A sors keze - Yoonmin, Taekook

61

Jungkook szemszöge

A reptérre sokkal korábban értem ki, mert ellógtam az utolsó órát. Nem bírtam ki. Így lassan három órája ülök a padon és lesem, mikor írják már ki a gépem indulását. Utálok várni. Tudtam attól, hogy előbb kiértem még nem fog előbb indulni a gépem.

A fenébe! Elfelejtettem megkérdezni, melyik hotelben szálltak meg... Ha most felhívom Tae-t, biztos rájön a tervemre. Jimintől nem kérdezhetem meg, a legutolsó beszélgetés eléggé kellemetlenül végződött. Yoongit kell felhívnom.

Jimin szemszöge

 A délelőtti kötelező programnak vége. Kettesben jöttünk el sétálni szerelmemmel. Gyönyörű a havas táj, de én csak a legjobb barátomra gondolok, akit fájdalmak közt hagytam magára a hotelben. Milyen barát vagyok én?! Mos komolyan a pasim és a legjobb barátom közt kellene választanom.
- Lehet jobb lett volna, hogy ha Taehyunggal maradok... - mondom aggódva Yoonginak.
- Igen. Lélekben egyáltalán nem itt vagy. - feleli. Szégyenlem, hogy pont ilyenkor nem szerelmemre gondolok. Kettesben vagyunk és nem figyelek és máshol jár az eszem.
- Sajnálom! Csak aggódom érte! - vallom be.
- Megértem. Szerintem induljunk vissza. Neked a legjobb barátod mellett a helyed! - annyira szeretem Yoongiba, hogy ennyire empatikus és megértő. - Ha holnap nem tud részt venni a programokon, vele kellene maradnod.
- Rendben. - Sem a barátságban, sem a szerelemben nem szeretnék elbukni.

Tae mostanában amúgyis érzékenyebb lett vagy csak én gondolom így? Miért zavarja ennyire, hogy Mayjel barátkozom? Tényleg azt hiszi, hogy a lány elveheti a helyét, és a legjobb barátom lesz. Olyan sokat átéltünk együtt, miért dobnék el mindent. Lelkifurdalásom van, hogy magára hagytam. Örülök, hogy Yoongi ennyire megértő és nem haragszik meg, amiért vissza szeretnék menni legjobb barátomhoz. Hát igen, ő sokkal érettebb érzelmileg is mint én. És a tökéletes férj jelölt bárki számára. De ő az enyém és nem adom senkinek!

Megcsörren Yoongi mobilja.
- Szia Jungkook! - szól bele a telefonba. Meglepődöm, miért nem engem hívott, de rájöttem a kis veszekedésünk után és sem akartam volna vele beszélni. Próbálok hallgatózni, de a beszélgetés nem tart olyan sokáig.

- Miért akarta JK tudni, hol szálltunk meg? - kérdem, mivel egy- két foszlányt elkaptam a beszélgetésből. - Csak nem akar idejönni? - esik le a kérdés feltétele közben.
- Már úton van... - neveti el magát. - Most szállt le a gépe. Taxival fél óra alatt a hotelnél lesz.
- Tae a pasijának biztos jobban fog örülni, mint nekem. - motyogom magam elé.

- Lesz még időd megbeszélni a nézeteltéréseteket. - töri meg a csendet pasim köztünk.
- Átlátsz rajtam... - hajtom le a fejem és csendben sétálunk tovább. Hogy lehet valaki ilyen figyelmes??? Miért tudja mindig, mi aggaszt? Tényleg ennyire kiszámítható vagyok vagy csak Yoongi tud ilyen jól olvasni bennem?

Már kezd sötétedni, de pasim valami hídhoz akar elmenni. Nekem már nem sok kedvem van hozzá, mert kezdek fázni. Miért nem tavasszal vagy nyáron jöttünk ide? Bár akkor is eljöhetnénk.

- Ez elképesztő! - kiáltom el magam, mikor meglátom a hidat, ami szinte minden színben pompázik.
- Ez a szivárványszínű híd. Tokió leghíresebb hídja.
Mindig meglepődöm, mennyire romantikus tud lenni. A tökéletes férfi!

- Yoongi? - szólítom meg a hídon sétálva.
- Mond. - néz rám kíváncsian.  Megállok. Ő is megáll. - Valami gond van? - kérdi, én pedig megrázom a fejem.
- Tudom hülyén hangzik... de most rajtunk kívül senki sincs itt... - zavaromban nem tudom, hogy is fogalmazhatnám meg, a földet bámulom. - Én... te... esetleg... - vörösödik el a fejem, de nem a hidegtől. - megfoghatom a kezed? - nyögöm ki, várom a válaszát, lassan felnézek a szemébe. Párom felnevet. Most úgy érzem magam, mint egy buta tinilány. Sosem beszéltünk arról, hogy miként viselkedjünk emberek között. Lehet neki kellemetlen lenne, ha valaki meglátna minket, bár én sem tudom, hogy állok ezzel a dologgal. Csak egymást nézzük.
- Nem lenne jó, ha valaki meglátna minket a suliból, óvatosnak kell lennünk. Ezt te is tudod! - magyarázza, némi csalódottságot érzek, de érthető, hogy nem akarja kockára tenni a munkahelyét.
- Igaz, hülye ötlet volt. - látom be, hogy jobb lett volna elhalhatni mire vágyom. Elindulok.
- Várj! - indul meg utánam Yoongi és megfogja a kezem. - Erre csak nem jár senki... - teszi hozzá.

