A sors keze - Yoonmin, Taekook

67

Jungkook szemszöge

Taehyung korán kelt, hogy gyorsan le tudjon menni reggelizni nyitásra. Erre két okból is szükségünk volt, egyrészt, ilyen korán senki sem megy le az osztályból reggelizni. Nem látja meg senki szerelmem horzsolásait és lilás zöldes kékes foltjait. Másrészt ilyenkor még nem annyira figyelmes a személyzet és Tae tud nekem néhány falatot felcsempészni.

Már csak este fogom látni párom a koliba. Hiába sikerült volna ugyan arra a repülőre jegyet foglalnom, félő volt a lebukás, amire nem lenne most senkinek szüksége.

Szerelmem visszatér egy zsebébe rejtett szendviccsel, ami eléggé lapos lett és 2 db almával.
- Többet nem tudtam hozni. Majd útközben eszel még valamit.
- Bőven elég lesz nekem. - felelem, miközben már a szendvicsen nyámmogok. - Csak azután indulok, miután már felszálltatok a buszra. Kicsit nézelődöm és indulok a reptérre.

Taehyung szemszöge

May fél 10-kor érkezett meg a sminkelésemre.
- Csak a feltűnő helyekre tegyél, kérlek!
- Rendben.
- Nagyon sajnálom, May, a viselkedésem veled szemben! Egyáltalán nem volt korrekt! - kérek ismét elnézést tőle, miközben a kézfejem keni be alapozóval.
- Fátylat rá! - vágja rá mosolyogva.
- De tényleg komolyan gondolom!
- Tudom! Én is! - ezek után csendbe fejezte be a szépítésemet.

Miután a lány távozott, Kookieval búcsúzásba kezdtünk. Mint mindig, ez nehezen ment. Miatta még el is késtem a gyülekezőről.
- Végre teljes a létszám!- néz rám rosszallóan a tanárnő, miközben Jimin mellé állok. El is szégyenlem magam, amiért rám kellett várni. - Változik a mai program, vagyis 2 közül lehet választani, amit többen szeretnének, az lesz. Ez a tegnapi szabadprogram hiányának kompenzálása. Az egyik lehetőség, ami eredetileg volt tervezve, a kulturális program. A másik pedig élményfürdőzés...- tovább nem jutott a tanárnő, mert zsongani kezdett az osztály.
- Nincs nálam fürdőnaci! - háborog egyik osztálytársam.
- Nálam sincs... - mindenki a másiktól kérdi, hogy a másik hozott-e.
- Csendet! - emeli fel hangját Yoongi. elcsendesedünk.
- Ha hagynátok befejezni a mondandóm, gyerekek! A helyszínen tudtok venni. - újból zsibogás tör ki. Egyöntetűen az élményfürdőt választottuk.
Lassan elindulunk a buszhoz. 

Jimin mellém ül a buszon. Közel hajol hozzám.
- Nem lesz gond a sérüléseiddel? - kérdi suttogva legjobb barátom. Elsápadok. Erre nem gondoltam. Egyrészt csak a látható foltok lettek elfedve, másrészt az alapozó nem vízálló, így láthatóvá válik az összes seb és folt.
- Most mit csináljak? - kérdem erőtlenül.
- Yoongi nem jön be, esetleg vele maradhatnál... ha gondolod én is kint maradok veled... - vázolom fel a lehetőségeket.
- Te nyugodtan érezd jól magad! Láttam, hogy felcsillant a szemed, mikor meghallottad az élményfürdőt!
- Biztos?

Fél órán belül már a fürdőnél is voltunk. Yoongi leegyeztette, hogy kint maradok vele és a környéken leszünk.

