A sors keze - Yoonmin, Taekook

128

Yoongi szemszöge

- Drága osztály! Akkor holnap reggel 6 órára jöjjetek a suli elé! - mindenki már pakolászik, nagy a nyüzsgés. - Aki nem ér ide, az így járt! - emelem fel a hangom, mire mindenki abbahagyja az eddigi tevékenységét és rám kapja a tekintetét. - Felfogtátok? - kérdem, mire szinte egyszerre kiabálja mindenki, hogy "igen". A papírjaimat becsúsztatom a táskámba és elhagyom a termet. El sem hiszem, hogy vége az évnek.
- Várjon tanár úr! - fut utánam Taehyung. - A bizonyítványom esetleg már átvehetem, vagy vissza kell jönnöm az évzáróra?  Nem maradok a koliban, míg az osztály kirándul, hanem hazamegyek... és két hét múlva csak a papír miatt visszajönni, nem sok kedvem van... addigra a farmon leszek már... - magyarázza a fiú. Nagyot sóhajtok, még szerencse, hogy tegnap megírtam az összeset.
- Gyere a tanáriban, rákérdezünk, hogy átadhatóm-e. - ajánlom fel. Tae bólint egyet és elindulunk a tanáriba.

Szerencsénkre a tanáriban tartózkodott az igazgató, rögtön megadta az engedélyt, hogy átadjam a bizonyítványát. Tae megköszönve elhagyja a helyiséget.
- Min tanár úr! - szólít meg az igazgató, mikor én is távoznék. Visszafordulok hozzá.
- Tessék uram? - kérdek vissza és visszamegyek hozzá.
- Egy másik diákbizonyitványát, kérem reggel adja oda apjának. - értetlenül nézek. Ekkor kikeresi az asztalomon lévő bizonyítványok közül az egyiket és a kezembe nyomja Jiminét.
- Az apjának? - kérdem bizonytalanul.
- Igen. Holnap eljön a fiáért és hazaviszi.
- Uram, ezt nem értem. Holnap megyünk osztálykirándulásra... - hirtelen azt sem tudom, mit is mondjak.
- Nem mondta Jimin? Nem vesz részt a kiránduláson... holnap reggel hazautazik és belekezd a tanulmányaiba.
- Értem. Akkor lehet ez az információ elkerülte a figyelmemet. - kaparom meg a fejem. Átveszem a bizonyítványt és sietősen elhagyom az iskola területét.

Jimin apja mit tervez? Elrabolja a saját fiát és bezárja a birtokukra? Útközben mindig körbe- körbe nézelődöm, hátha a fiú apja ismét figyeltet minket. Nem értem miért, de úgy érzem, meg kell védenem Jimint apjától, mert olyasmire készül, amiből jó nem sülhet ki.

Belépek a koliba és az első utam Mayhez visz, bekopogok. Hallottam, hogy szünetben az osztálytársainak azt mondta, rögtön visszajön a koliba összepakolni.
- Tessék, tanár úr? - tárja ki előttem az ajtót. Idegesen leülök az első székre, amit meglátok. - Valami baj van? - érdeklődik.
- Tudnál nekem segíteni? - kérdem, közben próbálok racionálisan gondolkodni. De amit most tenni kívánok, nem éppen legális és egy diákot is belerángatok.
- Persze. - ül le mellém May és kíváncsian várja, mit fogok mondani.
- Jobb, ha minél kevesebbet tudsz... - gondolkodom el. - Kérlek, írj Jiminnek, hogy szeretnél vele sürgősen beszélni és jöjjön ide! - rögtön kezébe veszi a mobilt és megírja az üzenetet.
- Ha már segítek, magyarázatot is szeretnék kérni... bajban van Jimin? - nagyot sóhajtok. Pedig azt hittem, kérdés nélkül megteszi, amit kérek...
- Jimint apja holnap el akarja vinni magával.... - felelek.
- Erről gondolom ő nem is tud... de mit tehetne ellene?
- Hát ezt szeretném megbeszélni vele...
- DE miért nem ment oda hozzá és mondja el neki, hisz a diákja? Miért kell titkon itt találkozni vele? - kérdi felháborodva, de mire válaszolnék, kopognak az ajtón.