Amióta megfogta a kezem többször is lenéztem kezeikre. Tényleg kis picsaként viselkedem. Sosem sétáltam senkivel kézen fogva, nem tudtam mi a jó benne. Ez a második randink. Szinte sosincs időnk elmenni randizni. Már alig várom a jövő hétvégi wellnesst. Ott majd nem kell annyira visszafogottnak lennünk, persze nem fogunk mások előtt smárolni, de önfeledten beszélgethetünk. Nem kell állandóan arra figyelnem, hogy magázzam a pasimat, ha mások is jelen vannak.

Mikor leérünk a hídról Yoongi elengedi a kezem.
- Itt összefuthatunk akárkivel, 2 sarokra innen van egy karácsonyi vásár.
- Értem. - megértem, hogy vigyáznunk kell, de már most hiányzik a keze melege. - Már alig várom, hogy a wellness hotelben lehessünk. - váltok témát. - Ott aztán meleg vizes fürdő és szauna is van.
- Igen. De nem leszünk egész végig a hotelben...
- Miért nem?! Annyi lehetőség van a hotelen belül. És az apartmanunkban saját jakuzzink is lesz. Ki akarna várost nézni?!
- Pedig nem fogunk egész nap a hotelben ücsörögni! - emeli kicsit meg a hangját pasim.
- DE én kettesben szeretnék lenni veled, ahol nem kell elbújnunk mások elől! - jelentem ki.
- Nem kell bujkálnunk! Ott a fene sem ismer, nyugodtan foghatjuk egymás kezét... de mások előtt nem fogunk csókolózni meg hasonlók, azt még lánnyal sem tettem nyilvános helyen. - magyarázza.
- Persze, azt én sem szeretném, de kézen fogva sétálni olyan jó érzés volt... - vallom be kicsit kipirult arccal.
- Akkor Jejun kézen fogva sétálunk parkban. - mosolyog rám. - Rendben?
- Jól hangzik! - ezek szerint már tervezgetett, merre megyünk... Ha tudná a holnapi szabad programra mit terveztem...
- Mit mosolyogsz ennyire?
- Majd megtudod...

A karácsonyi vásárba érve, már elég késő volt és egyre hidegebb. Nem szeretem a hideget, a telet. Lefagy a kezem, nem hoztam magammal kesztyűt sem, dugom kezeim a kabátom zsebébe. Nem tudom így élvezni a szabadtéri programokhoz, ha még a tököm is lefagy.
A tér tele van standokkal és feldíszített fákkal, ami tök hangulatos, de engem mégsem érint meg.
- Kérsz forró csokit? - kérdi Yoongi és megállunk egy standnál.
- Inkább forralt bot! - nézem végig a kínálatot.
- Legyen, de csak egyet. - egyezik bele, hogy megveszi nekem, hisz még csak 17 vagyok.
- Köszönöm. - adja át nekem a poharat. - Miért forró csokit iszol?
- Nem szeretem a bort.
- Ezt nem is tudtam. - vallom be. - Kicsit éhes vagyok...
- Mit szeretnél?
- Nem tudom, válassz te valamit! Lepj meg! - mosolygom el magam.
- Akkor - néz körbe - együnk takoyakit! - lépünk oda az utcai árushoz. Yoongi kikér 2 adagot. Még sosem láttam, hogy készül élőben.

- Ez nagyon finom volt! - hamar elfogyott séta és nézelődés közben. - Nézd, egy óriás kerék! - kiáltom el magam, kicsit hangosabban mint szerettem volna.
- Fel szeretnél ülni rá? - én csak bőszen bólogatok. Igaz nem megyünk fel túl magasra, de kiemelkedve látom, mekkora terülten terül el a vásár. Még a negyedét sem jártuk be, de nem is szeretném. Bár a sok díszítés nagyon tetszik innen a magasból.

- Menjünk vissza? - kérdi pasim.
- Ha nem gond...
- Nekem is elég ennyi a vásárból... túl nagy a tömeg. Veszek még valami édességet.

Taxival megyünk vissza a hotelbe, mert nem volt kedvem sétálni és így 10 percen belül vissza is érünk.

-------------------------------------------------------------

Akkor a kis szünetem után visszatértem. Reményeim szerint heti egy részt fogok közzétenni. Mindenkinek jó olvasást!