A sors keze - Yoonmin, Taekook

82

Hoseok szemszöge

- Reggel beszélek apáddal, hogy félreértette a kapcsolatunkat. - hadarom el. - Kérlek, bocsáss meg azért, ami az előbb történt. Sokat ittunk. Ezért nem szeretem az alkoholt, csak hülyeségeket tesz az ember tőle. - magyarázkodom.
- Rendben. - válaszolja szűkszavúan. Mosolyog rám, de látom rajta, hogy nem őszinte a mosolya. Hiába mondja, hogy nem haragszik, a barátságunkon csorba esett. Ki tudom ezt köszörülni valaha is?

Befekszem a pihe puha ágyba. Egy darabig még elmélkedek, hogy ozhatnám rendbe a dolgokat köztem és a legjobb barátom közt. Tényleg ő a legjobb barátom. Bár tényleg aggódom a következmények miatt, hamar elalszom a kényelmes ágyon. Kialudva ébredek reggel. Ilyen jót még sosem aludtam.
Halkan a fürdőszobába megyek, megmosakodom és átöltözöm. Visszatérek a szobába és várok, mikor jön valaki értem. Magamba nem merek mászkálni, hisz nem tudom, merre mehetek és merre nem. Előveszem a könyvem és folytatom olvasását, ahol abbahagytam az autóút végén.

Ismét hármasban ülünk az étkezőasztalnál.
- May mondta, utolsó éves vagy. Melyik egyetemre tervezel menni? - kérdi May apja. Elmesélem neki, mely egyetemekre jelentkeztem. Meglepődik, hogy a legjobb egyetemre nem adtam be jelentkezésemet.
- Nem kapnám meg az ösztöndíjat, oda nem elég kitűnő tanulónak lenni... - magyarázom.
- Ha jól veszem ki a szavaidból, szívesen járnál oda. Csak a pénz az akadály... - gondolkodik el. Sok kérdést tesz fel, olyan mintha kihallgatáson lennék. De nem akarok illetlennek tűnni, ezért válaszolgatok a feltett kérdésekre.

- Remélem hamarosan meglátogatsz bennünket... akár szilveszterkor. - ajánlja fel May apja, hogy ismét vendégül lát. Nem gondoltam volna, hogy megkedvel. Vagyis csak megkedvelt, ha már elhív ismét a házába. Elfogadta, hogy a lányának van egy szegény barátja. Nem sok gazdag szülő engedi a gyermekét nyugodt szívvel egy olyan származású fiúval, mint én, barátkozni.May annyira nem vette szívére a tegnap esti történteket, mert úgy bánt velem mint előtte. Jó kedvvel indulok haza szüleimhez. 

Hazafelé az úton sikeresen kiolvastam a könyvemen, mivel többször is dugóba keveredtünk. Már besötétedett, mire az autó megáll a kapunk előtt. Mihelyst kiszálltam a kocsiból már a kis családom tódult is ki a lakásból.  Megöleljük egymást és bekísérnek a lakásba. Sorra teszik fel a kéréseket, a mai nap immár másodszor érzem magam kihallgatáson. Mindent szeretnének tudni, főleg azt, hogy miért nem szóltam nekik, hogy a barátom egy lány. "Nem kérdeztétek" -kel elintézném a témát. Persze, ilyen könnyen nem szabadulok. Valamiért reméltem, hogy May apja a telefonálás közben nem említi meg, hogy a legjobb barátom egy lány.

Anyuék szerencsére nem gondolják, hogy May a barátnőm, hisz se nem vagyok gazdag, se nem vagyok helyes. Főleg miután mutattam egy képet Mayről, szerintük labdába sem rúghatnék nála. Ez aztán a szerető család... Bár nővérem tippeket ad, hogy csábítsam el a lányt.

