A sors keze - Yoonmin, Taekook

5

Jungkook szemszöge

Épphogy kezdtem tanulmányaimat, de már 1 hónap után válthatok sulit. Apám nem tud egyhelyben megmaradni. Eddig is állandóan költöztünk, de megígérte, hogy letelepedünk. Ennyit ér az ígérete... Mivel azt hittem itt fogunk maradni, belevágtam egy komoly kapcsolatba is... de most már ennek is mindegy... okos és érett nálam két évvel idősebb lányba habarodtam bele és őt képzeltem a továbbiakban magam mellé. De álmaim szertefoszlottak. A lánynak tegnap mondtam el, hogy elköltözök és távkapcsolathoz még nem vagyok elég érett. Nem is kicsit volt csalódott... és a dühének hangot is adott két pofon kíséretében, amit inkább apám érdemelt meg volna.

Pár nappal később

Mivel hirtelen kellett váltanom, így az egyik tanárral fogok együtt lakni. Legalábbis papíron... Majd találok valamit, amivel meg tudom győzni, hogy ne áruljon be, ha nem ott alszom. A fene sem akar egy pótágyon gebedni... főleg egy tanárral!

A kollégium recepciósa felküldött a 316-os szobába, adott egy kulcsot és elmagyarázta mit szabad és mit nem. Felérve a szobához, hirtelen nem is tudom most be merjek-e csak úgy menni vagy kopogjak... végül kopogok.
- Jó napot! Jeon Jungkook vagyok, az új diák.- mondom miután kivágódik előttem az ajtó.
- Szia! Min Yoongi vagyok, az angol tanár. Sajnálom a kialakult helyzetet, de csak egy hónapról van szó.- mondja, hogy felvidítson?! - Valahogy kibírjuk.
- Köszönöm bátorító szavait.- válaszolok és dobom le dolgaim a pótágyra. Pár napot kibírok itt.

Yoongi szemszöge

Megérkezett a srác... elsőre nagyon tisztelettudónak tűnik, de valami gyanús... de nem tudom mi. Már pár nap után úgy érzem az osztályában mintha mindenki félne tőle és minden kívánságát lesnék.

Egy hét telt el és pletykák keringenek arról, hogy apja maffiafőnök. De még ebből a srácból is simán kinézem.

-Tanár úr!- Szól hozzám Jungkook, miközben ő tv-zik én pedig a holnapi órákra készülök.
- Mond Jungkook.- fordulok felé.
- Fontos dologról szeretnék beszélni Önnel.-komolyodik meg tekintete.
- Hallgatlak...- ülök mellé az ágyra.
- Párszor láttam, hogy egy motelban találkozgatott egy hölggyel.- mondta és tekintetem elsötétedett.
- Mit akarsz a hallgatásért?- kérdem mérgesen.
- Mától nem alszom itt... de ezt senki nem tudhatja meg. DE elég nagylelkű vagyok... - átnyújt egy kis borítékot. Nyitom ki és a borítékban nem kis összeg lapul. Szemein kikerekedtek, ez több mint a havi munkabérem.
- Rendben.- kézfogással megpecsételtük a megállapodásunkat. Nem vagyok semmi rossznak az elrontója. Bár így hivatalosan is az áldozatai közé tartozok. Már értem, miért olyan kedves mindenki vele... a markában tart mindenkit.

Jungkook szemszöge

Ez könnyen ment. Mindenkinek van titka, amit fel lehet használni... Pár cuccal a kezemben indulok ki az épületből. A liftnél két srác állt. Mire odaértem már a lift ajtaja éppen záródni készült, de az egyik nem engedte becsukódni. Aranyosan mosolygott rám. Kis cuki.
- Köszi.- mondom viszonozva mosolyát.
- Nincs mit.- mondta meglepően mély hanggal. A hangjától borzongás fogott el. Ki lehet ez a srác? Kezében meglátom a 321-es kulcsot. Leérve a földszintre hagyom őt és a barátját előre menni. Én a portáshoz lépek.
- Elnézést.- mondom ellenállhatatlan mosolyomat megvillantva.- Meg tudná mondani, hogy hívják a bal oldali srácot?- mutatok az éppen a bejárati ajtón távozó egyénre. - A 321-ben lakik.- mondom hátha ez segít...
- Hát a 321-ben Park Jimin és Kim Taehyung lakik, de hogy az melyik nem tudom.- mondja a papírjait bámulva.
- Értem. Köszönöm, ez is nagy segítség.- csúsztatok a pulton át egy bankjegyet hálám jeléül.
A 322-es szobában lakik Subin, aki az osztálytársam, ő biztos tud majd segíteni... Holnap órán rákérdek. Ez a srác felkeltette az érdeklődésem. Eddig nem is gondoltam, hogy érdekelnek a fiúk. Egy új oldalamat ismertem meg. Mosolyogva lépek ki a koli ajtaján és veszem az irányt az új szállásomra.

Nem nagy szám ez a lakás, de amíg nem kapok normális szobát a koliban jobb, mint Min tanár úrral éjszakázni. Hajnalokig olvas, dolgozatot javít vagy jegyzetel bőszen valamit. Idegesítő, ha az ember aludni akar. Egy ismerősömé a lakás, de épp elutazott, így vigyázok  lakására... Öntözöm a virágokat... azt csak nem baszom el. Nevetek magamban és dobom le magam az ágyra az új ideiglenes szállásomon.