A sors keze - Yoonmin, Taekook

80

Hosoek szemszöge

Feszélyezve érzem magam. Tudom, hogy nem tartozom ide. Érzem, hogy ezt mások is látják. Egy szmokingban, amit May apja bérelt nekem, ülök egy puccos étteremben. Velem szemben May ül egy méregdrága ruhában, amiben iszonyat szexin néz ki. Még sosem láttam így. Félve pillantok rá, miközben az étlapot nézi.
- Valami baj van? - néz fel az étlapból. Előre hajolok, hogy amit mondani szeretnék, ne hallja meg senki. Elég gáz lenne.
- Minden olyan drága. - ez annyira kellemetlen helyzet.
- Azzal ne törődj! Apám állja a számlát. - mosolyog bátorítóan. - Mi hívtunk meg!
- De akkor is... azt sem tudom mit rendeljek... - ég a fejem.
- Rendelek neked is! - ajánlja fel. Bólintok egyet, mivel tudom, hogy ismeri már az étkezési szokásaim.
- Csak ne a legdrágábbat! - teszem azért hozzá.

- Sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! Apám ötlete volt az étterem. Örülök, hogy egyáltalán, arról sikerült lebeszélnem, hogy velünk jöjjön. - magyarázza.
- Köszi. Így kettesben sokkal kellemesebb. - Néha, úgy éreztem megöl a pillantásával May apja...
- Amúgy jól áll ez az öltöny! - bókol nekem.
- Köszönöm. Te is csinos vagy! Bár kicsit kihívó! - pirulok el.
- Ebben mi a kihívó? - akad ki. - Hisz nem kivágott és a hosszú a ruhám.
- A vállaid kint vannak... - sütöm le a tekintetem.

A főtéren sétálunk, immár hármasban, mivel May apja is csatlakozott hozzánk. Az ebédnél ahhoz képest, hogy ilyen puccos étteremben ebédeltünk, jól éreztem magam Mayjel. Bár szégyenlem magam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy én elhívjam egy ilyen étterembe. Tőlem sosem kaphatná meg azt a luxust, amihez hozzászokott.
- Nézd! Hull a hó megint! - szólít meg May. Ráemelem a tekintetem. Miket gondoltam?! Csak barátok vagyunk. És miután elballagok, valószínű a kapcsolatunk teljesen megszakad. Miért is tartanánk a kapcsolatot, hisz semmi közös nincs bennünk.
- Igen. Egy héten belül másodszor... milyen szép lenne, ha fehér karácsonyunk lenne. - sétálunk a karácsonyi kivilágítás alatt.

Egyszer csak May megfogja kezem. Elpirulok. Erre nem számítottam, de megszorítom gyengéden a kezét. Remélem apja nem gondol túl sokat bele ebbe a kézfogásba.
Megcsörren a mobilom. Nem akarom felvenni, mert el kell engednem a lány kezét.
- Tessék? - szólók bele a telefonba.
- Mikor érsz haza? - kérdi édesanyám.
- Még nem tudom. A városban sétálunk...
- De már sötét van... vissza kell indulnom, hogy időben hazaérj!- aggodalmaskodik anyu.
- De még csak 6 óra van... anya, kérlek had maradhassak csak még egy kicsit. - olyan hamar eltelt az idő.  Mellém ér May apja és elveszi a mobilom.
- Jó Napot!... - kezd el beszélni anyummal. Pár lépéssel arrébb ment, így nem hallom miről beszélnek.

Pár perc múlva visszajön hozzánk.
- Maradhatsz holnap délig. - nyomja vissza a telómat a kezembe.
- Köszönöm! - felelem.
- Köszi apa! - kiabálja May és öleli meg apját. Ilyennek még sosem láttam ezt a lányt. Tele van meglepetésekkel. Mindenkivel kedves, de csak apjával ennyire közvetlen.

