A sors keze - Yoonmin, Taekook

17

Yoongi szemszöge

Yoonával elindultunk egy hotelbe. Kicsit zavar, hogy nem találtam meg Jimint. Szerettem volna szólni neki, hogy eltűnök egy kis időre...
A menet után én távoztam is, de a csaj bealudt, így ott hagytam. A  szobát persze kifizettem. Én a Yoonákat vonzom be, mekkora gáz. Nevetem el magam.

Jimin szemszöge

Miután felajánlotta Hyemi a társaságát, elindultunk hozzá. Szerencsére nem lakik messze, 10 perc séta az egész. Kicsit józanodtam az út során és már kételkedem abban, hogy ez jó ötlet. De lehet egy jó kis szex visszazökkent a normális állapotomba.
Mihelyst beértünk a lakásába, már a falhoz is nyomom és szívni kezdem intenzíven nyakát, nyögdécselni kezd. Néhol hagyok rajta pár nyomot, majd harapdálni kezdem, ami már nem tetszik neki, ezért abba is hagyom.  Hülye picsa...milyen kényes. Letérdeltetem és lehúzom félig nadrágom. Tudja a dolgát előveszi farkam és szopni kezdi, de nagyon lassan, egy ideig még élvezem is. Kicsit türelmetlen vagyok, ezért hajánál fogva húzom rá többször is tagomra. Mikor ellenkezni kezd, elengedem haját.
- Te megőrültél?- ordibálja fülsiketítő hangon.
- Mert? - kérdem dühösen és szemem forgatom.
- Lenyomtad magad a torkomig, majdnem megfulladtam! - még mindig fülsiketítő hangját hallatja.
- Ne rinyálj, azt kaptad, amit akartál! - emelem fel én is a hangom, velem ne beszéljen így egy picsa.
- Te szemét állat, tűnj el innen! - könnybe lábad a szeme, de nem hat meg. Nyitom ki az ajtót.
- Már itt sem vagyok! - üvöltök rá és becsapva magam után az ajtót indulok vissza a klubba. Elegem volt mindenből, ezért nem is keresek senkit sem a bárban, rögtön a csaposhoz megyek és kérem ki az italom. Már negyedik töménynél tartok, mikor egy kezet érzek meg a vállamon.
- Nah te is meg vagy! - hallom meg mögülem Yoongi hangját.
- Ne érj hozzám!- kiáltom el magam és lököm el a kezét, majd megfordulok a bárszéken.
- Mi a baj?! - kérdi, én pedig hirtelen állnék fel, de a világ is megfordul velem és leesek a szék és a bárpult közé.

Reggel kellemes illatok keltenek fel. Próbálom összeszedni magam, ami valljuk be, ennyi ivás után nem könnyen kivitelezhető. Azért a nagy fájdalmak közt felülök az ágyban. Nem értem, miért fáj az alkarom és a seggem. Kezemet jobban megvizsgálva kék-lila foltokat és némi horzsolást vélek felfedezni. Verekedtem? Nem emlékszem semmire azután, hogy visszaértem a klubba. Másnaposan és fájó fejjel illetve sajgó végtagokkal nem sikerül az agyam beindítása...
- Látom felébredtél... Készítettem egy kis levest, hátha jobb lesz...- mondja Yoongi kedvesen. Rajta is látszik, hogy másnapos, de azért nem esett szét úgy, mint én.
- Köszi.- mondom és emelném fel a kezem, hogy elvegyem tőle a tálcát, de a mozdulat felénél akkorát belenyilall a fájdalom, hogy majdnem behugyozom. - Áááá... basszus! Mi a fene történt velem? - kiáltom el magam és engedem vissza kezem.
- Leestél a bárszékről...- nem bírta visszafogni nevetését...
- Kösz az együttérzést! - morgolódom. Még a kezem sem tudom mozdítani, hogy a fenébe fogok felkelni innen.
- Bocsi, de akkora látvány volt, hogy szerintem egy hétig még ezt fogják mesélni a klubban.- nem hagyja abba a nevetést... és a levest is majdnem rám lötyögteti.
Leteszi a tálcát az ölembe. Kicsit megalázónak érzem, de elkezd etetni.
- Ááá. Nyisd ki a szád.- mondja nekem, mint egy óvodásnak... Tiszta ciki, ha valaki meglátná, rögtön elsüllyednék szégyenemben. - Ne durcizz már! - neki könnyű, nem őt etetik.
- Akkor légy kicsit tapintatosabb! - vágom rá, de teszi, amit kértem, így csendben megeteti velem a levest. Mint kiderült, délután van, ezért Yoongi már lecipelte a cuccainkat az autójába. Pár óra múlva már sikerült felkelnem az ágyból, de még mindig fáj itt-ott. A többiek pedig képesek voltak köszönés nélkül hazautazni... jó kis társaság... Este mi is elindulunk Yoongi szüleihez.  Remélem nem lesz kellemetlen a találkozás velük.
- Yoongi... Mit mondasz szüleidnek, ki vagyok? - kérdem.
- Hát... azt biztos nem, hogy a tanítványom vagy... fura lenne... - válaszolja.
- Az biztos... egy tanár nem vihet haza magához egy diákot... félreérthető lenne...
- Igen, az gáz lenne. Fene tudja, majd kitalálok valamit...- kis csend után.- Hallottam te is elvonultál egy csajjal...
- Jah, igen...- felelem.
- Az a csaj, akit én kifogtam... hát... nem panaszkodom... jó kis bige volt... durván megraktam. - meséli büszkén, nekem meg  könnybe lábadtak a szemeim, ezért rögtön elkaptam fejem és az ablak irányába nézek. - Mi az neked nem sikerült jól?- kérdi meglepetten.
- Uncsi volt.- mondom röviden, nehogy hangom elárulja, hogy sírok. Szerencse, nem tud rám nézni, mert a vezetésre kell koncentrálnia.
- Hát az gáz.- mondja minden érzelem nélkül. Ez az, rúgj még belém kétszer...- De fel a fejjel, Daeguban is vannak jó csajok, majd elmegyünk valahova! - hát ezzel ki vagyok segítve. Tudom fel akar viditani, de ezzel nem igazán fog! Mivel nem válaszolok, azt hiszi, elaludtam, így csendben utazunk tovább. Tudtam, hogy rossz ötlet volt vele jönnöm. Ha elmegyünk csajozni, megint felszed valakit, jól megdugja... én meg megint szenvedek... A szünet nem is lehetne szebb. Most tökre irigy vagyok Taehyungra...