May beinvitálja Jimint, de nem jött egyedül. Tae és JK is belépnek a szobába.
- May, mi a baj? - kérdi Jimin, mielőtt még meglátott volna engem. Elállt előlem a lány és meglát Jimin, akinek a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy elvesztette a fonalat.
- Gyertek be! - szólal meg a lány, mire mindenki leül valahova.
- Jimin, bocsi, hogy nem közvetlenül írtam neked, de tartok tőle, hogy ismét figyelnek minket...
- Hogy mi? - ugrik fel, mintha az ágy megégette volna.
- Apád holnap reggel érted jön!
- Ezt honnan veszed? - pánik ült ki a fiú arcára.
- Az igazgató mondta, mikor átadta nekem a bizonyítványod, hogy holnap reggel odaadjam az apádnak. - nyújtom oda neki a füzetecskét.
- Én biztos nem fogok vele menni! - emeli fel a hangját a fiú. - Mit tegyek, Yoongi? - fel-le kezd járkálni a szobában.
- Még ma össze kell pakolnod és elmenned innen, ha nem akarod, hogy apád magával vigyen. Még 17 vagy, ezért joga van hozzá...
- De hova mehetne? - kérdi Jungkook.
- Yoongi lakására... - feleli Jimin. - De ha figyelnek, gyanús lenne, ha táskákkal megyek ma el...
- Majd én elviszem! - vágja rá Tae. - Elmondod hova kell menni és elviszem!
- Én is megyek! Segítek! - ajánlja fel JK is.
- Én pedig Jiminnel megyek majd, ha egy lánnyal megy valahova, nem hiszem, hogy gyanús lenne, ha tényleg figyelnének. - teszi hozzá May.
- Én meg itt maradok a koliba... - ha engem figyelnek, még a végén odavezetem őket a lakásomra...

A terv megszületése után visszamegyek a szobámba és összekészülök a holnapi kiránduláshoz. Nem tudom, mit tettem volna, ha holnap reggel csak úgy megjelent volna Jimin apja és magával vitte volna. Tudom, nem a leghelyesebb dolog, hogy elbújtatom a barátomat, de kétlem, hogy az apja, csak bájcsevegésre vinné haza.

Hülyeséget csinálok? Mégis a szüleinek joguk van magukkal vinni, de nem törődnek fiukkal, csak a saját érdekeiket nézik. Lehet rosszul cselekszem, hogy segítek Jiminnek elbújni? 

Ránézek az órára, már este 8 óra van. Már biztos a lakásomon van Jimin.

Egy gyors zuhany után bedőlök az ágyba és több órányi forgolódás után sikerül is elaludnom. A gondolataim mind Jimin körül forognak és nem hagynak nyugodni. Jól cselekszem, hogy elbújtatom? Ha magával vinné apja, bezárná? De örökre nem zárhatja el a világtól...

Jimin szemszöge

Nagyot sóhajtok és leülök a kanapéra. Egyedül vagyok Yoongi új lakásán, dolgaim a nappali közepén hevernek. Ez annyira hirtelen jött. Ez azt jelenti, apám kezdetektől fogva ezt tervezte?  Mekkora szerencse, hogy Yoongi időben tudomást szerzett róla. Nem tudom, mit tettem volna, ha apa megjelenik reggel és magával akart volna vinni. Biztos nem mentem volna vele önszántamból. Mit tett volna? Erőszakkal magával visz? Ezt ő sem gondolhatja komolyan?!

Ahelyett, hogy Yoongival nyaralnék, egyedül töltöm a következő két hetet. Annyi mindent terveztem, erre bezárva töltöm a napjaim nagy részét apám elől bujkálva.
De utána mi lesz? Még 5 hónap a szülinapomig... addig nem hagyhatom el a lakást? És mi lesz a sulival? Apám valószínű be sem jelentett a másikba... Basszus, jól átvert. 

Mit tegyek?!