A sors keze - Yoonmin, Taekook

26

Jungkook szemszöge

Nem értem miért nem lehet minden egyszerű... Taehyung és én szeretjük egymást. Miért nem fogadják el ezt szüleim? Miért nem bíznak meg az ítélőképességemben? Miért fontos, hogy lány legyen a párom? Ezek és hasonló kérdések kavarognak fejemben. Miután visszaértünk Tae szüleihez nagyon feszélyezett a hangulat köztem és párom között. Erről csakis szüleim tehetnek. Szegény Taehyungnak olyan sok szemét megjegyzést kellett lenyelnie. Bár tudom, hogy Tae nem egy félénk srác, de apámmal nem szállhatott igazán szembe. Azt csak én tehetem meg, mert a fia vagyok, engem nem bántana, de Taehyungnak sok féleképp tudna ártani. Remélem érzi, hogy én mindenképp mellette állok.

Taehyung szemszöge

Kezdem úgy érezni, hogy Jungkook apjának igaza volt és nem érdemlem meg Kookiet, így a hangulatom is a béka segge alatt. Feszült vagyok és ingerlékeny, jelenleg a kevés önbizalmamat is sikerült elvennie Kookie szüleinek. Szeretem Jungkookot és nem akarom elveszíteni.
- Tae, Drágám? Mi a gond?- kérdi aggódva.
- Semmi, csak fáradt vagyok.- hazudom.
- Apám az oka...- nem kérdezte, inkább csak a tényt állapította meg.
- Igen.- hajtom le fejem.
- Kérlek, ne is vesztegesd rá a gondolataidat sem! Majd megbékél. - mosolyog rám bátorítóan.
- Rendben.- mondom, majd én is visszamosolygom rá.

Próbáltam magam győzködni, hogy minden rendben lesz, ahogy Jungkook is állítja, de apja nem fog csak úgy belenyugodni abba, hogy a fia egy másik fiúval van együtt. Előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a mi kapcsolatunk már az elején halálra volt ítélve.

A szünet hamar eltelt és vissza kellett térnünk a koliba.

Vasárnap miután visszacuccoltunk a koliba, első utam Jiminhez és Min tanár úrhoz vezet. Kopogok bőszen, de már 5 perce állok az ajtó előtt, mikor végre hallom Jimin hangját.
- Jövök!- kiabálja ki Jimin.- A faszomért zavarnak ilyenkor.- teszi hozzá halkan, de én azért meghallom. Magamban kuncongni kezdek.
- Csak nem megzavartam valamit?- kérdem perverz mosollyal, mihelyst kinyilik az ajtó.
- Hát de.- dörmögi Jimin és egy szál alsóban invitál be. Basszus én nem is gondoltam, hogy tényleg ilyenkor szexelnek már... Mégcsak 8 óra....
- Bocsi.- mondom kicsit megilletődve. Mikor beljebb érek és Yoongit látom kidőlve az ágyukon, kicsit zavarba jövök.- Jó Napot tanár úr!- köszönöm neki.
- Szia! De mi a faszomért magázol még mindig?!- morogja miközben a fejére húzza a párnát. Ezek már normálisan sem tudnak kommunikálni vagy mi? Mindegyik mondatukban elhangzik egy csúnya szó... Még Jimintől megszoktam, de a tanárunktól...
- Nah mi a helyzet?- kérdi Jimin.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy veletek minden rendben-e.
- Hát hogy a faszomba ne!- válaszolja jó kedvvel Jimin.
- Együtt vagytok?- nézek először barátomra, majd Yoongira, aki már felült az ágyban. Valószínű rajta nincs semmi. Próbáltam a gondolatot elhessegetni, hogy ezek pár perccel ezelőtt még nagyban csinálhatták.
- Igen, de ha valakinek elfecsegitek Jungkookkal, akkor nem érdekel ki az apja annak a tökkel ütöttnek, én kicsinállak benneteket.- mordul rám Yoongi, mire Jimin felugrik mellőlem a székről és Yoongira veti magát.
- Te is tudod, hogy Taehyung és Kookie a barátunk, nem ártanának nekünk.- vesz minket védelembe Jimin, aminek nagyon örülök.
- Akkor jó.- morogja Yoongi és kap egy szenvedélyes csókot Jimintől, ami miatt én ismét zavarba kerülök és tekintetemet a kezemre vezetem. Majd Jimin is rájött, hogy ez a viselkedés nem éppen helyén való és lekászálódik Yoongiról és visszaül mellém. Eközben Yoongi magára csavarta a takarót és úgy távozott a fürdőbe. Mikor becsukódott mögötte az ajtó, már fordul is felém Jimin.
- Minden rendben veletek?- kérdi Jimin aggódva.
- Ennyire látszik?
- Nem akartam Yoongi előtt rákérdezni.- süti le tekintetét.
- Nem, semmi gond... csak találkoztam Kookie apjával és bogarat ültetett a fülembe.- Jimin bambán néz rám.- Hát hogy nem vagyok elég jó a fiának... persze az sem tetszett neki, hogy én is fiú vagyok.- hadarom el kétségeimet és sajnos nem bírtam tovább, könnyeimnek is utat engedtem.
- És Jungkook hogy reagált apja véleményére?
- Megvédett... De egy maffiózóról van szó. Neki hiába mondasz ellen, csak ráfázol vele. Igaz Kookie a fia, de engem ellenségnek tekint. A végén már én sem bírtam és visszaszóltam neki, amikor Jungkook nem volt ott. Szerintem azzal aláírtam a halálos ítéletem.- Jimin próbálja tartani bennem a lelket és nagyon örülök, hogy nem küldött el a fenébe, pedig neki is meg vannak a saját gondjai.

Mire Yoongi visszatért a fürdésből, már kisírtam magam és nagyjából össze is szedtem magam.
- Akkor én megyek, bocsi a zavarásért.
- Nem kell azért elmenned, mert itt vagyok én is.- mondja őszintén Yoongi.- De ha szeretnéd elhúzhatom a belem kicsit.- ajánlotta fel.
- Nem, nem, köszi. Kookie már biztosan vár.- elbúcsúzok tőlük és visszaindulok a szobámba.

Yoongi szemszöge

Miután Tae elhagyta a szobát kíváncsian néztem Jiminre, de ő egy szót sem akart mondani.
- Nagy a baj?- kérdem, ha már részleteket nem mond, legalább valami infóm legyen mi van a haverjaival.
- Nem tudom eldönteni, de valószínű.- válaszolja, de látszik aggódik a legjobb barátjáért. Melléülök és átkarolom.
- Ha tudok segíteni...
- Sajnos nem.- mondja mielőtt még végére értem volna a mondatomnak. Kicsit lehangoltan ülök át az ágyra, majd dőlök el rajta és bebújok a takaró alá. Ideje aludni. Oldalra fekszem és várom, hogy Jimin mellém bújjon. Nem tudom mikor jön mellém, mert hamar elalszom.

Sajnos mostanság a sok meló mellett nincs annyi időm írni, mint szeretném, de igyekszem azért heti 1 fejezetet kitenni.
Nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő elírások és helyesírási hibák, mert csak egyszer olvastam át...