Még csak fél órája ücsörgünk az élmény fürővel szemközti kávézóban, de már unom a mobilom nézegetését.
- Ez baromi uncsi! - jelenti ki a tanár úr.
- Jaaaa... - elmehetünk valamerre vagy csak itt lehetünk?
- Tanár vagyok, miért ne mehetnénk?!
- Biztos?
- Van mobilom, ha keres a tanárnő, megtalál. 
- Hát nem is tudom... - telómat böngészem, van-e valami érdemes időtöltés a közelben.

- Helló! - súgja bele fülembe Jungkook. Hátrafodulok meglepődve.
- Te meg, hogy kerültél ide? - kérdem meglepődve.

Jungkook szemszöge

Már indulni készülök, mikor megcsörren a telóm. Csak nem hiányzok már az én édes szerelmemnek? Veszem kezembe mobilom, kijelzőn meglátom Jimin nevét. Ez meg mit akar?
- Valami baj történt? - kérdem kicsit idegesebben.
- Nem, dehogy is! -vágja rá röntön, meg is nyugszom. - Mikor megy a géped?
- 5kor.
- Szuper. Még csak 11.30 van. Gyere az élményfürdőhöz.
- Minek?
- Itt vagyunk!
- De nem láthatnak meg és nincs für... - magyarázom, de nem tudom befejezni.
- Nem is fognak, csak Tae! Nem mehet bele a vízbe, most kint üldögél a kávézóban Yoongival. Lepd meg és menjetek el valamerre. 4 óráig van időtök. - hadarja el suttogva.
- Jól hangzik! Köszi Jimin, mégsem vagy olyan rossz barát!

- Helló! - súgom bele Tae fülébe.
- Te meg, hogy kerültél ide? - kérdi tágra nyílt szemekkel.
- Egy kis madárka csiripelt, merre vagy. - válaszomra Yoongira néz. - Nem ő, a másik. - nevetjük el magunkat.
- És most hármasban fogunk ücsörészni? - kérdni naivan.
- Elmehetünk Taehyunggal, igaz tanár úr?
- Persze, de 15.30-ra legyetek itt!

Yoongi szemszöge

Hát ez így unalmas lesz. Hirtelen valaki hátulról átölel, mire én a kezeit ellököm, ami a mellkasomra fonódott.
- Megijedt, tanár úr? - kérdi pimaszul Jimin. Persze, hogy ő az, ki lenne más...
- Kiszöktél?
- Nem, a tanárnőnek mondtam, nem akarom a legjobb barátomat egyedül hagyni...
- De itt lettem volna vele.
- Te tanár vagy és nem a haverja, vagyis hivatalosan nem vagy az...
- Hivatalosan mi sem vagyunk együtt! - mondom komolyan. Szerelmem szemei kikerekedtek. - Mit csinálunk? Maradunk vagy menjünk valamerre? - teszem hozzá nevetve.
- Nekem mindegy, de a múzeumokból és a kiállításokból elegem van. - feleli. Mint ha nekem nem?!

Sétálgatni kezdünk cél nélkül. Jimin hirtelen megáll, én is azt teszem és feltűnik a perverz mosolya. Követem tekintetét, ami egy csupa rózsaszín dekorációból álló kávézóra szegeződik.
Értetlenül nézek Jiminre. Megfogja a kezem és maga után húz.

Az ajtó előtt megállunk.
- Most komolyan ilyen rózsaszín kávézóba szeretnél bemenni? - fejezem ki kételyeim.
- Nem is tudod mi ez, igaz? - kérdi széles mosollyal. Megrázom a fejem. - Ép az ideje akkor, hogy kipróbáljunk egy ilyet! - fogja meg a kilincset és lépünk be a kávézóba. Megszólal a kis csengő, ami az újonnan érkező vendégeket jelzi. Egyre szkeptikusabb vagyok, ahogy beljebb érünk az üzletbe. Itt tényleg minden rózsaszín. Ez egyáltalán nem az én stílusom. Mielőtt még aggályaimnak hangot adhatnék egy 20 év körüli srác érkezik elénk maid ruhába.
Hát ilyen kávézó ez...