A sors keze - Yoonmin, Taekook

81

Hoseok szemszöge

- S..ssemmi. - dadogom. Kibújok May öleléséből és felállok a kanapéról. May utánam nyúl, és véletlenül hozzáér a merevedésemhez nadrágon keresztül. Egy pillanatra megáll az idő, szótlanul nézünk egymás szemébe. Mit csináljak, mit mondjak?! May is feláll a kanapéról és elém áll.
- Segítsek? - kérdi. Nyelek egyet. Mikor szólásra nyitnám számat, egyik kezét a vállamra teszi, közeledik hozzám. Nem tudom, mire vélni cselekedetét. Ajkait az enyémre helyezi és érzékien mozgatni kezdi. A másik kezével megmarkolja anyagon keresztül péniszemet. Ekkor eszmélek fel, mit is csinálunk. Eltolom magamtól.
- Ezért nem kellett volna alkoholt innunk! - mondom és magam elé fogom a pulcsimat, amit a kanapé karfájára dobtam az imént. - Elmegyek lezuhanyozni, jobb ha te is azt teszed. Sokat ittál te is! - teszem hozzá és elhagyom a szobát.

A szobámhoz legközelebbi fürdőszobába megyek. Bezárom magam mögött az ajtót és a pulcsimat ledobom a földre. Megmosom az arcom és a tükörbe pillanatok. Mennyire szánalmas vagyok. A legjobb barátommal csókolóztam, kihasználtam, hogy ivott. Hogy fogok ezek után a szemébe nézni?! Épp a pólómat venném le, mikor kopogást hallok meg.
- Ki az? -kérdem halkan.
- May apja. - feleli. Gyorsan visszahúzom a félig levett felsőm és megigazítom a péniszem, hogy ne legyen feltűnő, hogy még nem ernyedt el teljesen. Kinyitom az ajtót.
- Tudod, nekem már csak az én kislányom maradt! A szemem fénye... - kezd bele mondandójába, én csak nézek illetve hallgatom, mit akar ebből a monológból kihozni. - Mindentől szeretném megvédeni. Főleg a csalódásoktól... Szeret nagylánynak tűnni és tényleg érettebb a koránál... Ha összetöröd a szívét neked annyi! Ezt megígérhetem! - hirtelen köpni nyelni nem tudok. - Vigyázz rá! - néz mélyen a szemebe. Eközben valamit letesz a mosdó szélére és elhagyja a fürdőszobát.
Nagy levegőt veszek, gyorsan az ajtóhoz megyek és kulcsra zárom. Háttal az ajtónak dölök, szinte összeesek. Ez meg mi akart lenni?! Pár percig csak néztem magam elé, miután összeszedtem magad, felállok és levetkőzöm. Megnyitom a zuhanyt és aláállok. Holnap majd tisztázom May apjával ezt a félreértést. Ma Mayjel kell megbeszélnem a történteket. Bocsánatot kell kérnem tőle. Én nem vagyok ilyen, én illedelmes vagyok, nem pedig egy perverz.

Kilépek a zuhanyból, gyorsan megtörlöm magam és leesik, hogy nem hoztam be a pizsamát. Ekkora hülyét... A fürdőszobai szekrénybe benézek, hátha van bent valami. Mégsem szeretném elhagyni  a fürdőt egy szál törölközővel a derekamon. Mi van ha összefutok valakivel a folyosón... Találok egy összehajtogatott fürdőköpenyt. Kiveszem, ez jó lesz. Magamra veszem és megkötöm masnira. Ez addig megteszi, míg beérek a szobába. A ruháimat összehajtogatom és kezembe veszem. A mosdó peremére nézek, ahova May apja tett valamit. Szemem kikerekedik. Mi a fene?! Veszem kezembe az óvszert. Ezt most komolyan ő tette ide?! Mi van ezzel az emberrel? Mit csináljak ezzel? Hagyjam itt? De mi van, ha valaki itt találja és azt hiszi, én hoztam? A ruháim közé dugom és elhagyom a fürdőt.

A szobámba nem várt vendég ül az ágyon. May. Még szerettem volna egy kis felkészülést a bocsánatkéréshez...
- Több mint fél órát voltál a fürdőbe... a koliban 10 perc alatt kész voltál... - morogja.
- Bocsi, nem tudtam, hogy vársz rám. - teszem le ruháim a komódra és fordulok a lány felé. Épp kérném meg, hogy hagyja el a szobát, mert fel szeretnék öltözni, mikor felém nyúl és a köpeny kötőjét meghúzza. Túl lassú a reakcióidőm, ezért a köpenyem széttárul, két lépést teszek meg hátra, közben kapálózom. Amennyire ügyetlen vagyok a ruháim is lelököm a kis szekrényről. May a kezét a szemei elé emeli. Elfordulok.
- Bocsi!  Én.... én nem tudtam... - rebegi, közben összehúzom magam előtt a fürdőköpenyt és megkötöm.
- Nem láttad, hogy a pizsamám itt van? Már elveheted a kezeid a szemed elől...
- De miért nem vitted magaddal? - kérdi idegesen. Közben felveszem a ruháim, persze kiesik az óvszer a cuccaim közül. Vörös fejjel nézek rá.
- Ez nem az, aminek látszik! - kezdek magyarázkodni. Nagyot nyelek. Lesütöm tekintetem.
- Miért, az nem óvszer?!- mutat rá a kezemben lévő dobozkára.
- De, az! - még véletlenül sem merek belenézni a szemeibe.
- De nem az enyém... - nem fogja elhinni.
- Csak úgy találtad az utcán vagy mi?! - kötözködik.
- Apád adta... - nyelek egyet.
- Mi van?! - kiáltja el magát. - Megölöm! - áll fel és indulna ki a szobából, de visszatartom.