, de úgy tűnik Jungkook élvezi. Nagyon érdeklődőnek tűntik minden iránt, figyelmesen végighallgatja apa történelem előadását.

Éppen az egyik kedvenc éttermemben ülünk és nagyrészt apám és párom folytatnak beszélgetést, anya és én meg csak pislogunk. Nem gondoltam volna, hogy találnak közös témát...  A kellemes vacsora után hazaindulunk.

Jungkook még kora este kapott egy hívást apjától, azóta nincs valami jó kedve. Kérdeztem mi a baj, de nem válaszolt rá, csak intett egyet, hogy nem lényeg. De látom rajta, hogy valami nagyon nem stimmel. Nem akarom kényszeríteni rá, hogy elmondja. Ha úgy érzi, hogy meg akarja velem osztani, meghallgatom.

Hamar lefekszünk aludni, szorosan hozzábújok, érezze én itt vagyok neki. Rám bármikor bármiben számíthat.