Kicsit még sétáltunk a városban, majd visszamentünk a villába, ahol végre meglátogathatom a cicát is.
- Földszinten van most egy átmeneti szobája. Még nem sikerül berendezni a helyét. - magyarázza és megyünk végig a folyosón. Benyit egy szobába. A legelső, amit meglátok egy nagy macskabútor, mellette kanapé, plédekkel és párnával. A macska a plédbe burkolva alszik, még a fejét sem emeli fel, mikor belépünk. Az egyik sarokban a tálkái, a másikba az alom.
- Mi baj a szobával, hogy csak átmenetileg van itt? - érdeklődöm, hisz még nálam is jobb dolga van ennek a kis csöppségnek.
- Apa két szobát össze fog nyittatni egy kis átjáróval, az egyik szobában alvó bútorai lesznek és az etetője és itatója, másikba mászókák és a wcje.  És beépítteti a teraszt is, hálóval vagy mivel, hogy kimehessen a levegőre is, ha szeretne, de ne csatangoljon el. És ivartalanítva is lesz, meg oltásokat is megkapja. - hadarja el.
- Úgy hangzik jó élete lesz itt... - igaz hiányozni fog. Remélem még meglátogathatom egyszer, mielőtt elvégzem a gimnáziumot és ketté válnak útjaik. Még egy kis időt töltünk a macskával, azt felmegyünk az emeletre. A szobalány megmutatja a szobám, leteszem a táskám az ágy mellé. Az ágyon megtalálom a pizsamát, amit kikészítettek nekem. Mindenkinél van vedég pizsama vagy csak a gazdagoknál? Életemben most alszom egy barátnál. Milyen fura. Rádőlök az ágyra, persze mit vártam. Ez pihe puha, nem olyan mint az én ágyam otthon. Azon mindig megfájdul a hátam reggelre. Nagyot sóhajtok, majd felkelek az ágyról. Olyan hamar elszállt az idő.

Lemegyek vacsorázni, szépen megterített asztalhoz ülünk mind a hárman. Nagyon kedves May apja, de néha még mindig kérdően néz rám. Ha valamit rosszul csinálok, miért nem szól...
- Arra gondoltam megnézhetnénk egy filmet... - dobja be az ötletet.
- Jó ötlet! - feleli apja.
- Nélküled! - jelenti ki ijesztő tekintettel a lány, mire nemcsak apja, hanem én is kővé dermedek. Egyre több oldalát ismerem meg Maynek.
- Legyen... - ezek után csendben folytatjuk az étkezést. May apja sértődöttnek tűnik, csak úgy felkel és se szó se beszéd eltűnik az emeleten.
- Elég gonosz voltál apáddal! - mondom.
- Egész este ránk tapadt volna... - áll fel az asztaltól. Én még gyorsan megiszom a vizemet és követem a lányt. 

- Ez itt a a mozi szobánk! - most is csak ámulok. Ez egy kicsit tágasabb helység, aminek az egyik végébe egy nagy TV helyezkedik el a falon. A másik felébe egy nagyon nagy kanapé. De lehet hogy több kanapét toltak össze, hogy ekkora felülete legyen vagy egyéni tervezésű... túlságosan jól illeszkedik a szobához.
- És mit nézünk? - kérdem.
- Már kiválasztottam. -vágja rá.

- Miért horrort nézünk? - takarom el a szemem, mikor a gyilkos egy baltával darabolja fel az áldozatát.
- Jungkook azt mondta, ez jó film... - mentegetőzik.
- Nem keresnél mást, ha neked sem jön ez be?! - leállítja a filmet.
- Akkor nézzünk valami vígjátékot? - kérdi, mire én bólintok. - Keress valamit te, én lemegyek hozok fel inni és rágcsálni valót... - elhagyja a szobát.
Nem tudom, mit nézzünk meg, nem nagyon nézek filmeket. Eddig is csak Mayjel néztem pár filmet bent a koliban. Általában tanulnom kell, nem érek én rá filmeket nézni.

May egy kosárral a kezében tér vissza. Kirabolt egy kisboltot?! Hogy lehet, hogy ennyi minden van nekik itthon?
- Hoztam inni is! - nyomja a kezembe a sört?! - Találtál jó filmet? - én nem válaszolok, csak a sört nézem a kezembe. - Jaj, ne légy már ilyen! Csak egy sör...
- Nem szoktam inni... - adom vissza neki. De ő ragaszkodik, hogy igyunk. Egytől nem lesz bajom, igaz?!

Nem is olyan rossz ez a sör, megittam egy dobozzal. Szerencsére nem érzem, hogy lenne hatással rám. May megkínál még egyel, elfogadom. Egy idő után melegem lesz, leveszem a pulcsimat, ledobom a kanapé karfájára. Egy pólóban kényelmesebb. May is ledobja a pulcsiját, úgy látszik neki is melege van. Ekkor veszem észre, rajta csak egy top volt a pulóvere alatt. Félhomály van idebent, de így is zavar, mert ha felé nézek, a dekoltázsára téved a tekintetem. Próbálok a filmre koncentrálni és nem arra, hogy egy lány ül mellettem, egy topban, aminek mély kivágása van. Nyelek egyet. Nem nézek oda!!! Nincs rajta melltartó, a vékony anyagon keresztül látom a mellbimbóját, ahogy kidomborodik.
- Mi a baj Hoseok? - kérdi és átölel, mellét hozzám nyomja. Még kérdi, mi a baj? Remélem elég sötét van  és nem látszik, hogy vörös a fejem és... meredésem van?!