Azért kicsit zavar, hogy May megkért ne beszéljek apjával, hogy félreérti a kapcsolatunkat. Saját maga szeretné elmagyarázni apjának, hogy amit tegnap művelt az elég kellemetlen volt számomra. Remélem a lányának hisz, ha már nekem nem.
De nagyon meglepett, hogy beleegyezne, ha lányával járnék. Bár furcsán mutatta ki, az is biztos. Úgy éreztem akkor, mintha felajánlaná nekem a lányát. Gondolom inkább elfogadja a lánya udvarlóját, minthogy eltitkolja előle, hogy valakivel együtt van. Nagyon szeretheti a Mayt, ezért elfogadná a választottját. Nem minden szülő ilyen. Vegyük példának Jimin apját. May mikor elmesélte mit tett a fiú apja, lehidaltam. Örülök, hogy nem gazdag családba születtem, túlságosan bonyolult az életük számomra.

Nem vagyok benne biztos, jó ötlet lenne-e elfogadni a szilveszteri meghívást. Bár nem terveztem programot, mégis vissza fogom utasítani. Ha ilyen hamar meglátogatom őket, még May apja azt hitetné, csak kihasználom a lányát. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy pénzéhes vagyok.

- Mi a baj, öcsi? - kérdi drága nővérem és indul meg felém. Ránézek, már majdnem válaszolnék, de hozzáteszi. - Hiányzik a barátnőd? Szép is a szerelem... - és elhalad mellettem. Nem tudom miért lett ilyen gonosz velem. Inkább nem szólok vissza neki, akkor kiakad és megy árulkodni anyának, hogy milyen szemtelen vagyok. 

Az ablakhoz megyek és látom ismét szeremkél a hó. Milyen jó lehet most Jungkooknak a hegyekbe... az időjárás jelentés írta, akár fél méteres hó is eshet arra. Én is szívesen mennék kirándulni... Lehet mégis el kellene mennem Mayhez szilveszterkor... Előveszem a mobilom és kikeresem a lányt a telefonkönyvből és hívom is.
- Szia, Hoseok! - szól bele dallamos hangján May.
- Szia! - köszönök én is.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar hallok felőled... általában én hívlak fel 2-3 nap után, mert nem jelentkezel... - neveti el magát.
- Ha most nem alkalmas, később felhívlak... - hadarom el.
- Tudunk beszélni! Csak meglepődtem. - vágja rá.  - Épp Linlinnél vagyok. Apa vett neki 2 új macskabútort.
- De elkényeztetitek az a parányi cicát!
- Apa belehabarodott a macskába! A legdrágább macskaeledelt kapja... és már nemcsak ebben a két helységben lehet Linlin, hanem a szobájába is bevitte. Együtt töltötték a délutáni sziesztát... úgy érzem már jobban szereti őt mint engem! - panaszkodik.
- Hogy mondhatsz ilyet! Te vagy a szeme fénye!  - gyözködöm.
- Ugye te jobban szeretsz engem, mint a szörgombócot? - kérdi.
- Persze, hogy jobban szeretlek! - vágom rá és vörösödik el a fejem. Még jó, hogy senki sem látja. Boldogan hümmög bele a telefonba.
- De miért is hívtál? - érdeklődik.
- Ha a szilveszteri meghívás még él, akkor elfogadnám... 
- Ez jó hír! Már alig várom!
Majd közlöm anyuval, hogy a szilvesztert nem itthon töltöm, úgysem fogják ellenezni.

May szemszöge

- Apa, Hoseok akkor velem tölti a szilvesztert!
- Mármint velünk! - jelenti ki apa. - Nem hagyhattok szilveszter éjjelén egyedül!
- Oké. - adom be a derekam. - Elmehetnénk valamerre... - vetem fel az ötletet, ami apámnak a szeme csillogásából látom, hogy tetszik.
- Bizd csak rám! - bolintok. Édesapám jó program szervezésben. Nem fogunk unatkozni...

Egész délután a notebookja előtt ült és kereste a megfelelő helyszínt, ahonnan majd a tűzijátékot fogjuk nézi. Mondtam neki legyen számomra is meglepetés a helyszín és a program is. Nagyon izgulok! Azért picit félek is, mert hiába szerettem volna a fejével beszélni, nem igazán hallgatott meg, mikor elmagyaráztam neki, harmadszorra is, hogy Hoseokkal csak barátok vagyunk. Nem érdekelte a mondandóm, szerinte nem látjuk a fától az erdőt. "Hisz Isten is egymásnak teremtett minket... " - hogy mondhat ilyet egy apa a lányának?!